Kreatívnak lenni azt is jelenti, hogy minden egyes nap készek vagyunk újjászületni

–

A kreativitás nem kivétel

Az Amerikai Pszichológiai Társaság kognitív szempontból (a megismerési, gondolkodási folyamatok felől) közelít a kreativitáshoz, és úgy határozza meg, mint eredeti produktumok, elméletek, technikák létrehozásának és fejlesztésének képességét. Azt is hangsúlyozzák, hogy a kreatív gondolkodás azokra a mentális folyamatainkra utal, amelyek új találmányok megalkotásához, vagy egy probléma újszerű megoldásához vezetnek. 

Mi tagadás, ennél azért léteznek izgalmasabb definíciók is a témában (kicsit később be is fogok mutatni párat). De annyi mindenesetre ebből is kiderül, hogy a kreativitáshoz nagyfokú rugalmasságra van szükség (a flexibilitásról ITT írtam korábban), arra, hogy képesek legyünk elrugaszkodni a bevett módszerektől, tartalmaktól, viselkedésektől.

Ezért is mérik gyakran a szokatlanhasználat-teszttel, amelynek során például azt kérdezik meg tőled, mi minden lehet egy tégla (ajtókitámasztó?, asztali tolltartó?, súlyzó?), vagy mi mindenre jó egy újság (szerzőként nem is akarja tudni az ember). 

A kreativitásról azt is tudjuk például, hogy jót teszi neki az alvás, de rosszat a stressz vagy a konformitás (még további 49 érdekességet ebben a cikkben találsz róla). Tudományos kutatása rendkívül kiterjedt, de ami számunkra talán most a leginkább lényeges ebből, az az, hogy szakértők szerint kreativitás egyrészt mindenkiben van (nem csak a szerencsés vagy szerencsétlen kevesekben), másrészt, ami jó hír: fejleszthető. 

Ne vessz el a tippekben!

Rengeteg olyan írást találni a neten, hogy mitől válhatsz te is kreatívvá, illetve milyen trükköket leshetsz el híresen kreatív emberektől. Amit én hasznosnak találtam, azok elsősorban a kortárs amerikai pszichológus, Scott Barry Kaufman javaslatai, amelyet a BigThink is feldolgozott. Barry szerint a kreativitásnak két alapösszetevője van: az intelligencia és a képzelőerő, így minden olyan szokás, amely ezeket fejleszti, a kreativitásunkat is serkenteni fogja. 

Intelligencián egyébként ő nem IQ-pontszámot ért, hanem az információ felfogásának, illetve későbbi felhasználás céljából való megőrzésének képességét (az számít tehát, hogy a régi ismeretet hogyan tudod új kontextusban alkalmazni).

Fantáziára pedig már csak azért is szükség van, hogy el tudjunk szakadni attól, ami van, és el merjük képzelni azt, ami lehetne. 

Ebből persze az is következik, hogy ahhoz, hogy valami újat alkossunk, ismernünk és értenünk kell, mi volt korábban. Azt is mondhatjuk, a kreativitás alapja a tudás, nem az, hogy zseniális lángelme legyél, akinek a sztereotípiák szerint szinte a semmiből lesznek világmegváltó ötletei. A folyamatos tanulás, az önképzés adja az ötletesség nyersanyagát. 

Ezért is van, hogy a kreatív emberek általában kíváncsiak, jóformán bármiben képesek meglátni valami izgalmasat, és elég bátrak ahhoz, hogy az ismeretlenbe merészkedjenek. Emellett sokszor játékosak is, mert a (szerep)játék olyan biztonságos közeget teremt, amelyben megengedheted magadnak, hogy kipróbálj különböző viselkedéseket. Ha tehát játékosságot tudunk vinni a munkánkba, vagy magunkévá tesszük azt a normát, hogy oké kísérletezni és hibázni is, akkor sokkal felszabadultabbak lehetünk az ötleteink kifejezésében. 

Izzadságszag és éteri magaslatok

Ha valamihez nem értünk, kívülről néha úgy tűnik, mintha a terület művelői varázslók lennének, akiknek különleges, szinte földöntúli képességeik vannak. A teljesítményüket hajlamosak vagyunk kiemelkedő tehetségüknek tulajdonítani, míg arról, hogy mennyit gyakoroltak, ismételtek, próbálkoztak, általában kevesebb információnk van. Arról, hogy

minden nagy ötlet mögött van legalább húsz másik, ami zsákutcának bizonyult, vagy aminek a kudarcából fel kellett állni. 

A kreativitás kemény munka, és nemritkán az is kell hozzá, hogy jól bírd a magányt. Zavartalan idő, igazi elmélyülés szükséges ahhoz, hogy a képzeleted dolgozni tudjon, illetve bizonyos munkafolyamatokat végig tudj vinni. Idekapcsolódhat az álmodozás is, ami közben szokatlan társítások jelenhetnek meg a fejedben.

Sokszor egyébként tényleg az válik be, ha egy ponton túl nem erőlteted tovább az ötletelést, hanem hagyod magad egy kicsit pihenni – kutatások szerint az emberek 72 százalékának zuhanyozás közben lesznek kreatív gondolatai. Bár az alkotófolyamatok egy része óhatatlanul egyedül történik, az sem mindegy, kikkel veszed körül magad, mennyire inspirálnak a munkatársaid, a barátaid, a szeretteid. Egy vizsgálatban például azt találták, hogy

ha a főnökünk bízik a saját kreativitásában, és jó kapcsolatunk van vele, akkor az ránk is serkentően fog hatni.

Sőt, egy tanulmányból arról is olvashatunk, ha embereket utasítanak arra, hogy márpedig legyenek kreatívak, az tényleg fokozhatja a kreativitásukat. 

A kutatók profi és amatőr dzsesszzongoristákat kértek meg, hogy improvizáljanak. A zenészek egymás után háromszor muzsikáltak, de az egyik előadás előtt a kutatók azt az instrukciót adták nekik, hogy játsszanak még kreatívabban, mint ahogy eddig tették. Az improvizációkat rögzítették, majd random sorrendben bemutatták független bírálóknak. Kiderült, hogy a tapasztalatlanabb zenészek esetén a felszólítás bevált: az instrukciót követő előadások a bírálók szerint gyakorlottabbak, esztétikusabbak, ötletesebbek voltak, mint a korábbi próbálkozások. A kreativitásra vonatkozó instrukció vélhetően kiváltott egy tudatos erőfeszítést a zenészekben, hogy próbáljanak ki új játékmódokat. A profi zenészeknek viszont nem származott előnyük a felszólításból, ők eleve magas szinten improvizáltak.

Teremtményből teremtővé válni

„Mivel [az ember] fel van vértezve értelemmel és képzelőerővel, nem elégedhet meg a teremtmény passzív szerepével, azzal, hogy olyan legyen, mint a pohárból kigurított kocka”

– idézi Erich Fromm pszichológust dr. Kőváry Zoltán Bevezetés az egzisztenciális pszichológiába című, rendkívül fontos könyvében, amelyben külön fejezetben tárgyalja, hogyan vélekedtek a Homo creativusról az irányzathoz sorolt gondolkodók. Természetesen nem szeretném megismételni Kőváry értékes összefoglalóját (a klinikai szakpszichológussal a Lélektani határban is beszélgettünk ITT, részben ezt a témát is érintve), de pár dolgot azért kiemelnék, egész egyszerűen azért, mert ezek a filozófusok, lélekbúvárok olyan mély jelentéseket és jelentőséget tulajdonítanak a kreativitásnak, amelyet a kognitív szemlélet nem igazán képes megragadni. 

A már említett Erich Fromm például kreatív attitűdről beszél, ami inkább az élethez való viszonyulásunkat, egyfajta hozzáállást jelent, egy személyiségvonást, semmint azt, hogy alkotunk-e valami maradandót a tudományban vagy a művészetekben. Szerinte alapvetően két elemből épül fel a kreativitás: az észlelésből, hogy képesek vagyunk előfeltevések és előítéletek nélkül szemlélni dolgokat, embereket, tárgyakat (Rollo May a valósággal való találkozásról beszél, ami napjainkban különösen izgalmas kérdés), illetve abból, hogy van-e bennünk válaszadási készség. Érdekes, hogy többen „a jó szülő” ismérvének is pont ezt a két tényezőt tartják, az érzékenységet és a válaszkészséget. Talán azért az egybeesés, mert a jó szülőséghez is kell kreativitás, illetve a közeli emberi kapcsolataink mindegyikéhez.

De visszatérve Frommhoz, és ahhoz, amit Kőváry ír róla. A kreatív attitűd kialakulásához ebben az elméletben öt dolog szükségeltetik: a meglepődésre, csodálkozásra való képesség; hogy elmélyülten tudjunk koncentrálni; hogy önmagunkat, az identitásunkat a ránk zúduló elvárásokon, illetve a szerepeinken túl is meg tudjuk tapasztalni; a konfliktus, feszültség elviselésének képessége (talán az ellentmondások, a komplexitás kezelése is idetartozik); és végül a hajlandóság arra, hogy mindennap újjászülessünk. Fromm ugyanis úgy véli, a kreativitáshoz az kell, hogy ki merjünk lépni a biztonságból, el merjük engedni azokat a kapaszkodókat, amelyekhez néha görcsösen ragaszkodunk. Rengeteg nyitottság, bátorság, hit kell ahhoz, hogy az egyes fordulópontoknál ne a korábban bejáratott megoldásokba csússzunk vissza, hanem elsajátítsunk valami újat.

A kreativitás persze összefügg a halálfélelemmel is, a vággyal, hogy létrehozzunk valamit (művet, találmányt, gyereket), ami túlél minket. De azt is jelenti, hogy képesek vagyunk-e saját magunkat megteremteni, illetve kríziseken keresztül újra és újra felépíteni.

Ehhez persze az kell, hogy el tudjuk engedni a korábbi énünk egyes részeit. Ha viszont elakadunk, könnyen beteggé válhatunk, ami például az osztrák pszichoanalitikus, Otto Rank értelmezésében azt jelenti, hogy (átmenetileg vagy tartósan) nem sikerül kreatívnak lennünk, újjászületnünk. Ezért is vélte úgy Rank, idézi fel Kőváry, hogy a kreativitás a pszichés működésünk, a mentális egészségünk szempontjából még előrébb való kérdés, mint a szexualitás.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Avesun

Milanovich Domi