Presser Gábor és Kanye West harca, Facebook-lopások és a dzsungelben szelfiző majom esete

–

Ígérem, kiderül a jog válasza a bevezetőben felvázolt esetre, de előtte időzzünk el egy kicsit a szerzői jog tágabb világában. A kérdést a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szabályozza a mai napig, ezt alakítják, illetve egészítik ki, ha újféle platform vagy szellemi alkotásnak minősülő újabb kategória kap teret a mindennapi gyakorlatban.

„Az említett jogszabály egy határozott, taxatív felsorolással bír azzal kapcsolatban, hogy mi minősül egyáltalán szerzői joggal védett műalkotásnak.

Értelemszerűen idetartoznak többek között az irodalmi művek, zeneművek, színművek, rádiójátékok, de a számítógépi programalkotás vagy a nyilvánosan tartott beszéd is szerzői jogi védelmet élvez” – kezdi dr. Mészáros Emese ügyvéd. 

A szakember hozzáteszi: a szerzői jog az alkotás megszületésétől fogva automatikusan létrejön, így a műveket külön jogi aktus nélkül megilleti a jogi védelem.

Ha nem találom a szerzőt, nem használhatom a művet

A szerzői jogot leírva persze fekete-fehérnek látjuk, ennek ellenére sokféle izgalmas kérdést szülhet ez a terület, hiszen a világban létrejövő szellemi alkotások egymástól nem függetlenek.

Biztosan emlékeztek Presser Gábor és Kanye West perére: az amerikai rapper 85 másodperces részletet használt fel a „Gyöngyhajú lány” című dal zenéjéből. Gond nem is lett volna, ha West előzőleg engedélyt kér és megfizeti a szerzői jogok ellenértékét.

Persze mondhatnánk: miért ne akadnának dallamok, amelyek eszébe juthatnak a világ bármely pontján több művésznek is? A válasz ebben az esetben eléggé egyértelmű: egyrészt hasonló szintű egyezésnél nehéz elhinni, hogy ugyanaz a Múzsa csókolta homlokon Pressert és Kanye Westet néhány évtized eltéréssel. Másrészt a Gyöngyhajú lány már jóval előbb létezett, így nincs kérdés arra vonatkozóan, kié az említett dallam szerzői joga.

„Nagyon fontos tény: a jog szerint nem lehet arra hivatkozni, hogy nem ismertem az eredeti művet, vagy nem találtam a szerzőt, hiába kerestem. Ha nem tudom, honnan származik az a vers, zene, vagy rajz, akkor nem használhatom fel, különben megsértem a szerzői jogot” – magyarázza dr. Mészáros Emese ügyvéd. Hozzáteszi: ezek a szabályok az online platformokon megosztott művekre is vonatkoznak.

Más kérdés, hogy nyilván nincs kapacitása a joggyakorlásnak egyesével visszakeresni és felelősségre vonni például a szerző nélküli Facebook-megosztókat, mégis az lenne a jó, ha a társadalom edukálná saját magát ezekre az alapvető normákra.

„Nem véletlen, hogy a Facebookon automatikusan látszik az eredeti posztoló is a megosztásnál: számukra is lényeges a szerzői jog ilyen típusú védelme, hiszen ha valamiért nem vonható felelősségre más személy, akkor másodlagosan akár a közvetítő szolgáltatók felelőssége is fennállhat” – hívja fel a figyelmet a szakember.

A hivatkozást nem érinti az időkorlát

Persze a posztmodern művészet alapvető része az intertextualitás: a szövegek másik műbe integrálásától nem kell félni, csupán be kell tartani az alapvető szabályokat.

„A szerző életében és halálától számított 70 évben mindig megilleti őt, illetve az örököseit a szerzői jogdíj. A név feltüntetése azonban az említett 70 évet követően is kötelező, tehát idézzek Rousseau-tól vagy Örkénytől, mindenképpen hivatkoznom kell az eredeti szerzőre” – hangsúlyozza dr. Mészáros Emese.

A szerzői jog további fontos eleme még, hogy ne sérüljön a mű egysége – tehát például ne ellenkező kontextusban hangozzon el az idézett részlet más szövegek, zeneművek vonatkozásában, hanem az eredeti szándékhoz hűen használják fel.

Ahogy a szakember mondja, a jogalkotás kétféle módon tud reagálni az új helyzetekre: egyrészt megpróbál előre szaladni és előre lefektetni bizonyos szabályokat, másrészt igyekszik lekövetni a társadalmi és technikai változásokat, így már meglévő esetek kapcsán alakít a szabályokon.

„Általában az utóbbi jellemző és fontos, hogy ez a nemzetközi helyzettől sem függetleníthető: tehát az EU-s jogharmonizációval is összefügg például, hogy miképpen módosul a magyar jogszabály” – teszi hozzá az ügyvéd. Mészáros Emese néhány példát is mutat arra vonatkozóan, milyen módosulások kaptak helyet a szerzői jogi törvényben az elmúlt évtizedekben.

A szerzői joggal védett alkotások sorába bekerült például a gyűjteményes műnek minősülő adatbázisok kategóriája, illetve természetesen a televíziós műsorokkal kapcsolatos szabályozás mellett mára az online platformokon készülő írott és audiovizuális anyagokat is érinti a törvénykezés.

Lényeges tény viszont, hogy a tudományos szabadalmakat a jog máig nem a szerzői jog kapcsán kezeli, hanem a védjegy- és szabadalom jogkörén belül. A szabadalmakat mindig célszerű levédetni, amely meghatározott költségeket, valamint eljárást feltételez. Utóbbit a szabadalmazónak kell kezdeményeznie. A szerzői jog emellett továbbra sem érinti a néphagyományok körét: egyedül a gyűjteményes kötetek kapcsán merülhet fel a szerzői jog lehetősége.

Mindennapi jogsértéseink

Az internet természetesen óriási fordulatot hozott a szerzői jog tekintetében, hiszen talán még sohasem volt ennyire követhetetlen, hogy jogsértően használják-e a tartalmakat. Másrészről számos előnye van a digitalizáció lehetőségének: mennyi adatbázis, könyvtári anyag férhető hozzá ma már bárki számára, ezzel biztosítva, hogy a művészet, az információ, a tudomány a legeldugottabb helyekre is eljuthasson! A megfelelő forráshasználat persze önmagában is fontos téma, de a szerzői jog viszonylatában nézve is rendkívül lényeges hangsúlyozni: már a gyerekeket meg kell tanítani élni ezzel a kötelezettséggel.

Nemrégiben a nagyfiam PPT-t akart készíteni egy számára fontos téma kapcsán: amikor elkezdte keresni a fotókat, automatikusan olyan honlapokat írt be, ahonnan legálisan felhasználható, ingyenesen hozzáférhető képeket talált. Őszintén örültem a ténynek, hogy az iskolában ez már a tananyag része, hiszen az internet nélkül nevelkedett generációból sok felnőtt máig nincs tisztában azzal, hogy

a Google segítségével megtalált bármilyen képet nem lehet hivatkozás nélkül felhasználni.

„A Pinterest remek példa arra, mennyiféle kép kering az interneten anélkül, hogy jelezné, ki a forrás, vagy miből inspirálódott az illető. Számos rajz van, amit megtalálunk az alkotó logójával ellátva, majd akár tíz-húsz vagy több változatban is feltűnik – ugyan eltérő színnel, nagyságban, de kézzelfoghatóan ugyanazt lemásolva – és nincs megjelölve a forrás. Nyilván a szerzőnek arra nincs kapacitása, hogy ezeket egyesével visszakeresse. Azonban ezért lényeges, hogy a kikényszerített jogkövetés mellett – tehát, amikor a jog szankciókkal válaszol egy jelenségre –, az önkéntes jogkövetés is helyet kapjon: ez viszont csak edukációval lehetséges” – véli dr. Mészáros Emese. 

Egy világhírű telefonbelső dedikált szerzőkkel

A szerzői jog kapcsán érdekes még, hogy mi a helyzet azokkal a szellemi alkotásokkal, amelyeket valamilyen megbízásból hoz létre adott személy.

„Egy jogi szerződés például speciális, hiszen megbízási jogviszony alapján születik, csakúgy mint amikor egy programozó munkaviszony keretében alkot egy programot. Ebben az esetben a megbízás értelmében a szellemi termék a megrendelő tulajdona, hacsak nem foglalják szerződésbe ennek ellenkezőjét” – magyarázza a szakember.

Vannak persze nagyvonalú munkaadók, erről árulkodik például Steve Jobs legendás története (akiről azért nem csupán a nagyvonalúság kapcsán hallottunk). Elmondása szerint kisfiúként, amikor az édesapja megkérte, hogy fesse le a kerítést, ő csak kívül mázolta le szépen, mondván „belül úgyse látja senki.” „De mi igen” – válaszolta az apja, és átfestette vele a másik oldalt is.

Évekkel később, amikor az Apple mérnökei a készülékek belsején dolgoztak, Jobs újra csináltatta velük a munkát, mert nem volt elég esztétikus a látvány. Hiába mondták, hogy úgysem látja senki, mégis, amikor elkészültek vele, belevésette a nevüket a belső szerkezetbe, hiszen ahogy mondta: „Az igazi művészek aláírják az alkotásukat.”

A fényképező majmot nem illeti meg szerzői jogi jogvédelem

Ahogy ígértem, térjünk vissza kicsit Naruto, a majom esetére, aki David Slater természetfotós ötlete miatt jutott hozzá egy kamerához.

Slater azt remélte, ha odaadja a gépet az állatnak, ő majd a vele való játék közben egyedi vagy vicces képeket készít, a fotós pedig learatja az esetleges babérokat. Végül nem sikerült a terve, hiszen egy állatvédő szervezet beperelte, amikor eladta volna a fotóit egy magazinnak. A Northeastern jogi professzora Jessica Sielbey szerint a tíz éve történt eset fontos kérdéseket vetett fel a szerzői jog kapcsán.

Ő elsősorban etikai nézőpontból tartja problémásnak Slater esetét, és az ember természethez, valamint állatvilághoz való korrekt viszonyát hangsúlyozza. Bár a fotóst beperelő állatvédő szervezet a majomra kérte ruházni a szerzői jogot, azt végül ő sem kaphatta meg. 

„Érthető módon döntött így a bíróság, hiszen az állatok – a magyar jogban legalább is biztosan – nem rendelkeznek jogképességgel, a jogalkotásnak az emberre mint jogalanyra fókuszál, és bármennyire szeretjük is őket, a jog szemszögéből a háziállatok csupán ingóságnak minősülnek. Az állatoknak ilyen értelemben nem lehet tudatos alkotási szándékuk, ez pedig a szerzői jog egyik feltétele” – reflektál az esetre dr. Mészáros Emese.

Hozzáteszi: a szerzői jog kapcsán az emberekre vonatkozóan természetesen valóban nem az a mérvadó, kinek a tulajdonában van az eszköz, amellyel adott regény, kép, zene készült. Hanem annak, hogy kitől eredt az alkotás szándéka, illetve ki végezte el a tevékenységet, amelyből a mű megszületett.

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ NBC News; Wikipedia/ Stekovics Gáspár; Getty Images/ Edward Berthelot / Contributor

Széles-Horváth Anna