Presser Gábor: „Nem bírtam elmenni Somló Tomi halotti torára” – Elviszlek magammal

Egy csendesen megünnepelt hetvenedik születésnap után, dupla Aréna-koncert előtt ült be mellém az autóba mindenki „Presser Pici bácsija”. Aki zenében nem szeret visszafelé tekinteni, de néhány emlékezetes és izgalmas történetet nagyon szívesen felidézett az első Ki mit tud?-os díjátadójáról, vagy épp arról, hogyan és kitől vásárolta az első komoly hangszerét. (Annyit elárulok, hogy azóta ő is zenészlegendává vált, csak egy másik műfajban.) De a nosztalgiázás nemcsak szép történeteket hozott felszínre, hanem az elmúlt évek fájdalmas emlékeit is… zenésztársak és barátok haláláról. Somló Tamásról még most is megrendülten mesélt, és bevallotta, hogy nem bírt elmenni a temetés utáni baráti emlékezésre. Az az éneklés a végén pedig... hát, az az igazság, hogy rengeteg fantasztikus pillanatot megéltem már ebben a műsorban, de azt hiszem, ez mindent vitt. Mondhat bárki bármit, nekem már ezért megérte. Hálás vagyok, hogy elvihettem magammal: Presser Gábort.