–

Fel tudod még idézni, mi volt az első alkalom, amikor a botoxról hallottál? Várj, kezdem én: úgy 15 évvel ezelőtt, miután a Harley Davidson és Marlboro Man megnézése után már majdnem átruháztam a szívem kulcsát Anthony Kiedisről Mickey Rourke-ra, egy családi ismerős az orrom elé tolt egy friss fotót a színészről.

– Jézusom, mi történt vele? Ez valami allergiás reakció? – kérdeztem, mire ő elmondta, ezt úgy hívják: „botox”, majd mutatott még pár képet Donatella Versace-ról, Courtney Coxról és még néhány hírességről, akik, a pletykalap megítélése szerint tönkretették a külsejüket. Akkori fejjel ezzel egyetértettem: a változás tagadhatatlan volt, és valóban nem túl előnyös, így Kiedis maradt a trónon, Mr. Rourke pedig – akinek külsejét bokszoló múltja is alakította – nemcsak kikerült a mezőnyből, de még „csúnya” billogot is kapott tőlem. Csakúgy mint az a bizonyos beavatkozás, ami ezt tette vele.

Nem voltam egyedül ezzel a gondolattal. A botoxot hosszú éveken keresztül misztikus, viszolygást kiváltó köd lepte el: azt senki sem tudta pontosan, mi ez, és senki sem ismert olyat, aki csinálja (= vagyis senki sem vallotta be), de mivel a média – akkor éppen tinimagazinok – csak a leginkább félresikerült végeredményeket tárták elénk, egyértelműnek tűnt, hogy aki ezt választja, annak minimum testképzavara van. Meg persze jó sok pénze, amit nem tud mire költeni – legalábbis ezt a sztereotípiát mutatta ki egy nemzetközi kutatás, amiből kiderül:

nemtől, kortól függetlenül erős stigma övezi a szépészeti beavatkozásokat, és a megkérdezettek olyan tulajdonságokkal kötik azokat össze, mint a hiúság, a materializmus, a mentális instabilitás vagy az önbizalomhiány.

Egy szó, mint száz, sok időn keresztül vagy hidegen hagyott a téma, vagy némiképp negatív hangnemben tekintettem rá – már csak azért is, mert az önelfogadás és a feminizmus teljes ellentétjének tetszett akkoriban – aztán az elmúlt pár évben valami változni kezdett a világban és bennem egyaránt. Például a szépészeti beavatkozások kérdésköre bekerült a feminista diskurzusba, és noha továbbra is megosztó, egyre többen mondják azt: ez ugyanúgy a szabad akarat, a testünkről való rendelkezés kérdéskörébe tartozik, mint akár az abortuszhoz való jog. Aztán az is befolyásolt, hogy érzem magamon és a környezetemen is az idő múlását, és már könnyebben empatizálok azzal, aki ezt szívesen lassítaná, a lehető legtovább megőrizve fiatalos vonásait.

Aztán az, hogy a botoxoltatás mára leesett a felső tízezer polcáról a középosztályéra – szerintem kivétel nélkül mind ismerünk legalább egy olyan embert, aki jár kezelésekre.

Azt gondolod, hogy te márpedig nem? Nos, ez azt jelenti, hogy a botox működik, és a te ismerősöd megtalálta azt a helyet, ahol igazán természetes végeredményt sikerült elérni.

Az előítéletem kapuját végül az egyik legközelebbi barátnőm rúgta be teljesen, aki pár évvel ezelőtt egy beszélgetésünk során, dicséretemet hallva – mintegy mellékesen – megjegyezte: az ő friss vonásai sem kizárólag a genetikának köszönhetők. Én meg ledöbbentem, több okból kifolyólag is: egyrészt, mert Tina arca cseppet sem hasonlít egy kifeszített és megkínzott Götz-babáéra (ahogy azt korábban elképzeltem), másrészt, mert ő se nem hiú, se nem materialista, se nem mentálisan instabil vagy kórosan önbizalomhiányos – ahogy azt a kutatásban résztvevők gondolták. Nemes egyszerűséggel zavarták a szeme körül kialakuló ráncok, megoldást keresett és talált, és köszöni, tök jól van. Se testképzavara nem lett, se függősége – magabiztossága annál inkább, és még a mimikája is megmaradt. Azt azonban egy percig sem tagadja, hogy eleinte benne is okozott disszonanciát a kérdés – részben ez az oka annak, hogy sokáig velünk sem osztotta meg a döntését.

Mikor megkérem, meséljen róla, elmondja: először a 11-es vonalát, valamint a homlokát csináltatta meg 33 éves korában. Zavarta, hogy a homlokráncolás miatt gondterheltnek látszik, holott a mindennapokban nem érzi magát annak.

„Alapvetően feministának tartom magam, és sokszor azt érzem, botox nélkül is el kéne tudnom fogadni a külsőmet. De ez nem egy olyan dolog, ami egyik napról a másikra megy, viszont folyamatosan dolgozom rajta.

Emellett sokat kísérletezem azzal, mi áll jól, hogy érzem magam jól a bőrömben. Én azt gondolom, hogyha rendelkezésünkre állnak az eszközök, szívünk joga élni velük. Van, aki manikűrt csináltat, én ezt választottam, és senkinek sem teszek kárt vele, a többség észre sem veszi – nekem viszont több önbizalmam van így.”

És még ha elsőre furcsán is hangzik, Tina igazát már kutatás is alátámasztja. Azt, hogy az arckifejezésünk hatással lehet a hangulatunkra, régóta tudjuk a mosolygás példájából, ugyanakkor most az is kiderült, hogy ahogy a két szemöldök közé rakott botox kilazítja a homlok összeráncolt izmait, azok valóban azt az üzenetet küldik az agynak, hogy minden rendben van, megnyugodhat. 

A botox azonban nemcsak a nők terepe, ma már egyre több férfi is injekcióztatja az arcát – tavaly ők tették ki a kezelések 14,9 százalékát. És noha a férfiakat egyelőre még a nőknél is több megbélyegzés éri, már ők is egyre bátrabban beszélnek döntésükről. Így van ez az idén hatvanadik életévét betöltő Gáborral is, aki azzal kezdi: az emberek mindig is szerettek változtatni a megjelenésükön, már az ősember is használt testékszereket különböző okokból kifolyólag, abban pedig nincs semmi meglepő, hogy ami új, az elsőre ellenérzéseket, megbotránkozást okoz. Valószínűleg így reagáltak anno az első műszempillára is, nem meglepő, hogy a botox is sokakat megrémít – még tíz évig. Utána meg már épp annyira elfogadott lesz, mint, mondjuk, a mellimplantátum – ami akárhogy is nézzük, jóval komolyabb beavatkozás egy egyszerű injekciónál.

„Közeledve a hatvanhoz egyre inkább szembesülök az öregedés hatásaival. Vannak dolgok, amik ellen nem tudok védekezni, viszont olyanok is, amik ellen igen. Szerintem ezt érdemes elfogadni, de attól még, hogy elfogadjuk, nem kötelességünk örülni is neki.

Ha valami nagyon zavar, és van lehetőség a változtatásra, miért tagadnánk ezt meg magunktól?” – kezdi Gábor, hozzátéve: ő azokat a beavatkozásokat preferálja, amiket saját erőből nem tudna elérni, természetes hatást keltenek, nem károsítják az egészséget, és amiktől tényleg jobban érzi magát a bőrében.

„Nem akarok sokkal fiatalabbnak látszani a koromnál, mert azt természetellenesnek találom, viszont volt a homlokomon egy mély ránc, ami zavart, azt feltöltöttem. Nem elsődleges szempont az életemben a külső, de törekszem rá, hogy fiatalos maradjak. Emellett azt gondolom, mindenkinek szíve-joga azt csinálni a testével, amit akar. Nekem személy szerint nem tetszik, ha valakinek a külsején nagyon látszik a mesterségesség – de nem nekem kell tetszenie senkinek” – mondja.

És noha két ember nem reprezentatív minta a botoxoltatók tömegéből, számomra mégis sokkal pozitívabb megvilágításba helyezik a beavatkozást – és elsősorban nem a valóban természetes végeredmény, sokkal inkább annak lelki hatásai miatt. Persze, ahogy Tina is mondja, jó volna ezt külső hatások nélkül elérni, ám én a magam részéről azt sem tartanám szerencsésnek, ha valaki kizárólag elvhűség miatt megtagadna magától valamit, ami egyébként jobb közérzethez segíti.

Lóki Eszter pszichológus egyetért ebben: ő azt gondolja, ha az önértékelés alapvetően rendben van, és a beavatkozással nem elfedni vagy pótolni akarunk valamit, akkor abszolút lehet pozitív hatása. Ugyanakkor fontos látni, hogy a botox kétélű fegyver a társadalom szempontjából nézve: míg egyik oldalról erősíti a saját testünk feletti döntés jogát, a másikról pont hogy megtámogatja az „ideális” külsőre irányuló, sokszor káros elvárásokat. A botox hatással lehet az öregedés észlelésére és arra, mit hiszünk természetesnek, hiszen ezek az injekciók apró, kifinomult módon javítanak az ember megjelenésén. Éppen ezért fontos, hogy kellő tudatossággal álljunk a témához, és tartsunk rendszeresen önvizsgálatot, ha a botoxoltatás mellett döntünk. 

Nők által írt könyveket olvasni még mindig nem elég „férfias” – ez pedig a társadalmunk egészére kihat

WMN Life – 2024. június 6. – MZS

„A botoxkezelés általános elégedettséget, pozitívabb énképet és önbizalomnövekedést is eredményezhet, ami szintén pozitív hatással lehet a mentális egészségre. Ugyanakkor fontos, hogy lássuk az érem mindkét oldalát, hiszen tagadhatatlan, hogy kevésbé stabil önértékelés esetén hozzájárulhat a testképzavarhoz, de függőséget is okozhat.

Így én azt javaslom, hogy aki a beavatkozást fontolgatja, első körben gondolkozzon el azon, milyen viszonyt ápol a külsejével, és mit vár ettől a kezeléstől”

 – teszi hozzá Eszter.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ ljubaphoto

Takács Dalma