Ki számít „teljes értékű” felnőttnek? Aki betöltötte a tizennyolcat? Aki elköltözött otthonról, aki dolgozik, akinek gyereke van? Vendégszerzőnk, Simon Eszter izgalmas nyomozásba kezdett pszichológusok, családtagok segítségével.
A 25 lenne az új 18? Nyáry Luca elmondja, miért lenne érdemes újraértelmeznünk a felnőttség határait.
„Nem olyan éjszakát akartam, amit én élveztem volna, hanem olyat, ami azt üzeni másoknak, hogy tudom, hogyan kell élni” – emlékezik vissza Nyáry Luca az elmúlt évek őrült szilvesztereire, amikor nagyot akart ünnepelni, tökéletesre szerette volna varázsolni az estét, aztán valahogy mégis más íze lett az egésznek.
Te emlékszel még, milyennek képzelted kisgyerekként a felnőttek világát? Lehet, hogy az a kisgyerek még most is benned van. És megvan a véleménye mindenről.
Mi a háttere annak, ha felnőttként a szülői házban átváltozol gyerekké? Szabó Anna Eszter pszichológus édesanyjával ült le beszélgetni erről. Érdemes elolvasni. (Spoiler: lehet, hogy ismerős lesz.)
„Én egyszer névnapomra ruhaszárító állványt kaptam a férjemtől, állatira örültem neki, de komolyan (én kértem amúgy). Azt hiszem, első ízben ekkor realizáltam, hogy felnőttem.”
„Az élet néha rohadt bonyolult, de én teszek rá – mondta Csepelyi Coelho Adrienn, és elment kapálni. Ha azt hinnéd, hogy viccelek, tévedsz. A kapálás nem csak nagyanyáink szerint megoldás mindenre: ha valami nagy gebasz van, hazautazom a faluba, és beveszem magam a kertbe.”
Az érettségi előtt állóknak nem csupán a vizsgák szolgáltatnak temérdek aggódnivalót.
Ugye, ismerős ez az érzés: nem roppanhatsz össze... most nem... majd később, ha ráérsz. Most dolgod van...
„A felnőttkor 99 százalékban abból áll, hogy megpróbálsz rájönni, mitől fáj a hátad...” – és tényleg.