Rólad mit gondolna a gyerekkori önmagad? – Egy fiatal felnőtt, aki őrzi magában a gyereket
Te emlékszel még, milyennek képzelted kisgyerekként a felnőttek világát? Lehet, hogy az a kisgyerek még most is benned van. És megvan a véleménye mindenről.
Te emlékszel még, milyennek képzelted kisgyerekként a felnőttek világát? Lehet, hogy az a kisgyerek még most is benned van. És megvan a véleménye mindenről.
Mi a háttere annak, ha felnőttként a szülői házban átváltozol gyerekké? Szabó Anna Eszter pszichológus édesanyjával ült le beszélgetni erről. Érdemes elolvasni. (Spoiler: lehet, hogy ismerős lesz.)
„Én egyszer névnapomra ruhaszárító állványt kaptam a férjemtől, állatira örültem neki, de komolyan (én kértem amúgy). Azt hiszem, első ízben ekkor realizáltam, hogy felnőttem.”
„Az élet néha rohadt bonyolult, de én teszek rá – mondta Csepelyi Coelho Adrienn, és elment kapálni. Ha azt hinnéd, hogy viccelek, tévedsz. A kapálás nem csak nagyanyáink szerint megoldás mindenre: ha valami nagy gebasz van, hazautazom a faluba, és beveszem magam a kertbe.”
Az érettségi előtt állóknak nem csupán a vizsgák szolgáltatnak temérdek aggódnivalót.
Ugye, ismerős ez az érzés: nem roppanhatsz össze... most nem... majd később, ha ráérsz. Most dolgod van...
„A felnőttkor 99 százalékban abból áll, hogy megpróbálsz rájönni, mitől fáj a hátad...” – és tényleg.