Incelektől a femcelekig – akik szerint a férfiak anyagi kizsákmányolása jó ötlet

–

Incelektől a femcelekig

Egy gyors pillantás egy magát dark feminine influenszernek nevező nő, például Thewizardliz közösségi média platformjára, és valószínűleg nem fog feltűnni, miben különbözik a kismillió más trendi tartalomgyártótól. A látszat azonban sokszor csal. Az utóbbi években egy növekvő online szubkultúra figyelhető meg, az úgynevezett „femoszféra” (femosphere), amely megbontja a hagyományos feminista diskurzust és heves vitákat vált ki. A kifejezést Dr. Jilly Kay, a Loughborough Egyetem feminista média- és kultúratudományi szakértője alkotta meg a The Reactionary Turn in Modern Feminism című tanulmányában.

A manoszféra egy nőgyűlölő, toxikus internetes világ, amelyet olyan influenszerek – legismertebb közülük Andrew Tate – népesítenek be, amely felelőssé tehető fiatal férfiak radikalizálódásáért. Kay szerint a femoszféra szintén egy digitális tér, ahol a nemi szerepekről és hatalomról szóló reakciós elképzelések átalakítják, hogyan közelítenek a fiatal nők a kapcsolatokhoz, a karrierambíciókhoz és magához a feminizmushoz. A femoszféra középpontjában olyan influenszerek állnak, akik úgynevezett femcelekként és a „sötét nőiesség” híveiként azonosítják magukat.

A férfiak szerintük semmi másra nem jók, csak hogy pénzeljenek

Ezek a tartalomkészítők arra ösztönözik a nőket, hogy utasítsák el a nemek közötti egyenlőséget, és ehelyett a hagyományos nemi szerepeket használják ki anyagi és társadalmi előnyök megszerzésére.

A mozgalom az incel szubkultúra hatásait tükrözi, ám fordított nemi hatalmi dinamikával: míg az incel férfiak a párkapcsolatokhoz való hozzáférés hiányát siratják, szexisták és nőgyülölőek, a femcelek az anyagi javakat biztosítani képes férfiakkal való stratégiai kapcsolatok kiépítésére koncentrálnak, ami a feminista mozgalom állítólagos kudarcai felett érzett csalódottságából fakad.

Ezek a nők úgy érzik, hogy a nemek közötti egyenlőség elérése nem hozta meg a várt személyes vagy szakmai kiteljesedést. A femoszféra influenszerei kihasználják ezt az érzést azáltal, hogy azt hirdetik, a modern feminizmus túlterhelte a nőket irreális elvárásokkal — arra kényszerítve őket, hogy „mindenük meglegyen”, miközben nem foglalkozik a rendszerszintű egyenlőtlenségekkel. Ebben persze van részigazság, ám a femcelek követőiket arra ösztönzik, hogy a hagyományos nőiesség fogalmait, mint a szépség, báj és engedelmesség, ne az elnyomás jeleként, hanem manipulációs eszközként alkalmazzák. Az olyan kifejezések, mint a „soft life” (olyan életstílus, ami a kényelmet, a nyugalmat és a stresszmentességet helyezi előtérbe a hajtás és a túlzott teljesítménykényszer helyett) és a „dating up” (olyan személlyel kapcsolatot kezdeni, akit társadalmi vagy egyéb szempontból „felsőbb”-nek tartanak) gyakoriak ebben a szókincsben. A femcelek előnyben részesítik a luxust és függőséget a korábbi feminista hullámok által hirdetett keményen kivívott függetlenséggel szemben.

A közösségi média platformok kulcsszerepet játszottak a femoszféra kialakulásában. A TikTok, Instagram és YouTube tele van „társkeresési stratégiák” és „sötét női energia” témájú oktatóvideókkal, amelyekben arra biztatják a nőket, hogy találjanak olyan férfiakat, akik anyagilag támogatják őket. Ezek az online terek idealizálják azt az elképzelést, hogy a férfiakat anyagi támogatás forrásaként használják, miközben ezt a hosszú évszázadokon átívelő patriarchális elnyomás igazságos megtorlásaként tálalják.

A femcel influenszerek arra ösztönzik követőiket, hogy mondjanak le a nemi egyenlőségről, és használják ki a férfiakat anyagi haszonszerzés céljából – a feminizmus nevében.

A femoszféra többnyire kifejezetten feministaként határozza meg magát, ezért Dr. Jilly Kay meglepődött, hogy az értékeik inkább konzervatívnak. A femoszférában átfogó a meggyőződés, hogy az élet a legalkalmasabbak túléléséről szól, illetve a férfiak mindig bántani fogják a nőket, és ez soha nem változik, ezért stratégiákra van szükség az ellenkező nem legyőzéséhez.

Kay kutatta a Female Dating Strategy nevű közösséget, amely Reddit fórumként indult (több mint 250 ezer taggal), majd a közösségi médiára és egy podcastre is kiterjesztette tevékenységét. A közösség egy hatpontos ideológiát kínál a tagok számára, amely többek között az alábbi elképzeléseket tartalmazza: a férfiaknak mindig a nőket kell követniük, a nőknek pénzügyi hozzájárulást kell kérniük a férfiaktól, a férfiak többségének nincs értéke.

Andrew Tate-lányok füstös szemfestékkel

Kay szerint az elmúlt évtizedek mainstream feminizmusa „nagyon fogyasztó-orientált” volt. Teljes mértékben az önérvényesítésről szólt, és azt hangsúlyozta, hogy a nők legyenek magabiztosak, sikeresek, és ők is birtokolják azokat az előjogokat, amiket a férfiak. A girlboss mozgalom alapgondolata, hogy a nőknek is helyük van a vezetői pozíciókban, kétségtelenül progresszív, ugyanakkor a „férfiasnak” tartott viselkedésminták átvételével és a sztahanovista munkatempó idealizálásával igyekezett bizonyítani, hogy a nők is megállják a helyüket a munka világában. Kay szerint 2018 óta a nők egyre növekvő mértékben elutasítják ezt az elképzelést.

A kutató az online fórumokat és influenszereket vizsgálva a manoszféra logikájára bukkant, csak épp női köntösben. „Azt vallják, hogy egy nő elveszíti az értékét, ha alkalmi kapcsolatot létesít. Kimondják, hogy a nők alacsonyabb keresetét nem a bérkülönbségek elleni fellépéssel kell orvosolni, hanem azzal, hogy a férfi anyagilag eltartja a nőt – miközben a nőknek »meg kell testesíteniük a nőies energiát«, hogy férjet találjanak. Ez rendkívül konzervatív szemlélet, mégis igyekeznek úgy tálalni, mintha a nők megerősítését szolgálná” – mondja Kay a Guardian cikkében.

Andrew Tate-lányok füstös szemfestékkel, „árnyékmunkát” hirdető konyhapszichológia, sötét színek, ultrapiros ajkak, femme fatale megjelenés, női energiák, egy csipetnyi feminista szlenggel – lényegében ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni a sötét nőiséget, a dark feminine trendet. Egy nő legyen kemény, csábító, domináns, önérvényesítő és erős, és hagyja el az olyan hagyományosan nőies attribútumokat, mint a gondoskodás, együttérzés és empátia. A mozgalom ártalmatlannak indult: arról tanította a nőket, hogyan álljanak ki magukért, ne engedjék, hogy manipulálják őket, ne váljanak áldozattá, de mint sok divathullámnak, ennek is megvannak a maga vadhajtásai: a sötét nőiség egyes képviselői felhatalmazva érzik magukat, hogy férfiakat manipuláljanak, és újracsomagolják, „rebrandelik” a manoszféra mozgalmak elemeit. Olyan címekkel gyártanak tartalmat, mint például  „Hogyan MANipuláld őt” és „Hogyan törd össze egy férfi egóját”. Légy számító, ne magyarázkodj, maradj titokzatos – hangoztatják, és arra biztatnak, hogy használj „pozitív manipulációt”, például valaki túlzott dicséretével biztosítsd, hogy olyan viselkedést kapj, amit szeretsz. Love bombing sötét nőiség módra.

View this post on Instagram

A post shared by Kanika Batra (@kanikabatra)

Kay a dark feminine influenszereket is vizsgálta, például Kanika Batrát és Thewizardlizt. Az ausztrál Kanika Batra egyébként diagnosztizáltan antiszociális személyiségzavarral (ASPD) küzd, amire egyébként is jellemző mások jogainak és a szabályoknak a folyamatos semmibevétele és megsértése, a bűntudat hiánya és a beilleszkedési nehézség. „A nőiesség valami olyasmi, ami miatt a börtöneinkben tartanak minket, de a férfiak nem értik, hogy milyen könnyen tudjuk ezt mi is arra használni, hogy manipuláljuk őket” – jegyzi meg a női self-help guru Randitanácsok egy szociopatától című „művében”.

Talán a legismertebb ilyen influenszer TheWizardLiz, akinek jelenleg 8,3 millió feliratkozója van a YouTube-on, és 1,6 milliárd megtekintése a TikTokon. Olyan népszerű tanácsadó videókat készít, mint például „Hogyan kapj hercegnői bánásmódot,” „Hogyan teremtsd meg az álom valóságodat,” „Vedd vissza az erődet és energiádat,” és „Hogyan hagyd abba, hogy lusta és szánalmas legyél.” A videói általában luxus, minimalista szobákban készülnek, ahol közvetlenül a kamerába beszél, gyakran úgy, mintha készülődne lefeküdni, vagy épp arcmaszkot visel, így az intimitás érzetét kelti, miközben a legyőzhetetlenség érzését hirdeti.

Tanácsai nyíltan arra irányulnak, hogy a nők magas jövedelmű férfiakkal alakítsanak ki kapcsolatokat, így nem kell fizetett munkát vállalniuk – és ezt maga is feminista cselekedetként keretezi. A „hercegnői bánásmódról” (Princess Treatment néven található meg) szóló videóban TheWizardLiz azt mondja:

„Az emberek szerint antifeminista, hogy egy férfi gondoskodik egy nőről, de én azt gondolom, antifeminista, hogy egy nő szó szerint mindent csinál, ráadásul még dolgoznia is kell. Gondoskodik a gyerekekről, a házról, főszakács, dadus, takarító, minden legyen. A férfiaknak sok előnyük van, még a fizetés, a pénz tekintetében is.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Thewizardliz (@thewizardliz) által megosztott bejegyzés

A recept egyszerű: szelektálj ki néhányat a feminista eszmék közül (pl. nők kettős műszakja, nemek közti bérkülönbség), ismerd el a problémákat, de a férfiak előnyeit ne történelmileg adott, leküzdhető egyenlőtlenségként értelmezd, hanem megváltoztathatatlan tényként, amire a megfelelő válasz szerintük az, ha a nő eltartatja magát. TheWizardLiz-t gyakran vádolják azzal, hogy „aranyásó” viselkedésre ösztönöz, de az említett videóban tisztázza, hogy a „hercegnői bánásmód” nem azt jelenti, hogy a férfiak márkás ruhákat és drága fogyasztási cikkeket vásárolnak a nőknek, hanem hogy pénzügyi stabilitást biztosítanak kiváltságaikért cserébe.

Egyre inkább radikalizálódnak

Dr. Sophie Lewis feminista teoretikus szerint világosan látható, hogy miért vonzó ez a gondolkodásmód a nők és lányok számára. Lewis kifejezetten a femoszféra egyes területeit tanulmányozza, különösen a tradwife influenszereket, akikről Wilson Luca és Kurucz Adrienn is írt korábban a WMN-en. Lewis könyvében, az Enemy Feminisms-ben olyan történelmi helyzeteket vizsgál, amikor feminista csoportok szövetségre léptek szokatlan társaságokkal, például a gyarmati rezsimekkel vagy akár a Ku Klux Klánnal. A femoszféra elképzeléseiről azt mondja: „Valódi ajánlatról, valódi ígéretről van szó, amit nem szabad lebecsülni. Az ígéret az, hogy ez a mozgalom megszabadítja a nőket attól, amit a politikai közgazdászok kettős műszaknak neveznek.”

Kay és Lewis nem az egyedüliek, akik érdeklődnek az internet ezen növekvő szegmense iránt. Emiliano de Cristofaro és Jeremy Blackburn szintén észrevették azokat a mintákat, amelyeket Kay is leírt, és találtak számos analógiát a manoszféra és femoszféra között. Egyes női közösségek például a manoszférához hasonló tanácsokat adnak tagjaiknak a randevúzást illetően, mondván, hogy ez játék, ahol a nőnek meg kell próbálnia túljárni a másik nem eszén, és nyerni. A használt nyelvezet egy része is hasonló.

„Fontos megérteni azt a hosszú történelmi folyamatot, hogy különösen a középosztálybeli fehér nők kapaszkodót találnak maguknak a patriarchátusban, és alkalmazkodnak bizonyos szabályrendszerekhez. Cserébe ideiglenes védelmet kapnak, miközben más nőket épp ők vetnek alá ennek a rendszernek” – mondják.

A toxikus nyelvezettel és a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos vádak miatt néhány femcel csoportot kitiltottak a Redditről. Ahogy korábban a manoszféra csoportok is tették, ezek a női közösségek is saját, független platformokat hoztak létre, radikalizálódtak és még toxikusabbá váltak a moderáció hiánya és a mérsékelt nézetekkel való kevesebb találkozás miatt.

Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a femoszféra ugyanúgy radikalizálná tagjait, mint a manoszféra, melynek képviselői sokkoló és valós erőszakos cselekményeket követtek el, és populista politikai mozgalmakat tápláltak, ám már mutatkoznak jelek, melyek óvatosságra intenek. Például megjelentek olyan női videók Kanadában, melyek a bevándorlókat hibáztatják a munkahelyek elrablásáért.  

Egy kanadai kormányzati hírszerzési jelentés szerint a női szélsőséges mozgalmak a közösségi médiában „fegyverként használják a nőiességet”, hogy több nőt vonzanak soraikba. A stratégiájuk az, hogy a keményvonalas üzeneteket „ártatlan narratívákba” ágyazzák, mint az anyaság vagy a szülőség, így olyan nőket is bevonnak, akik eredetileg nem kerestek szélsőséges tartalmakat az interneten. A jelentés szerint a legtöbbük szélsőséges ideológiát terjeszt, de egyesek ennél is tovább mennek: pénzt gyűjtenek ügyükhöz, és követőiket akár erőszakra is uszítják.

Ezek között szerepelnek az úgynevezett „mommy blogok”, amelyek a szülőségről és anyaságról szólnak, de például a Covid idején dezinformáció és összeesküvés-elméletek platformjaivá váltak. Bizonyos bloggerek a gyerekek jólétével kapcsolatos aggodalom vagy épp a gasztroblogolás álcája alatt szélsőséges nézeteket terjesztenek az oltásokról, a bevándorlókról, a nemi szerepekről.

Bár a femoszféra feminista lázadásként pozícionálja magát, aggasztó etikai kérdéseket vet fel. Azzal, hogy a tranzakciós kapcsolatokat elfogadja, és az egyéni előnyt helyezi előtérbe, épp hogy fenntartja a feminista mozgalom által lebontani kívánt hierarchiákat. Ahogy Dr. Kay kutatása is kiemeli, ez a reakciós fordulat egy nagyobb kulturális változás jelképe, ahol a cinizmus és az opportunizmus egyre inkább felváltja a szolidaritást és a rendszerszintű kritikát. Végső soron a femoszféra arra késztet minket, hogy újragondoljuk, mit is jelent valójában az önérvényesítés — és hogy vajon az egyéni előny hajszolása összeegyeztethető-e a valódi egyenlőség eszméivel. 

Bánosi Eszter