Egyszerre hétköznapi és misztikus tudás – tévhitek és igazságok a két- és többnyelvű gyerekekről

–

„A világ annyit gyorsult az elmúlt évtizedekben, hogy ez a folyamat erősen érintette az anyanyelvtanulás időszakát is. Nehéz a kilencvenes években leírt statisztikákból, megfigyelésekből kiindulni ma, holott hosszú évekig ezek az adatok abszolút érvényesek voltak, ha kisgyerekeket vizsgáltunk. Egész más impulzusok érik a gyerekeket, egyes fázisok felgyorsultak, mások elnyúltak. Az esetleges eltérések tehát nem csupán a valóban egyre nagyobb arányban megszülető két- vagy többnyelvű gyereket érintik, hanem az egynyelvű társaikat is ugyanúgy” – kezdi dr. Navracsics Judit nyelvész, a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának dékánja. 

A szakember szerint a leginkább elterjedt tévhit, hogy a kétnyelvűség megkésett beszédfejlődést, esetleg későbbi diszlexiát okozhat. Ennek nincs alapja, ezért a szülőknek nem kell aggódniuk, hogy ez csupán a többnyelvű élethelyzet miatt történhet meg.

„Azért kerül elő még a mai napig ez a nézet innen-onnan, mert korábban, amikor ez a terület kutatási szempontból még kezdetleges volt, több pszichológus, neurológus állította, hogy a kétnyelvűség megzavarja a nyelvi és személyiségfejlődést. Ezt mára teljességgel cáfolta a tudomány. Ha egy kétnyelvű kisgyereknek az említettekhez hasonló problémája van, az valószínűleg másból ered, és egynyelvűként is megmutatkozott volna” – teszi hozzá a nyelvészprofesszor.

Kognitív előnyök és érzelmi ráhatás

Laura és Alberto Budapesten élnek és egy kétnyelvű, olasz–magyar kisfiú szülei: Béla kétéves, és bár a szülei mindketten beszélik egymás nyelvét, vele következetesen ki-ki a saját nyelvén kommunikál a kezdetektől fogva. A kisfiú egyelőre magyarul beszél többet, hiszen a nap nagy részében az anyukájával volt otthon két évig, majd a bölcsődébe kerülve is a magyar nyelv veszi körül. Azonban mindent ért olaszul, az pedig, hogy a hozzá olaszul szóló édesapjának milyen nyelven válaszol épp, igazából az aktuális kedvétől függ. 

Alberto bevallása szerint teljesen egyértelmű, hogy ha el szeretne nála érni valamit, azaz az érzelmeire hatna – például a munka mellől egy kis játékra hívná –, akkor olaszul szólal meg. Abban az esetben is, ha addig részéről magyarul zajlott a társalgás. Előfordul, hogy ilyenkor olyan szavakat is bevet, amelyekről az édesapja nem is sejtette korábban, hogy már olasz nyelven is ismeri.

„Ez a fajta nyelvi tudatosság nagyon jellemző a kétnyelvű gyerekekre: elég gyorsan ráébrednek, miképpen tudnak a nyelvvel befolyásolni, és kire hogyan képesek hatni.

Nagyon érdekes, hogy a nyelvről való gondolkodás, a metanyelvi tudás lesz szélesebb körű ezáltal, és ahogy a példa is mutatja, a kétnyelvűség beépül a személyiségbe, az identitás részévé válik” – magyarázza a szakember.

Navracsics Judit hangsúlyozza: számos kutatás kimutatta, egész más agyi területekre hat az a tény, hogy a második nyelv tanulása sem tudatos, azaz szabályok szerint történő, hanem az ösztönös nyelvtanulási stratégiák nyomán zajlik.

„Éppen emiatt a két- és többnyelvű gyerekek esetében rengeteg kognitív előny jelenik meg: a logikai, a kommunikációs, sőt még a matematikai készségek is fejlettebbek, emellett a memória is szélesebb körű, hiszen maga az anyanyelv-elsajátítás másfajta memóriarendszereket mozgat meg, mint a formális nyelvtanulás.”

Nyelvcsere és impulzusfüggőség

Persze ma már a kétnyelvűség nemcsak a két különböző nyelvű szülőből adódhat, hanem a más nyelvű országból is, ahova a család költözik.

Andi gyereke – bár portugál–magyar kisfiúként jött a világra – egy költözés miatt lett végül kétnyelvű, és ahogy édesanyja látja, valószínűleg nem is az eredeti anyanyelve lesz majd a domináns nyelv számára az élete további részében.

„A férjem portugál, aki majdnem húsz évig élt Magyarországon, így ismertem meg, és a mi közös nyelvünk is a magyar lett. Amikor megszületett a fiunk, valahogy egyértelmű volt, hogy mindketten magyarul beszélünk hozzá, így a portugált nem tanulta. Aztán az élet úgy hozta, hogy négyéves korában Portugáliába költöztünk, ő bekerült az itteni rendszerbe, és körülbelül három hónap alatt megtanulta a nyelvet. Mára az apukájával portugálul, velem magyarul beszél, de sokszor szúr közbe portugál szavakat, a magyar könnyebben kopik, mivel az iskolában is portugálul kommunikál” – meséli Andi.

Andi számára az a legérdekesebb, hogy a portugáliai magyarok havi egy-két programján a kint élő magyar gyerekek egymás között is csak portugálul beszélnek, számukra egyszerűen ez a játék természetes közege. „A kisfiam nyolcéves, olvasni most kezdett el magyarul is, ebben segítek neki, illetve a szüleimmel magyarul videochatel, valamint nyáron, ha náluk van, napok alatt visszajön neki minden. Többet egyelőre nem fektetünk a magyar nyelvbe, talán ez változik idővel. Bevallom, engem egyáltalán nem zavar, hogy mára a portugál lett a fő nyelv számára, hiszen én is beszélem” – osztja meg érzéseit Andi.

„Amikor a gyerek nem két nyelvet hall születésétől fogva, hanem egy idő után a társadalmi környezet lesz más nyelvű, az hasonlóan ösztönös tanulási folyamat. Fontos tudni, hogy a nyelvi fejlődés, ha nem produktív, tehát a gyerek nem beszél, akkor is zajlik.

Viszont feltétele a megfelelő mennyiségű input mindkét nyelven – enélkül a kétnyelvűség sem magától értetődő. Éppen ezért, ha szeretnénk, hogy maradjon a kétnyelvűség, akkor valahogy meg kell tartani az egyensúlyt. Talán hihetetlenül hangzik, de az anyanyelvet, tehát az újszülöttként elsajátított első nyelvet is el lehet felejteni” – fűzi hozzá a nyelvész szakértő.

A nehézség kétnyelvűként is megoldható

Persze annak ellenére, hogy a kétnyelvűség nem törvényszerűen jár nehézségekkel, előfordulhat olyan eset is, amikor a szülőnek egy kicsit jobban oda kell figyelnie. Ágnes és férje mindketten magyarok, a kislányuk Münchenben született, tizenöt hónaposan került bölcsődébe, napi hat órában. „Úgy gondoltuk, hiszünk a városi legendának, miszerint a gyerek agya szivacs, fél év múlva összetett mondatokban fog beszélni az ország nyelvén. Velünk nem így történt. Két és fél és három és fél éves kora között kapott beszédindító terápiát korai fejlesztés keretében a bölcsődében, majd három és fél éves kora óta logopédiai fejlesztést az óvodában. Valahogy ez sem lett elég, mindkét nyelvén korától elmaradva beszélt” – meséli Ágnes.

A jelenség végül is egyértelművé tette számukra, hogy nem a kétnyelvűség az alapvető probléma, hiszen a nehézség magyarul és németül is megmutatkozott.

„Ötéves korában aztán elkezdtem este a három magyar mese mellett két mesét németül olvasni. Hamar érzékeltük, hogy szereti és szükséges is ez az új rendszer: a szókincse látványosan megnőtt. Most már hétéves, iskolás, mindkét nyelven szépen beszél. Számára már a német az első nyelv, és látom, hogy másképpen kétnyelvű, mint mi. Neki a német az identitása része, ő nemcsak kétnyelvű, hanem kétkultúrájú is. Egyértelmű számomra az is, hogy egyre nagyobbra nyílik az olló a két nyelv között, ha nem figyelünk rá nagyon” – mondja Ágnes. Úgy érzi azonban, hogy tiszteletben kell tartania azt is, ha a gyereke valamit németül akar megosztani, mert úgy esik jól neki. „Emiatt is muszáj nekünk jól tudnunk németül. Kamaszkorban mi lenne, ha csak azért nem mesélne el valamit, mert úgy érezné, nem értjük eléggé?! Az ő identitása minket is motivál” – jelenti ki az édesanya.

Nem mindig a szülők nyelve a végső „anyanyelv”

Dóri és férje mindketten magyarok, két gyermekük azonban már Londonban született. Ahogy az édesanya mondja, hiába beszéltek szülőként magyarul a gyerekekhez, mivel a közösségek, az ismerősök mind külföldiek voltak, nekik már inkább az angol az „anyanyelvük”, még ha kicsit furcsa is ezt a megfogalmazást használni erre. 

„Mivel kezdetektől több inger érte őket angolul, ha társaságba mentünk, ha közösségbe jártunk, számukra egyszerűen az angol a természetesebb. A nagyszülőkkel beszélnek csak magyarul, de ritkán járunk haza, és sokszor, ha értik is a magyart, ők maguk angolul felelnének. Szerencsére mindhárom nagyszülőnk tanár, nyitottak a tanulásra, úgyhogy el is kezdték az angolt, mert szeretnék érteni Sophie és Beni minden szavát” – meséli Dóri. Azt mondja, azért amikor tíz napot töltöttek Magyarországon, akkor érezhetően magabiztosabbak lettek magyar nyelven is a gyerekek, tehát gyorsan megjelenik a hatása annak, amikor magyar nyelvű környezetbe kerülnek.

„Sophie, a nagyobbik gyermekünk most öt és fél éves, ő már tud olvasni, hiszen itt más az iskolarendszer. Így, hogy már ismeri a betűket, a kiejtést angolul, a nyáron szeretném tudatosan megtanítani neki a kétjegyű betűket, az ékezeteket, és foglalkozni azzal, hogy magyarul is olvasson. Én azt látom rajtuk, hogy nekik a magyar mindig is a második nyelv marad. Hétközben, ha hazaérnek fáradtan az oviból, suliból, sokszor a magyar kérdéseimre is angolul felelnek, mert egyszerűen kisebb energia számukra az angolt elővenni. Hétvégén viszont sokkal többet tudunk magyarul beszélgetni, társasozni. Nekem ez így teljesen megfelel egyébként, nem szeretnék a magyar nyelvvel kapcsolatban rájuk nagyobb nyomást tenni” – osztja meg gondolatait Dóri.

Ahogy Navracsics Judit mondja,

a kétnyelvűség kapcsán mindig nagyon nagy szerepet játszik a szükség maga. Sokszor, amikor magyar szülők magyar környezetben csupán a kétnyelvűségért igyekeznek egészen kiskortól más nyelvet behozni, a gyerekre nem „ragad rá” a másik nyelv úgy, ahogy azt elvárják, mert egyszerűen nem motivált.

Érzi, hogy nincs rá szüksége.

„Ha tudatában van annak, hogy bizonyos platformokon, amelyek számára fontosak, így tud majd kommunikálni, akkor elsajátítja és használja is a másik nyelvet. Számos kutatás mutatott rá, hogy már a három-nyolc hónapos csecsemők is meg tudják különböztetni egymástól az eltérő nyelveket, és ha számukra releváns személy kommunikál velük így, akkor ráállnak a játékra, és nyitottak lesznek más nyelvre. Azonban, ha érdektelen számukra, aki beszél, ha nem hozzájuk, csak mellettük kommunikálnak egy másféle nyelven, akkor az is elképzelhető, hogy teljesen elengedik a fülük mellett” – teszi hozzá a szakember.

A több nyelv nem csak mennyiség, identitás is

A mai világ érdekes sajátja még, hogy egyre több gyerek éli három vagy négy különböző kultúra és nyelv között az életét.

A szakember szerint három nyelv egyidejű elsajátítása ép idegrendszerű, fejlődésű gyerekeknél még problémamentes folyamat. Afelett már előfordulhat némi káosz, ezért inkább tanácsos az első években három körül maximalizálni az elsajátításra váró nyelveket.

Brigitta és családja Prágában élnek, magyar anya, lengyel apa, cseh környezet, a szülők pedig egymás között angolul beszélnek. A gyerekek hét- és ötévesek, mindketten Csehországban születtek.

„Ők a magyart és a lengyelt is a kezdetektől fogva használják, és folyékonyan beszelik. Fontos, hogy a férjemmel mindketten minden este olvasunk nekik, és körülbelül ötven-ötven százalék az arány a könyvek és filmek nyelve között. A lengyel és a magyar tekintetében nem látok jelentős különbséget, talán annyit, hogy mivel én voltam itthon velük az elején, a férjemnek tudatosabbnak kellett lennie” – emlékezik vissza Brigitta. A gyerekek aztán az óvodában találkoztak először igazán a cseh nyelvvel, annak ellenére, hogy persze a szülőket is hallották előtte csehül beszélni ismerősökkel. Végül könnyen magukévá tették a harmadik nyelvet. 

„A fiam elsős és simán vette csehül az iskolát, semmiféle gondot nem okozott neki. A kislányom óvodás, ott csehül énekel és mondókázik, de egyelőre azt mondja, a magyar a kedvence. A beszédfejlődésüket tekintve nem volt problémánk, a lányom kicsit talán később, két és fél éves kora körül kezdett el beszélni, viszont előtte is egyértelmű volt, hogy ért mindent, ezért nem aggódtunk. Ami érdekes, hogy a férjemmel köztünk egy negyedik nyelv, az angol a jellemző, és a nagyfiam már mindent ért, amit így beszélgetünk, viszont magyarul vagy lengyelül szól bele, ha hozzáfűzne valamit. A lányom egyelőre ez iránt nem érdeklődik és nem foglalkozik vele” – foglalja össze a tapasztalatait Brigitta.

Az édesanya a lehetséges nehézséget inkább az identitás oldaláról látja, persze ez lehet korosztályos sajátosság, és nem feltétlenül áll fenn hosszú távon.

„Amikor én cseh társaságban magyarul szólok hozzájuk, a cseh gyerekek sokszor szemöldökráncolva néznek. Kicsik között ez a furcsaság nem mindig érték, lehet csúfolódás tárgya is. Éppen ezért mi sokat beszélgetünk velük arról, hogy a többnyelvűségre büszkének kell lenni, illetve hogy mit jelent a többféle kultúra egy családban. Ez a része is nagyon fontos, miközben öröm, hogy szó szerint úgy váltogatják a nyelveket, mint a szél” – teszi hozzá Brigitta. 

Még az egészségre is hatással lehet

A két- és többnyelvűségnek tehát annyiféle módja, formája, megélése lehet, ahányan csak megtapasztalják és benne léteznek. Fontos tudni az értékét, de azt is, hogy

ha birtokunkba kerül is, gondozást és gyakorlást igényel, mert így őrizhető meg akár egy egész életen át.

„A többnyelvű gyerekek könnyebben sajátítanak el aztán másféle nyelveket is. Alapvetően a nyelvtanulásra való képesség, nyitottság sok mindennel összefügg: talán felnőttként is azok az emberek rendelkeznek jobb nyelvérzékkel, akik nem a szabályok felől igyekeznek tanulni, hanem átadják magukat az adott kultúrának, társadalomnak, és onnan merítik a tudás nagy részét. Ezt a fajta konklúziót biztosan levonhatjuk a két- és többnyelvű gyerekek nyelvelsajátításából. A többnyelvűség egyébként idős korban is bizonyítottan számos előnnyel jár: többek között például csökkenti az Alzheimer-kór esélyét és kitolja a demencia idejét is” – hangsúlyozza Navracsics Judit.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Halfpoint Images

Széles-Horváth Anna