Mi számít megcsalásnak? A csók, a szex, vagy sokkal inkább az érzelmi félrelépés? És ha már megtörtént, működhet-e tovább a párkapcsolat, vagy innentől halálra van ítélve?
„Emlékszem, amikor rádöbbentem: azért szenvedek, mert ragaszkodom egy illúzióhoz. Az illúzióhoz, hogy a feleségem kizárólag az enyém, kizárólag hozzám és nekem tartozik.”
Ez jár egy félrelépő férfi fejében:
Nem annyira új szerelmet keresünk, hanem inkább önmagunk egy másik, új verzióját, amikor hűtlenségre adjuk a fejünket.
„Fura, amnéziás állapotba kerül, akit megcsaltak, elveszti a múltja egy darabját, hisz az emlékeinek egy része hamisnak bizonyul, nem az történt, amire emlékszik. Máshol volt, mással volt, mást mondott, mást csinált… Boldog pillanatok emléke sározódik be esetleg, és fontos mondatok vesztik el örökre a jelentőségüket. ” Mi mindentől függ, hogy túl lehet-e lépni a hűtlenségen?
Igaz lenne, hogy a férfiak az izgalmakat, az újat, a frisset, a mást hajkurászva lépnek félre, a nők pedig egyfajta mentőövnek tekintik a szeretőjüket?
Amikor Karma kisasszony felkeres…
A hűség személyre szabott kategória.
„...hogyan tudjuk egymás mellett megélni az érzelmi biztonság iránti elemi emberi igényünket és az izgalmat, inspirációt hozó változást, kalandot.”
„Az asszony pedig nem vitt magával semmit, aztán valahogy mégis elvitt mindent, ki érti ezt, pedig az ura »jóember« volt, sose ivott, nem is verte, akkor meg mi baja volt, senki se érti."