Egyre kevesebb szülő vár el házimunkát a gyerekeitől, és ez baj

–

Ma már nem elvárás a házimunkavégzés gyerekkorban?

Egy 2015-ös amerikai kutatás szerint (amely 1001 felnőtt részvételével készült) a mai felnőttek 82 százaléka végzett házimunkát gyerekként, viszont csak 28 százalékuk várja ezt el a gyerekeitől. 2013-as adatok szerint a 6 és 12 év közötti (amerikai) gyerekek hetente átlagosan 3 órát töltenek házimunkával és 14 órát képernyő előtt (szerintem azóta sokkal több lett a képernyőidő). Érthető, hogy miért csökken folyamatosan ez a szám: ma már sokkal hektikusabb az életünk, ráadásul a mai gyerekek már mind az érintőképernyős, éjjel-nappal képernyőidős világba születtek (akkor is, ha a szüleik szigorú limitet szabtak/szabnak ezen a téren), ami szintén bonyolítja a kérdést.

Arra is emlékszem, hogy gyerekkoromban a legtöbb szombat délelőtt közös takarítással telt – kivéve, ha volt valami program, de ez maximum havonta egyszer fordult elő. A saját szülői életünkről ezt nem tudom elmondani: sokszor van olyan hétvége, amelyben jobban elfáradok, mint a sima hétköznapokban, és nem a takarítás, hanem a sok program miatt. Ráadásul – és ezt sem szeretném letagadni – 

sokan vagyunk, akik jelentősen kevesebb házimunkát végzünk, mint a szüleink (kivéve, ha az apáinkat is beleszámoljuk, akik sok esetben a házon/lakáson belül kb. semmit nem csináltak).

Ez a gépesítés (mosogatógép, robotporszívó... stb.), a könnyebben hozzáférhető készételek és a fizetett segítség miatt is történhet. 

És amikor a saját életünkbe is nehéz beilleszteni a háztartási teendőket, akkor a gyerekeinkébe hogyan lenne könnyebb? 

Sokan sportolnak, iskola mellett extra elfoglaltságaik vannak, és ma már a legtöbb szülő tisztában van azzal, hogy időt kell hagyni a gyerekeknek arra is, hogy kiélvezzék a gyerekkorukat, barátokkal legyenek és hasonlók. (És persze, ahogy egyre nagyobbak lesznek, ott a képernyő, ami egy ponton túl egyre több időt „követel” magának.) 

Pedig a házimunka szinte minden téren jót tesz a gyerekeknek

A gyerekeim már abban a korban vannak, amikor igenis tudnak értékelhető házimunkát végezni. Ha ők porszívóznak, nem kell végigmenni utánuk újra, ha bepakolnak a mosogatógépbe, akár el is lehet indítani, sőt a főzést előkészítő műveletek 90 százalékára is teljes mértékben képesek. De ezekhez az esetek többségében a világon semmi kedvük nincs. Ha kilátásba helyezek egy jó kis közös házimunkát, akkor úgy spriccelnek el a lakás különböző pontjaira, és olyan csendben és békében töltik el az időt valamivel, mintha ott sem lennének (ez néha nem rossz, persze). 

És lássuk be, sokszor mi, felnőttek sem vagyunk túl lelkesek, így közben még két világfájdalmas arcot nézegetni nem nagy élmény, akkor sem, ha ettől tényleg kevesebb a ránk jutó munka. Mégis ki kell tartani, nemcsak magunk, de a gyerekeink miatt is. Több kutatás igazolta ugyanis, hogy a házimunkában való részvétel azonnali és későbbi előnyökkel is jár, szóval minden szereplőnek megéri beletenni az energiát.

Egy 2015-ös kutatás kimondja: a rendszeres házimunkát végző tinik esetében kisebb a problémás alkohol- és szerhasználat kockázata, ritkábbak a viselkedési problémák, és erősebb az iskolai elköteleződés.

Emögött az állhat, hogy az otthoni teendőkben sikeresen részt vevő gyerekek kompetensebbnek érzik magukat, jobban kezelik a felelősséget – annak ellenére, hogy a legtöbb szakértő hangsúlyozza, hogy a gyerekekre nem érdemes kiskorban túl nagy terhet tenni, és elvárni, hogy figyelmeztetés nélkül elvégezze a rá eső házimunkát. Arról, hogy mi elvárható és mi nem egy tizenévestől, a Lélektani határ című podcastunkban Milanovich Domi Szél Dáviddal beszélgetett (ITT tudjátok meghallgatni), és abból is az derül ki, hogy szinte esélytelen, hogy egy tini észlelje a problémát (például, hogy tele a szemetes), és megoldja bármiféle felnőtt közbenjárás nélkül. Szóval már azt is sikernek tekinthetjük szülőként, ha figyelmeztetés(ek) után leviszi a szemetet. 

Mégis érdemes folyamatosan figyelmeztetni, mert egy tavalyi ausztrál kutatás szerint a rendszeresen végzett háztartási munka javítja az úgynevezett munkamemóriát, egy 2013-as kutatás szerint pedig növeli a felnőttkori kompetenciákat is, később segítséget jelent az életvezetésben, és összességében fokozza a felnőttkori általános jóllétet. Ennek egy része már gyerekkorban is megjelenik, 

a teendőkbe bevont gyerekek ugyanis erőteljesebben érzik, hogy a családhoz tartoznak. 

(Ezt eddig nem is tudtam, pedig rendszeresen prédikálok arról, hogy míg a gyerekeim is ebben a háztartásban csinálják a koszt és a kupit, addig sajnos a felszámolásban is részt kell venniük. Alig várom, hogy elmesélhessem nekik, hogy ettől még felnőttként is boldogabbak lesznek.) 

Mindezek ellenére szerintem van, amit csak felnőttként tanulsz meg

Gyerekként hiába élsz egy otthonban, és mondod a magadénak (és ha dolgozol a tisztán tartásán, akkor jobban annak is érzed), a házimunka szempontjából nagy valószínűséggel nem fogsz úgy tekinteni rá, mint a későbbi, saját otthonodra. 

Emögött szerintem a valódi felelősség hiánya húzódik meg, és a biztos tudat, hogy ha nem (vagy csak rosszul) csinálod meg, akkor is akad egy vagy több felelősebb személy, aki majd rendbe hozza a dolgot. 

Ezért hajlamosabbak a gyerekek és a tinik a megúszós verziót választani akkor is, ha egyébként kiveszik a részüket a házimunkából. Azért tudom, mert én is pontosan így csináltam. A rend és tisztaság, amit a szüleim házában (hiába volt az én otthonom is) képes voltam előállítani, sokkal kevésbé volt valódi rend és tisztaság, mint amit először csináltam abban a lakásban, amit a sajátomnak éreztem – pedig nem lett több rutinom kapásból (azóta már persze lett az is). Ahhoz is saját háztartás kellett, hogy rájöjjek: célszerű főzés közben takarítani, mosogatni, pakolni. Mert 

amíg anyukám konyhájában főztem, mindig tudtam, hogy megszán a pakolásnál, és amit otthagyok, azt szépen megcsinálja. 

Miután elköltöztem, először rá is csodálkoztam, hogy „jé, itt nincs egy felelősebb, kompetensebb ember, aki majd megcsinálja”, pedig néha milyen jó lenne! De legalább emiatt elnézőbb vagyok (és remélem leszek) a gyerekeim félgőzzel elvégzett feladatai kapcsán.

Ebben a cikkben szakértők (és anyukák) segítségével adunk tippeket arra, hogyan lehet rávenni a gyerekeket a házimunkára, itt és itt pedig a témában készült kutatásokról olvashattok részletesebben.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Catherine Falls Commercial

Tóth Flóra