Hogyan élj okosan és boldogan Svájcban – egy magyar pár története

Két kalandvágyó fiatal története, akik szerették volna magukat kipróbálni külföldön is. Éltek Németországban és Ausztriában is, most viszont arról mesélnek, milyen az új választott otthonuk, Svájc. „Nem a pénz, hanem az élet apró örömei tesznek otthonná bármit” – vallják. De azt is elmesélik, hogyan lehet kihozni okosan és olcsóbban egy svájci utat, mikor miért érdemes odamenni, és mi az a mentalitás, ami könnyebbé tesz egy idegen országba való beilleszkedést. Merci és Tomi vendégposztja.
–
Élni a saját kalandfilmedet
2014-ben ismerkedtünk meg Esztergomban, és már a kapcsolatunk legelején közösen eldöntöttük: szeretnénk együtt világot látni. 2015-ben aztán tényleg belevágtunk – összepakoltunk, és külföldre költöztünk. 2018-ban házassággal is összekötöttük az életünket, mert úgy éreztük: megtaláltuk egymást, és ezt az utat együtt akarjuk végigjárni.
Nem a menekülés vagy a megélhetés miatt vágtunk bele a külföldi életbe, hanem mert mindig is vágytunk arra, hogy más kultúrákat megismerjünk, új nyelveket tanuljunk, és kilépjünk a komfortzónánkból. Tapasztalatot akartunk szerezni, nyitottak voltunk az újra, és kíváncsiak arra, vajon meg tudjuk-e állni a helyünket egy teljesen más rendszerben.
Az indulás nem volt könnyű. Ausztriában kezdtünk: először Tirolban, majd hosszú ideig Bécsben laktunk. Rengeteg új élményt kaptunk, de sok lemondással is járt – például ritkán lehettünk együtt a családunkkal. Aztán jött a Covid, ami – bármilyen furcsán hangzik – pont abban volt jó, hogy hazavitt minket egy időre. Újra közel lehettünk azokhoz, akik a legfontosabbak. Azt az időszakot sok szempontból ajándékként éltük meg.
Végül Svájcban kötöttünk ki. Most már úgy érezzük, megtaláltuk a helyünket, de hosszú út vezetett idáig. Rengeteg akadály, tanulás és alkalmazkodás, de közben mégis éltük a saját kalandfilmünket.
Bármilyen nehézséggel találkoztunk – legyen az pozitív vagy negatív –, mindig próbáltunk úgy tekinteni rá, hogy tanulunk belőle, és többek leszünk általa. Ez a hozzáállás sokszor mentett már meg bennünket.
Már az elejétől fontos volt számunkra, hogy ne csak dolgozni menjünk ki, hanem jól is érezzük magunkat. Olyan helyet kerestünk, ahol a természet közel van, mert az az, ami igazán feltölt bennünket – főleg egy megterhelő munkanap után.
„A legértékesebb az őszinte figyelem, amit mindenkinek adunk”
Közben, amikor csak tehetjük, utazunk, és készítünk róla videókat is a Spotlight To Me nevű csatornánkra – hogy megmutassuk a világnak azt, amit mi látunk belőle. Svájcot is próbáljuk a saját szemszögünkből bemutatni, nem csak a képeslapoldalát. Az élet pedig újra meg újra összehoz bennünket más külföldön élő magyarokkal, és ez az egyik legszebb része az egésznek.
Egy gyönyörű szép lakást bérlünk egy kis városban, ahol minden megvan: forrásvíz, termálvíz, hegyek, folyó, csodálatos tájak – rengeteg a lehetőség. Az emberek köszönnek egymásnak az utcán, és mosolyogva mennek tovább. Néha már tényleg úgy érezzük, beilleszkedtünk.
Kreativitás és kompromisszum
Svájc gyönyörű, de drága – ezt mindenki tudja. Mi viszont azt is megtanultuk, hogy nem lehetetlen itt okosan élni, csak egy kis kreativitás és kompromisszum kell hozzá.
A nagybevásárlást nem hetente, hanem nagyjából havonta egyszer, maximum kéthavonta intézzük a határ túloldalán – Németországban vagy Olaszországban. De csak akkor, ha valóban megéri. Figyeljük az akciókat, és ha jó az ár, összekötjük egy kis kirándulással: van, hogy ottalszunk egy éjszakát, felfedezünk egy új helyet, és ezt meg is mutatjuk a nézőinknek. Mert nekünk az utazás nemcsak pihenés, hanem része az életformánknak. Olyankor főként tartós dolgokat veszünk: tésztát, olívaolajat, bort vagy háztartási cikkeket. A friss dolgokat – sajtot, tejet, pékárut – inkább helyben, helyi termelőktől szerezzük be. Nemcsak azért, mert frissebb, hanem mert a helyieket szeretnénk támogatni elsősorban.
Merj álmodni, legyenek céljaid
Fontos tudni: vámmentesen ma már csak 150 frank értékig lehet árut bevinni fejenként (régen 300 volt), és például húsból is maximum 1 kiló engedélyezett személyenként. Ezeket nem árt észben tartani, különben az olcsó bevásárlás könnyen drága meglepetéssé válhat.
A lakhatás is kulcskérdés. Mi például tudatosan elkerültük a túl drága környékeket, és olyan helyet választottunk, ahol az életminőség nem a négyzetméteráron múlik. Amíg Magyarországon voltunk, felújítottunk egy lakást, mert mindig volt kitűzött célunk. Amikor Svájcba költöztünk, mindent hátrahagytunk, szó szerint a nulláról indultunk – semmink sem volt, csak a tapasztalatunk. Most is van célunk: hogy egyszer itt is saját lakásunk vagy házunk legyen. És hisszük, hogy ha az ember igazán akar valamit, és tesz érte, akkor előbb-utóbb eléri. Mert nem a helyzet számít, hanem a hozzáállás.
Utazás okosan
A közlekedést is próbáljuk okosan megoldani, hiába van autónk. Ha valakinek nincs, nem gond, hisz annyira jó a tömegközlekedés, hogy ha jó helyen laksz, nincs kocsira szükséged. A vonatok, buszok, hajók pontosan járnak, tiszták, biztonságosak. És amit kevesen tudnak: van egy Halbtax nevű éves bérlet, ami kb. 190 frankba kerül felnőtteknek, és a legtöbb jegy árát megfelezi – nemcsak a tömegközlekedésre, hanem például kiránduláskor a kabinos liftekre is kedvezményt ad. Akinek fontos az ár, annak ez az egyik legjobb befektetés. Ráadásul ha valaki bevásárolni sem akar kimozdulni, ott az online rendelés lehetősége – sokszor kifejezetten az online vásárlásokra vannak extra akciók.
És hát… magyarok vagyunk. A jég hátán is megélünk. Találékonyak vagyunk, és ha valami nincs? Kitaláljuk. Megoldjuk. Vagy idehozzuk Magyarországról.
Svájc nem csak a Toblerone-hegy – és pont ettől jó
Svájc sokkal több, mint amit a képeslapokon látsz. És bár nem olcsó ország, ha okosan szervezel, meglepően jól ki lehet hozni egy utat – úgy, hogy közben nem kell semmiről sem lemondanod.
Mi nem a legismertebb látványosságokat keressük. Inkább azokat a helyeket, ahol meg lehet állni egy percre. Ahol a madarak csivitelése és a tehenek nyakában csilingelő kolomp tölti be a teret. Ahol tiszta forrásvíz csordogál az út mentén, és az ember érzi, hogy itt tényleg lehet levegőt venni. Kis hegyi falvak, ahol csend van, nyugalom, és minden ház olyan, mint a mesékben. Tavak, amelyek partján csak pár pad és néhány ember van, és semmi stressz. Csak a természet, a csend és a nyugalom. Ezek azok a pillanatok, amikért mi igazán szeretjük Svájcot.
Program egész évben
És ami a legjobb: minden évszakban másért érdemes jönni. Tavasszal virágzó rétek és zöld legelők várnak. Nyáron kék tavak, hűs hegyek, kabinos felvonók – és nem kell hozzá hegymászó felszerelés. Ősszel jön az Alpabzug, amikor feldíszített teheneket terelnek le a hegyekből – ünnepi a hangulata. Télen pedig nemcsak síelni lehet, hanem például vonattal utazni a havas tájakon keresztül, ami önmagában élmény.
A svájciak imádnak túrázni és biciklizni – nem véletlen, hogy szinte minden településről indul jelölt útvonal.
És útközben is akad meglepetés: rengeteg helyen van úgynevezett „Hofladen”, azaz helyi termékeket árusító kis bódé vagy automata. Itt friss tej, tojás, sajt vagy házi lekvár kapható – becsületkasszás rendszerben. Ezek az apró részletek adják Svájc igazi báját.
Hasznos tippek, ha jönnél
Ha valaki Magyarországról jönne, azt tanácsoljuk: ne a klasszikus turistaútvonalat kövesse. Inkább válasszon egy régiót, és merüljön el benne. Egy Halbtax-szal (ha többször is jönnél egy éven belül) vagy Saver Day Pass-szal a tömegközlekedés is jóval elérhetőbbé válik – ha időben foglalod, már 29 svájci franktól is lehet egész napos utazásod. Ráadásul a felvonók és hegyi kisvasutak is kedvezményesen vehetők igénybe.
És a szállások miatt sem kell aggódni: nem csak luxushotelek léteznek. Ha valaki hajlandó kicsit kijjebb menni a nagyvárosokból, családi panziókat, menedékházakat (Berghütte) vagy akár jó árú Airbnb-ket is lehet találni – sokszor mesés helyeken.
Mindig érdemes nyitott szemmel járni, mert akár a Coop vagy a Lidl kínálatában is felbukkanhatnak kedvezményes vonatjegyek – sőt, a Bernina Express hivatalos oldalán is gyakran akadnak promóciós ajánlatok.
Csend és pontosság – Svájc más, de meg lehet szeretni
A svájci csend egészen különleges. Itt nemcsak este van nyugalom – egész nap halkabb minden. Hétköznap ebédidőben (12:00–13:30) még a fűnyírók is elhallgatnak, szombaton pedig csak délelőtt illik zajos dolgokat intézni. Vasárnaponként sok család túrázni indul – a természetben ilyenkor van a legnagyobb élet, de még az is csendes és nyugodt.
A zajkerülés nemcsak szokás, hanem írott szabály is: a mi bérleti szerződésünkben például pontosan le van írva, mikor és mivel szabad zajt kelteni. És ezt tényleg el is várják – de ez itt senkinek nem teher, inkább a tisztelet része.
Fun fact: Egyes társasházakban este 10 után nem illik lehúzni a WC-t – senki nem fog rád szólni, de jól mutatja, mennyire fontos a nyugalom.
A másik, amit nagyon megszerettünk: itt szinte mindenki köszön – főleg kisebb városokban és falvakban. Boltban, túraösvényen, vagy csak úgy az utcán. És az is teljesen természetes, hogy egy gyalogos megköszöni, ha átengedi egy autós – ez is a kölcsönös figyelem és tisztelet része.
Svájcban nem nekik kell alkalmazkodni hozzád – neked kell az ő rendszerüket megérteni és elfogadni. De ha az ő szabályaik szerint játszol, szépen lassan megnyílnak feléd. A svájciak elsőre zárkózottabbak, de ha látják, hogy tiszteled az ő világukat, befogadnak. Vidéken pedig kifejezetten közvetlenek tudnak lenni, és hamar kialakul egy-egy barátság vagy beszélgetés a péknél, vagy akár a sarki boltban.
Ami még kihívásként jöhet, az a nyelv. Hiába tanultál németül, a svájci német (Schweizerdeutsch) teljesen más terep. Először lehetetlennek tűnik, aztán ráérzel – és ha nem is érted mindig a szavakat, a szándékot igen. Szóval nem leküzdhetetlen – csak idő kell hozzá, meg egy kis humor.
Újrakezdeni sosem könnyű, de megéri a fáradságot
Sokan azt hiszik, hogy külföldre költözni könnyű. Pedig nem az. Egy idegen országban senki nem ismer, nincs ott a család, a barátok, a megszokott háttér. Ott tényleg nulláról indulsz. És ha nem állsz ki magadért, nem mutatod meg, ki vagy és mit tudsz, senki más nem fogja megtenni helyetted.
Fel kell építened magad újra – emberként, szakmailag, társadalmilag.
Be kell bizonyítanod, hogy nemcsak egy külföldi vagy, hanem valaki, aki értéket képvisel. Ez nem megy egyik napról a másikra, de ha kitartó vagy, előbb-utóbb megérkezik a visszajelzés. És ez kifizetődik: elismerés, fejlődés, előrelépés formájában.
Persze közben sok minden átalakul. Vannak kapcsolatok, amelyek idővel elcsendesednek, más utakra terelődnek. De az igaz barátságok megmaradnak, és a család is ott van, amikor igazán számít – még ha nem is nap mint nap. Ugyanakkor sokszor lemaradsz fontos eseményekről: ünnepekről, családi összejövetelekről, esküvőkről – mert nem tudsz mindig hazautazni vagy a munkabeosztás nem engedi. Ez az ára annak, hogy máshol próbálod megteremteni az életed.
Az élet ilyen: nem csak a gyönyörű pillanatokból áll. Ha nem állsz ki magadért, senki nem fog helyetted. Itt senki sem adja ingyen a tiszteletet vagy az elismerést. Fel kell építened magad újra, meg kell mutatnod, hogy valaki vagy, aki többet ér annál, hogy csak „külföldi” legyen.
Ehhez pedig elengedhetetlen a bátorság, a nyitottság és a rugalmasság. Kell egy társ, aki melletted áll, amikor nehéz, és egy cél, ami miatt érdemes küzdeni. Mert ha ezek megvannak, a külföldi élet nemcsak túlélés lesz, hanem egy út, ami során rengeteget tanulsz. És közben több leszel, mint amikor elindultál.
Megéri? Igen, megéri. Nehéz? Igen, az. Elhagynánk? Jelenleg nem. Itt találtuk meg azt az egyensúlyt, amit kerestünk. De az élet mindig változik, és ha egyszer úgy alakul, hogy máshol kell újrakezdenünk, arra is készek vagyunk.
Az élet nem arról szól, hogy állandóan rohanni kell. Inkább arról, hogy megtaláld, mi tesz igazán boldoggá, és azt csináld. Nem a pénz számít a legjobban, hanem hogy legyen időd nevetni, sétálni, utazni, és élvezni a mindennapokat, hogy megéld a pillanatot. Ha ez megvan, bárhol otthon vagy – és az a hely lesz a tied.