Örök fiatalságra vágyik, ezért a fia vérét használja – Bryan Johnson története

–

A Netflixen már elérhető a Bryan Johnson: Az ember, aki örökké élni akar című dokumentumfilm (Don’t Die: The Man Who Wants to Live Forever), amely több társadalmi problémára és globális kérdésre is rámutat. Az egyik legfontosabb mondanivalója, hogy az emberek évszázadok óta próbálják megfejteni a hosszú élet titkát, de jelenleg az a legnagyobb feladat, hogy ne csak a hosszú, hanem az egészséges életet is megteremtsük magunknak. Az önpusztító életmódtól kezdve a mindent uraló fogyasztásig (erről ITT írtunk korábban) számos tényező rajzolja meg a modern társadalom képét, és az öregedés hatásai – sokszor éppen ezek miatt idő előtt – végül mindannyiunkat utolérnek. 

Ez az élet rendje, nyugtatgatjuk magunkat, és az emberiség nagy része ebbe beletörődik. Ha megszülettünk, meghalunk, és ha szerencsések vagyunk, közben meg is öregszünk. Bryan Johnson azonban nem fogadja el ezt: a rengeteg gyűlölködő reakció ellenére kimondja, hogy hosszan szeretne a földön létezni, „a száz év is kevés lenne”, magyarázza, és célkitűzéseitől az sem rettenti el, hogy az örök élet eléréséért úgy kell élnie, hogy abba bármikor belehalhat. 

Létezik egy életmód, ami képes megváltoztatni a biológiai korunkat – de vajon megéri?

Bryan Johnson milliomos üzletember, aki évekkel ezelőtt „átlagos” életet élt: háromgyerekes családapaként igyekezett helytállni a magánéletében, cégtulajdonosként pedig az egyre növekvő vállalkozása élén. És mivel mormon családból származik, a teljes életvitelét a vallásnak rendelte alá: a családot minden elé, a munkát és az imát a saját szükségletei és vágyai elé helyezte. Aztán egyszer csak túlfeszítette a húrt, és olyan rosszul érezte magát a bőrében, hogy végül már az öngyilkosságot kezdte fontolgatni. Mert bármennyire törekedett rá, nem tudott az egyház kész válaszainak és elvárásainak megfelelni. Nehéz teherként görgette maga előtt az életét, közben keveset aludt, egészségtelenül étkezett, és ez az ördögi kör végül kiégéshez, majd depresszióhoz vezetett. Ez eddig sokaknak ismerős lehet: a túltolt mindennapok, a nehézkes létezés.

De az utolsó előtti pillanatban úgy döntött, minden eszközt megragad az életben maradásért, és ezúttal önmagát helyezte előtérbe. A Homo Sapiensből így lett végül Homo Deus – mondja a dokumentumfilmben utalva arra, hogy amint kezébe vette a sorsát, elfordult istentől, a munkától, és sajnos a családjától is. A mormon egyház nem bocsátja meg, ha valaki elhagyja, és a kilépés együtt jár a családból való kiszakadással is. De Johnson úgy érezte, hogy ez az utolsó lehetősége, ezért elvált, eladta a cégét, és mindent újrakezdett.

Az a Bryan Johnson akkor még teljesen hétköznapi, harmincas éveiben járó férfi volt: kopaszodó, kissé túlsúlyos, túlhajszolt, borostás háromgyerekes apa. A film forgatásakor 45 éves volt, és rá sem lehet ismerni. Izmos, szálkás, fitt, egészséges a haja, a bőre, ragyogó a tekintete, tele van motivációval és élni akarással.

Hogy mi történt időközben?

Mint mondja, az elme helyett a testet választotta, mert úgy véli, 

„nem bízhatunk az elménkben, ugyanis a jelenlegi társadalmunkat esztelenül építettük fel. Napi több millió adag hamburgert, pizzát és sült krumplit eszünk, és ezzel nemcsak a testünket, hanem a függőségeinket is tápláljuk.

Közösségi média, alkohol, dohányzás, sorozatdarálás, pornó – és még csodálkozunk, miért nem vagyunk boldogabbak. Hiába tudjuk, hogy ez a sok rossz szokás gyorsítja az öregedést és közelebb hozza a halált, mégsem tudunk leállni. Saját magunkkal harcolunk az életben maradásunkért.”

Ezért önmagát kísérleti alanyként a tudománynak ajánlotta fel. Kiiktatta a gondolatait, és hogy mindent kézben tarthasson az életében, 400 millió dollárt fektetett egy olyan algoritmusba, ami meghatározza, hogyan kell élnie, és mit kell tennie a legjobb fizikai eredmények elérése érdekében. Nem kell gondolkodnia, válaszokat keresnie, annyi a teendője, hogy az algoritmust követi, illetve az azóta bevont szakemberek – tudósok, kutatók – tanácsait. És állítása szerint boldog, kiegyensúlyozott, olyan, amilyen eddig sosem volt. 

Mindennek nem csupán az a lényege, hogy miként táplálkozik és hogyan edz, a napi rutinja is rendkívül szigorú és jól átgondolt. Minden reggel 4.30-kor kel, és az első dolga ébredés után felkapcsolni egy speciális, UV-mentes lámpát, amely a napfényhez hasonló világítást nyújt számára. Ez után elkezdi négyórás napindító rutinját. Beszed három tablettát, a belső fülében hőmérsékletet mér, majd elkezdi a szívritmus-terápiát, azaz egy elektródával stimulálja a bolygóideget, hogy beindítsa a paraszimpatikus idegrendszert és a testét is nyugtassa. Ha ezzel végzett, újabb 54 tablettát szed be, egy zöld óriásnak nevezett készítményt iszik, majd 6 percen át egy 312 lézerdiódás sapkát visel a hajnövesztés érdekében. 

Ez után egy órán át edz, és utána fekete lencse, brokkoli, karfiol, siitake gomba, fokhagyma, gyömbér, lime, almaecet, kömény, extra szűz olívaolaj, százszázalékos fekete csokoládé kerül a tányérjára, és ha megreggelizett, magas frekvenciájú elektromágneses stimulációnak veti alá a testét, ami 20 ezer felülésnek felel meg. Ezután 12 percen át vörös- és infravörösfény-terápián vesz részt, majd audioterápiát alkalmaz a fülében, és utoljára 11 óra előtt eszik, majd újabb 34 tablettát szed be. 

A nap folyamán egyéb teendők is várnak még rá: ott a csecsemőmirigy-fiatalítás vagy a pénisz-lökéshullámterápia, és még az éjszakai rutinja is rendkívül összetett. 20.30-kor fekszik le, négy éve vizsgálja az alvásminőségét, és mostanra tökéletesen pihentető hónapokat tud maga mögött, ugyanis sikerült elérnie, hogy 30 napon át 100 százalékig pihentetően aludjon, aminek elengedhetetlen feltétele volt a rutin. Állítása szerint a testnek ez a legfontosabb, ezért minden este ugyanabban az időpontban kell lefeküdni. Nem lehet kifogás, az alvás nem játék.

Két éve él az ütemterv alapján, és azóta a biológiai életkorát 5,1 évvel sikerült visszafordítania, az öregedési sebessége meg a kezdeti 1,03-ról 0,69-re csökkent. A vizsgálatok alapján – amiket egyébként szinte naponta elvégeznek rajta – 50 tökéletes biomarkere van, és 100 kisebb értéket mutat a valós életkoránál. A tudományos és orvosi közösség számára mindez lenyűgöző eredményeket jelent, de sok kérdést is felvet – hangsúlyozzák a dokumentumfilmben megszólaló szakemberek, orvosok, tudósok. Egy átlagember számára nem életszerű ez a szigorú napirend, de Bryan az ütemterv prototípusaként a végsőkig elmegy.

Sokszor túl messzire is, hiszen olyan beavatkozásokat is engedélyez, amelyeket eddig csak egereken teszteltek, vagy olyanokat, amiket nem az öröklét megteremtésére, hanem súlyos betegségek kezelésére, fejlesztettek ki. Például növekedési hormont fecskendez a combjába, vagy rapamicint szed, amit a szervátültetésen átesett emberek kapnak az immunrendszerük gátlására. Azzal, hogy elnyomja az immunrendszerét, rengeteg bakteriális fertőzésnek teszi ki magát.

Nemrégiben még a génjeit is „felturbózta”, és részt vett egy génterápiás kezelésen Hondurasban. Ez az egyik legszélsőségesebb eljárás, és egyben veszélyes is, eddig olyan súlyosan beteg emberek esetében alkalmazták, akiknél egyetlen gén okozta a problémát. Mivel nem csupán a módosítani kívánt gént, hanem a teljes genomot megváltoztatja, nem lehet tudni, hogy miként hat egy egészséges szervezetre. Mindenesetre az ezzel foglalkozó két fiatal orvos az örök fiatalság ígéretével kecsegti.

Dr. Vadim Gladyshev, a Harvard Orvostudományi Karának orvosprofesszora szerint „nem túl tudományos az, amit tesz, hiszen több száz különböző tablettát vesz be, emiatt nagyon nehéz beazonosítani, hogy egyáltalán melyik működik. Klinikai vizsgálatra lenne szükség több ezer tesztalannyal, a szigorúbb vizsgálatokra is pénzt kellene fordítani” – mondja.

Johnson sok embert ér el, de a motivációja egyelőre nem világos: míg ő vallja, hogy a kutatási területre próbálja felhívni a figyelmet, addig a társadalom valami egészen más lát: egy gazdag ember hóbortját, aki dörzsölt üzletemberként a szegény kétségbeesettekből próbál még több pénzt kicsalni. Meggyőzi őket, hogy problémájuk van, és arra megoldást is kínál: az ütemtervében szereplő, általa használt termékeket árusítja is. 

Bryan úgy véli, tizenéves fia a tökéletes emberpéldány: szeretne olyan lenni, mint ő

Mivel az életmódja elszakította az egyháztól, ezáltal a családjától, sokáig nem tartotta a kapcsolatot a szeretteivel. Néhány hónapja azonban visszatért az életébe a legidősebb fia, a 18 év körüli Talmage, akire apja filozófiája akkora hatást gyakorolt, hogy átvette néhány szokását. Ma már ő is tucatnyi tablettát vesz be naponta, és arra is nyitott volt, hogy ő, az édesapja és a nagyapja plazmaterápián vegyenek részt, és egymásnak adjanak a vérükből. A plazmaterápia valóban hasznos lehet, de eddig az Alzheimer- és a Parkinson-kór kezelésére javasolták.

Dr. Steve Horvath, a Kaliforniai Egyetem biostatisztika- és genetikaprofesszora szerint az öregedés valóban visszafordítható ezzel az eljárással, legalábbis ezt mutatják az egereken végzett kísérletek. Ezért Bryan fia, aki a film forgatásakor épp főiskolára készült, nyitott volt a vérplazmacserére, mert ezáltal talán apja és nagyapja is hosszabb ideig maradhat életben. „Igazi generációs móka” – nyilatkozták, jó nagy port kavarva ezzel a közösségi médiában.

Sokan úgy vélik, Bryan Johnson „egészséges emberek vérét szívja”, „ő a világ első vámpírja, aki gyerekek vérét akarja”, „a fiát használja vérbanknak”, miközben ő, az apja és a fia abban a meggyőződésben él, hogy ez a feltétlen szeretet megnyilvánulása. 

Ami jó üzenet lehet a történetből

Bryan Johnson nem zárkózik el szektavezér szereptől sem. Életmódját rengetegen kritizálják ugyan, világszerte egyre többen követik. A Ne halj meg! mostanra mozgalommá nőtte ki magát, amelynek tagjai mind a halhatatlanságot, de legalábbis a lehető legegészségesebb életmódot keresik.  

Bár etikailag és tudományosan is sok ponton vitatható Johnson ténykedése, tény, hogy a „jelenség” segíthet jobban megérteni az öregedést és annak visszafordítása lehetőségeit. És rámutat arra is, hogy nemcsak akkor érdemes foglalkozni az egészséggel, ha megbetegszik valaki, hanem társadalmi szinten fontos lenne több erőforrást fordítani az egészségmegőrzésre.

Bereczki Szilvia