–

Viszonylag kevesen ismerjük a Nupedia kifejezést, pedig a nagy elődöt – az ingyenes online enciklopédiát – 2000-ben indította Jimmy Wales és Larry Sanger, akik látva, hogy lassan haladnak a bővítéssel, egy évvel később megalkották a Wikipédiát. Utóbbi már szabadszerkesztésű oldalként gyorsan ismert lett: míg előtte egy év alatt 13 szócikk született, ezután ugyanennyi idő leforgása alatt húszezer készült el. A pontos történetet persze csak ők ketten ismerik: mindenesetre a Wikipédia biztosan így ír saját magáról.

Kétségek és eredmények

A legtöbb kérdést a Wikipédiával kapcsolatban mindig az veti fel, ami a legnagyobb erénye is, mégpedig a szabad szerkesztés lehetősége. Miközben a hitelességét már sokan sokféleképpen vonták kétségbe, védték meg, és tették kutatások tárgyává, talán mégis a legnagyobb érv mellette, hogy milliók használják nap mint nap évtizedek óta, tehát, ha okoz is csalódást olykor, nagy eséllyel többször hasznos, mint hamis. 2005-ben mégis nagy meglepetést okozott a Nature folyóirat kutatása, amely az egyik legnagyobb múltú lexikon, az Encyclopædia Britannica szócikkeivel vetette össze a Wikipédiát.

A szócikkeket úgy adták szakértők kezébe, hogy nem mondták meg, melyik forrásból származnak: ennek alapján pedig arra jutottak, hogy a klasszikus enciklopédia átlagosan három, míg az online gyűjtemény négy hibát tartalmaz szócikkenként.

A Britannica hátterében dolgozó kör egyébként felháborodott az eredményeken, és megkérdőjelezte azok létjogosultságát.

Egy másik kutatás – a Chicagói Egyetem szakembereivel – pedig a két forrás elfogultságát figyelte politikai szempontból: különböző kódszavak vizsgálata nyomán végül arra jutottak, hogy a Wikipédia jóval elfogultabb klasszikus elődjénél, hiszen míg a Britannica 34, addig a Wiki 73 százalékban tartalmazza a keresett – pártállást, vagy elkötelezettséget sugalló – kifejezéseket. Érdekes szembesülés, hogy szerte a világban milyen szempontok mozgatják az embereket a Wikipédiával kapcsolatban: mindenesetre egy bizonyos, keveseket hagy hidegen a létezése.

Nem végcél: kiindulópont

„A Wikipédia abszolút tartja a kezdeti célkitűzését, amely a szabadon szerkeszthetőséget állította a középpontba – mondja Rétvári Márton Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára.

– A hitelességét éppen emiatt szokás kétségbe vonni, hiszen Magyarországon körülbelül ezerötszázan, világszerte pedig több millióan írják a szócikkeket. Persze, mondhatjuk, hogy így bárki széttrollkodhat bármit, azonban tisztában kell lenni vele, hogyha ez megesik is, általában egy órán belül észreveszik, és javítják.

Nagy figyelmet fordítanak az ellenőrzésre, és sok párbeszéd is folyik a szócikkek kapcsán: itt nem arra kell gondolni, hogy öt-hat random ember összeül és beszél róla, hanem hogy egyes területek szakértői vitatják meg, mi kerüljön bele és mi nem” – teszi hozzá Rétvári Márton. 

Nem, nem mindegy, hogy női vagy férfi hangon szól hozzánk Siri

Júzer – 2022. november 21. – MZS

A Wikipédia olyannyira közkedvelt és fontos jelenséggé fejlődött az évtizedekben, hogy a rendszer, amelyre ráépül, lehetővé teszi hozzá hasonló szótárak létrehozását. Ezek nem a nagy Wikipédiával versenyeznek, hanem különböző területek kapcsán alkotnak gyűjteményeket. „Például a Pokemon témáját tekintve a Wikipédiának nem célja több száz, több ezer információt megosztani. Éppen ezért hoztak létre a rajongók egy külön felületet, amely mintegy ötvenezer szócikkel fejti ki ennek a kitalált világnak a tudnivalóit” – mutat rá a szakértő.

Persze az alternatív valósággal mindig érdemes vigyázni: „Jártam úgy, hogy szembejöttek velem olyan filmek, könyvek a Wikipédián, amelyek valójában nem is léteznek, ezért érdemes mindent, amiről nem hallottunk előtte, fenntartással kezelni. A hallgatóimnak is mindig azt mondom:

a Wikipédia legyen kiindulópontja a forráskeresésnek, ne maga a forrás.

Előfordult, hogy hamis újságírói láncolat alapját képezte a Wikipédia, amikor az amúgy hiteles, nívós lap szerzője tévesen elolvasta, megírta, majd az ötödik témába vágó cikkben már tényként kezelte adott információt. A Wikipédia előnye, hogy feltünteti a forrást, ezért mindig el lehet indulni a forró nyomon, és ellenőrizni annak hitelességét.”

Ahogy Rétvári Márton mondja, létezik az a nézet, hogy a Wikipédia elvette az emberektől a kocsmában, baráti asztaloknál való vitázás szépségét azzal, hogy két kattintással rákeres bárki, aktuálisan éppen kinek van igaza. „Közben erre éppen teljességgel alkalmas ez a felület. Ha nem doktori disszertációban, tudományos munkában idézzük, hanem egy hétköznapi információ felfedésében hivatkozunk rá, valószínűleg gyors és biztos kapaszkodót nyújt” – teszi hozzá a szakértő.

Poénok és csalások a Wikipédia háza táján

A Wikipédiának persze voltak megdöbbentő, vicces és felháborodást keltő botrányai. Az egyik ezek közül egy ártalmatlannak és leginkább humorosnak nevezhető eset:

az ausztráliai David Spargo nagyon szeretett volna bejutni kedvenc zenekara, a Peking Duk koncertjén a színfalak mögé. Jobb ötlete nem lévén, a banda Wikipédia-oldalán beírta saját magát mint rokont,

majd a személyi igazolvánnyal együtt a telefonját is megmutatta a biztonsági őrnek, aki rövid gondolkodás után szabad utat adott számára. Spargo nemcsak egy meghatározó élményre, de tizenöt perc világhírnévre is szert tett az ötlettel. 

„Elengedhetetlen, hogy az otthoni és az iskolai digitális kultúra összhangban legyen” – Így érdemes digitálisan nevelni az iskolákban

Júzer – 2022. október 30. – PZs

Ennél sokkal nagyobb léptékű, inkább a csalás, mint a poén kategóriájába sorolható történet a Wikipédia legnagyobb trolljaként emlegetett Alan MacMasters sztorija. Ő egy 2012-es egyetemi órán kapott ihletet: ekkor egy tanáruk próbálta megértetni a hallgatókkal, hogy ne használják forrásként a Wikipédiát, mert azt bárki szerkesztheti. Példaként elmesélte, hogy egy barátja beírta magát a kenyérpirító fetalálójaként, amit még senki nem vett észre. A mi Alanünknek több sem kellett: a toaster szócikkre keresve magát adta meg feltalálóként, valamint helyet és időpontot is csatolt a nagy felfedezéshez, 1893. Edinburgh.

A véletlenek játéka folytán egy brit újságíró megtalálta a szócikket, amikor brit tudósokról írt, és bele is fogalmazta gyűjtésébe a XIX. századi MacMasters sikereit. A kitalált sztori olyannyira közismert lett, hogy iskolai napot tartottak a tudós tiszteletére, süteményt neveztek el róla, sőt portréja majdnem egy bankjegyre került. Erre ugyanis MacMasters valószínűleg vérszemet kapott és a saját fotójából kreálva egy hitelesnek tűnő, 1800-as évekbeli portrét is csatolt a Wikipédia-szócikkhez, amelyet a tudósnak hozott létre.

Tavaly ősszel végül egy 15 éves diák buktatta le, aki a Wikipédián barangolva photoshopnak vélte a titokzatos tudós arcképét, amire felhívta a figyelmet egy népszerű közösségi oldalon.

A tíz évig kerekített poén így végül is 2022-ben elcsattant: a brit közélet – és az egész világ – pedig szembesült vele, mi lehet a vége annak, ha nem ellenőrizzük a forrásokat.

Digitális olvasás és Wikipédia

Mivel a kétezres évek elején született, a Wikipédia nemcsak az online információszerzés, de valahol a digitális olvasás egyik szimbóluma is lett – egy jelentőségteljes mozzanata annak a folyamatnak, ahogy a szótárakban, lexikonokban való hosszú kutatást rövid, tömör kattintásokra cseréltük. De valóban így van ez?

Klemmné Gonda Zsuzsa, az ELTE Bölcsészettudományi Karának egyetemi adjunktusa szerint a digitális szövegfogyasztás főleg arra hatott ki, hogy az olvasás mely módjait alkalmazzuk. „Bárdos Jenő olvasástípusait egyszerűen összefoglalva, míg a tanulás vagy a szépirodalom az intenzív, illetve az élményolvasást igényli, addig a weben való informálódás általában másik két típust hív elő. Ezek a lokalizáló és az áttekintő olvasás: előbbinél egy, utóbbinál több konkrét információt keresünk” – mondja a szakértő. Hozzáteszi: bármilyen furcsán hangzik,

a digitális szöveg mindig nagyobb olvasói stresszel jár, hiszen első pillanatra biztosan nem felmérhető, hol vannak a szöveg határai, sőt a hiperhivatkozások által a terjedelme tulajdonképpen végtelen.

„Kosztolányi Dezső teszi fel a kérdést a Szótárat lapozgatok című művében, hogy van-e élőbb és gazdagabb a szótárnál, illetve megállapítja, hogy benne a múlt, a jelen és a jövő. Talán elsőre kérdőn nézünk, ha azt mondom, a Wikipédia is hozhat hasonló élményt. Azonban, ha belegondolunk, a szavak és információk között való barangolásnak a flow-ját, tapasztalatát ugyanúgy meg tudja adni, mint a szótár, vagy a lexikon” – magyarázza Klemmné Gonda Zsuzsa.

A szakember hozzáteszi, ennek ellenére – bár az utóbbi tíz-tizenöt évben teljesen természetessé vált a tudományos életben a nyomtatott mellett online cikkekre hivatkozni – a Wikipédiát továbbra sem fogadják el a hallgatóktól hiteles forrásként. „Kiindulópontnak tökéletes, és ha jól bánunk vele, képes elvezetni hasznos, hiteles és releváns forrásokhoz, de önmagában nem helytálló a tudományos életben. Ezzel együtt fontosnak tartom, hogy mára már középiskolában is tanítjuk a megbízható forráskeresést, illetve konkrétan a Wikipédia-jelenségét és használhatóságát is” – teszi hozzá a szakember.

  

Mi lesz a jövő?

Rétvári Márton egyetért abban, hogy nem szükséges a könyvek és az online szövegek folytonos összehasonlítása: mára számos, a weben működő forrást ismerünk, amely teljességgel hiteles – gondoljunk csak a legnagyobb könyvtárak digitális gyűjteményeire –, és akadnak magánkiadásban megjelent könyvek, amelyek teljességgel távol állnak adott tudományterület valóságától.

Hogy a Wikipédia, mint emberek milliói által alakított és figyelemmel kísért gyűjtemény, meddig lesz az, ami? Ezt senki sem mondhatja meg biztosan. A szakember azonban úgy véli: eltűnni nem fog az online ismeretszerzés színteréről. „Ha nem is abban a formában, ahogy most látjuk, de biztosan sokáig fent marad. El tudom képzelni, hogy esetleg más felületekbe integrálódik, és majd onnan lesz előhívható, de az a közösség, amely szerkeszti és követi ezt a szabad információs gyűjteményt, biztosan még nagyon sokáig életben is tartja.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Ali Balikci / Anadolu Agency 

Széles-Horváth Anna