Felnőttek és a plüssállataik – gyerekes hóbort vagy annál összetettebb társadalmi jelenség?

–

Az angolszász nyelvterületen egy külön kifejezést is alkottak azokra a felnőttekre, akik újra felfedezték maguknak gyerekkorunk slágerét, a plüssállatokat (első látásra mintegy megragadva a két világ, a gyerek- és a felnőttkor között). 

A kid, azaz gyerek/kölyök és az adult, azaz felnőtt szavak összevonásával jött létre a kidult, az ő vágyaik kielégítésére pedig óriási piac alapult, amely évente körülbelül 9 milliárd dollárnyi bevételre tesz szert a felnőtteknek értékesített plüssjátékokból.

A Z generáció tagjai az élen járnak a vásárlásban: az úgynevezett Squishmallows plüss – töredelmesen bevallom, nekem is van egy gyűrűsfarkú makim – vásárlóinak 65 százaléka 18 és 24 év közötti. „A kínostól eljutottunk oda, hogy ma már a Z és Y generáció tagjai büszkén játszanak” – mondta a The Atlantic magazinnak Richard Gottlieb, játékipari tanácsadó.

A plüssjátékok felnőttek körében kialakuló nagy népszerűségét egyesek a közösségi médiának tulajdonítják, amelyen a nosztalgia és a cukiságkultusz aranykorát éli. Ám a válasz arra a kérdésre, hogy miért is vesz egy felnőtt magának plüssállatot, jóval összetettebb.

Szorongást old, segít az elalvásban, és visszarepít az ártatlan gyerekkorba

Korábbi remek cikkében Milanovich Domi kollégám a témát többek között abból az aspektusból járta körül, pszichológiai szempontból miben segíthet gyerek- és felnőttkorban a plüssök jelenléte. Felidézte többek közt azt a 2016-os vizsgálatot, amelyben arra jutottak a kutatók, hogy

a plüssállatok a felnőtteknél is kiválóan alkalmasak a szorongás oldására.

Csoportterápiás helyzetben a plüssök ölelgetése nemcsak vigaszt nyújtott a résztvevőknek, de segítette őket abban, hogy megőrizzék a stabilitásukat az érzelmileg nehéz pillanatokban. Egyszóval: sikeresen leföldelte őket.

Más vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy ha a gyerekkorra emlékeztető tárgyakkal vesszük magunkat körül, az jótékony hatással van a viselkedésünkre: megszelídülünk, önzetlenebb döntéseket hozunk, kevesebbet csalunk. Megint más kutatások pedig arról számoltak be, hogy a plüssök használata felnőttkorban is sokaknak segít a megnyugtató alvásrutin kialakításában, az elalvás megkönnyítésében – trauma esetén is.

Tény, hogy a világjárvány, a háborús konfliktusok és a klímaválság idején jól jön, ha valamivel a földön tarthatjuk magunkat, amikor úrrá lesz rajtunk a szorongás, a stressz, az elszigeteltség és bizonytalanság érzése, ám Simon May, a londoni King’s College filozófusa már korántsem biztos abban, hogy a felnőttek körében kizárólag ezek a tényezők felelősek a plüssállatok népszerűségének felfutásáért.

A jelenség ugyanis szerinte – és több más kutató szerint is – egy nagyobb volumenű változásra vezethető vissza: a gyerek- és a felnőttkor közötti határ elmosódására.

De egyáltalán mit is jelent ma felnőttnek lenni?

A felnőttkort hagyományosan olyan szociodemográfiai mérföldkövekkel írják le, mint a nagykorúság elérése, a karrier felépítése, az első házasságkötés vagy a szülői szerepbe való belépés. Legalábbis jó ideig így volt. A felnőttkorról alkotott felfogás azonban az elmúlt harminc évben megváltozott.

A már említett mérföldkövek elérésének ideje egyre inkább kitolódott, aminek nyomán – világít rá egy friss kutatás – a fiatalok jelentős eltérést élhetnek meg a felnőttkorra vonatkozó elvárásaik és a valóságos tapasztalataik között, ami bizony negatívan befolyásolhatja a pszichés jóllétüket, illetve fejlődésüket.

Megan Wright és Sophie von Stumm, a Yorki Egyetem kutatói, 18 és 77 év közötti brit felnőttekből álló, 772 fős mintán vizsgálták az emberek felnőttkorhoz való viszonyulását. Egyebek mellett arra voltak kíváncsiak, hogyan is határozzák meg a megkérdezettek a felnőttkort, mennyire érzik magukat felnőttnek, és összességében hogyan viszonyulnak ehhez az életszakaszhoz egy rohamosan változó világban.

Ma többek között a bizonytalanság, illetve az állandóság hiánya adja az új hátteret a mindennapokhoz, épp ezért a felnőtté válás útja is változatosabb, rugalmasabb lett mostanra, a korábbi társadalmi elvárásoknak pedig már kevésbé van szerepük a folyamatban.

A felnőttkorba lépő generációk ennek alapján magukra szabva definiálják újra a felnőttkort úgy, hogy az megfeleljen az éltmódjuknak és a jelenlegi társadalmi légkörnek.

A kutatás rámutatott például arra, hogy a már korábban is említett szociodemográfiai mérföldkövek elérése helyett – amiből például az első házasság megkötésére és az első gyerek megszületésére egyre később kerül sor – ma sokkal inkább pszichológiai jellemzők alapján mérik a felnőttséget.

Felelősséget vállalni a tetteinkért, önálló döntéseket hozni, másokat sokkal inkább figyelembe véve létezni – a kutatásban megkérdezettek szerint ezek a felnőttkort meghatározó tényezők vették át a világítótorony szerepét a sötétben.

A belső gyermeket gondozzuk, a határok elmosódnak

Manapság nehezebb felnőttnek lenni, írja Joshua Paul Dale, a Chuo Egyetem cukiságkutató professzora, és ez nehezen vitatható. Ahogyan az is igaz, hogy a pszichológia egyre nagyobb térnyerésével sokan irányítják figyelmüket a gyerekkor felé, amelynek lencséjén keresztül igyekeznek jelenlegi érzelmi életükre tekinteni.

A belső gyermekről való gondoskodás egyre többek számára fontos, a már említett szelídség, biztonság és önfeledtség megteremtésére pedig olykor plüssállatokkal segítenek rá. 

Ezek az emberek a felnőttkort és benne a felnőtt szerepeket folyamatosan változó, képlékeny állapotnak tekintik. A kutatók szerint ebben az átalakulásban elképzelhető, hogy egy nap a gyerekkort és a felnőttkort inkább kontinuumban szemléljük majd, mintsem külön életszakaszonként. „És talán a felnőtt létezés újfajta módja lesz, hogy beleépítjük ezeket a játékos, gyermeki dolgokat is” – mondta Joshua Paul Dale.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AleksandarGeorgiev

Filákovity Radojka