A szülésben egy kiszámítható dolog van: a kiszámíthatatlanság – Elolvastuk a Burokrepedés című könyvet

–

Manapság a szülést és ezzel együtt a születést – éppen úgy, mint a halált – egyszerűen kiszakítjuk a hétköznapok valóságából. Fizikailag és minden lehetséges más módon is elkülönítjük, eltávolítjuk magunktól. Mert 

az biztosan olyan véres, mert az olyan, amit jobb, ha nem látunk, mert az valami olyan dolog, ami fáj, és amin valahogyan csak jussunk túl. Szükségszerű rossz valami felhőtlennek ígért jóért cserébe.

Nem is nagyon teszünk róla közzé semmit, csak épp annyit, hogy tényleg túléltük: mindenki egészséges. (Egyébként milyen szempontból?)

Pedig ha a szülést – amelyen mindannyian legalább egyszer átestünk, ugyanis mindannyian megszülettünk – értjük, akkor mindent értünk. 

Vagy inkább: ha a szülést nem értjük, akkor semmit sem értünk. És hogy miért? Ez mind kiderül Dézsi Réka könyvéből, amelyben számos párhuzamot von a születés folyamata és az élet folyása vagy épp elakadása(i) között. Ugyanis a szerző rámutat, hogy az élet kapujában ott van minden: az ösztönösség és a tudatosság, a passzivitás és az aktivitás, a női erő és a férfierő, az engedés és az akarás harca, majd egyensúlya vagy így, vagy úgy. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Dézsi Réka (@reka.noi.ero.coach) által megosztott bejegyzés

Egyfajta szülésfelkészítő, de mégis több annál: az életre is készít

A könyv elsősorban szülés előtt állóknak és hozzátartozóiknak vagy azoknak szól, akik szeretnék a szülésélményüket (netán születésélményüket) és a hozzájuk kapcsolódó életeseményeket mélyebben feldolgozni. Ehhez pedig a biológiai folyamatok időrendjében tematizál minden olyan gyakorlati, elméleti és érzelmi tudnivalót, amely a gyermekáldáshoz, a várandóssághoz, a szülésre készüléshez, a párkapcsolat megváltozásához és a családdá váláshoz kapcsolódhat.

A szüléshez kapcsolódó lehetséges élethelyzetek bemutatásában a teljességre törekszik, nem feledkezik el a perinatális gyász, az abortusz, a gyermektelenség és az örökbefogadás tabusított témáiról sem.

Találunk benne gyakorlatokat a mentális felkészüléshez, és alapvető egészségügyi információkat a szülésről, valamint annak élettani szakaszairól és hátteréről. A leíró és vázlatos részek között megindító személyes történetek bújnak meg, amelyek sokszor fájóan mélyre hatolnak, és közben annyira kinyitják a lelkünket, hogy óhatatlanul elkezdünk gondolkodni a saját sorsunkról, utunkról vagy nehézségeinkről. 

Nincs olyan vetülete az életnek, amelyet valamilyen módon ne érintene a születésünk a gyermekkorunk kötődési mintáitól kezdve át a felnőtt élet útkereséséig.

Külön részt szentel az apaságnak, amelyben érintett vendégszerzők mondják el a saját történetüket: a szerző nem akar az apák helyett, az apák nevében mesélni, meghagyja azoknak, akik ebben a leghitelesebbek.

Különösen nagy érdeme a könyvnek, ahogy és amekkora hangsúlyt fektet az érzelmi és fizikai folyamatok kölcsönhatásaira, amelyek a fogantatástól kezdve zajlanak a kisbaba és az anya testében, és amely szemléletmód oly gyakran hiányzik a nyugati orvoslásból napjainkban.

Mit csinál egy dúla?

Sokak azok közül, akik nem foglalkoznak a szülés témakörével, nem is ismerik a dúla fogalmát, és gyakran összekeverik használatát a bába (szülésznő) szóval. Azt még kevesebben tudják, hogy mi egy dúla dolga.

A dúla jelentése: asszonytársi segítő, olyan személy, aki mentális és érzelmi támaszt nyújt a mindennapokban a szülőanyának a gyermektervezés időszakától a gyermek megszületésén át a gyermekágyas időszak végéig – és akár azon túl. 

A dúla tehát nem egészségügyi szakember, és nem is ezen a téren akar érvényesülni, hanem a megszülető anya, baba és családja mentális jóllétét segíti. És mint ilyen, nagyon is van helye a mai társadalomban 

a sokszor elszigetelt és a problémákkal egyedül maradó édesanyák és családok háta mögött. 

De ez az én válaszom, nem pedig a szerzőé. A könyv „csak” megmutatja, miért van egy dúlának fontos szerepe, jelentősége, létjogosultsága a születés körül és a szülészeti rendszerben. Dézsi Réka külön fejezetet is szentel annak, hogy pontosan tisztázza, ki a dúla, és mi tartozik a szerepkörébe. Ez a rész számomra talán annyi hiányérzetet hagyott maga után, hogy gyakorlati szinten nem tisztázza, hogyan és hol válik el a szerepe a szülésznő támogató szerepkörétől, vagy éppen mi kell ahhoz, hogy ebben jól együttműködjenek, kiegészítsék vagy épp megerősítsék egymás munkáját, hiszen ez a szülésre készülő nők számára is világos kell hogy legyen. 

A Burokrepedés kapaszkodót ad a jelenlegi magyar szülészeti rendszer bizonytalanságaiban

Hiszen nem kérdés, és a szülészetben dolgozó szakemberek is elismerik, hogy a jelenlegi magyar szülészeti rendszerben a szakemberek gyakorlati tudása még megoszlik a régi (mára sok szempontból elavult) és a bizonyítékalapú szemléletmód között. 

Az ügyeleti rendszerbe lépve egy megindult szüléssel nem tudhatjuk előre, kivel és milyen szemléletmóddal találkozunk majd, ez pedig a szülőanya biztonságérzetét nagyban befolyásolhatja, például a szülés folyamatához elengedhetetlen saját oxitocintermelést is.

Volt olyan pontja a könyvnek, ahol nem értettem egyet a szerzővel

Ugyanis úgy éreztem, kicsit azt sugallja a szülőanyának, hogy igazodjon az adott intézményben bevett esetlegesen már elavult szokásokhoz, vagy legalábbis szülés előtt tájékozódjon róla, a választott intézményben mit „engendnek” meg és mit nem. Például ahhoz, ha csak fekve szülhet, pedig minden egyes állampolgárnak törvény adta joga az elérhető legjobb és legkorszerűbb egészségügyi ellátást kapni, az egészségügyi személyzetnek pedig kötelessége az elérhető legfrissebb tudás szerint végezni a munkáját. Miért mondjon le erről?! Lehet, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de egy fecskét általában több követ, és idővel a nyár is megérkezik. 

A végére viszont a könyv a maga teljességében erre is választ ad. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogyan találhatjuk meg a belső erőforrásainkat ahhoz, hogy az esetlegesen felmerülő nehéz helyzetekben is utat találjunk. Ez nemcsak a szülőszobára érvényes, de bármilyen elsőre feloldhatatlannak tűnő külső vagy belső konfliktusra, ami az anyává és családdá válás újrarendező erejénél fogva kikerülhetetlen. Többször hangsúlyozza, hogy a várandós anyák és gyermeket tervezők számára az alapos és előzetes tájékozódás csökkenti a váratlan meglepetések esélyét, és megerősítheti a felkészülést. 

Olvasás közben megértjük azt, hogy egy szülőanya nem szülhet harcban. A születéshez béke kell. Utat pedig nem csak törni lehet, a célhoz sokféleképpen, kevésbé közvetlen módon is eljuthatunk. 

„A szülésben egy kiszámítható dolog van: a kiszámíthatatlanság”

 – mondja ki a megkérdőjelezhetetlen igazságot a szerző. Ezzel magyarázatot ad arra a későbbi állásfoglalására is, miszerint szülési terv helyett inkább szülési kívánságokat javasol. A szülési terv létjogosultsága, annak elfogadása valóban még mindig változó az egyes intézményekben és egyes szakemberek részéről Magyarországon. Éppen ezért az is előfordul, hogy a szülési tervvel érkező anya az egészségügyi szakemberekből eleve ellenérzést vált ki. Az én véleményem az, hogy hosszú távon nem a szülési terv elhagyása a megoldás erre, hanem annak helyén kezelése, céljának és értelmezési lehetőségeinek mélyebb és egységes megismerése mind a várandós nő és hozzátartozói, mind pedig az őt segítők szakemberek körében. 

A szülési terv nem egyenlő a folyamatos és merev kontrollal, ami a szülés természetes folyamatait könnyen gátolhatja.

A könyv végére a szerzőt is megismerjük

Utószóként saját, egyszerre szívbemarkoló és erőt adó első szülésélményét írta meg. De a könyvben végig láthatjuk az esendőségét, útkeresését, hitrendszerét és kapcsolódását az élethez, a dúlaságához és ehhez a könyvhöz, amelyet így zár: 

„A »foganása«, a »kihordása« évekig tartott. Átpréseltem magam a vajúdás útján. Többször is szivárgott a víz. Végül megrepedt a burok, és megszületett… A maga idején, a magam békéjéből – hogy tiszta szándékom szerint tudást, önismeretet, szeretetet, megnyugvást, töltődést meríthessetek belőle.”

Kiemelt képünk forrása: Facebook/ Dézsi Réka, PCC 

Kőrizs Kata