A kézírás egyszerre létszükséglet és önismeret – Mit veszítünk, ha elfelejtjük?

–

Itt vagyok például én, aki ezt a cikket is a billentyűzeten pötyögöm, és nem a golyóstoll után nyúlok, hogy a kézírásról meséljek nektek.

Persze álszentnek felesleges lenni, és abba a hibába sem célszerű beleesni, hogy bezzeg régen minden jobb volt. Fontos azonban megérteni, hogy a modern kor lehetőségeit és vívmányait előtérbe helyezve tudatossággal, odafigyeléssel igenis meg kell őrizni bizonyos hagyományokat, hiszen az nemcsak a múltat, de a jövőnk érdekeit is képviseli. De miért és főleg hogyan?

Összetett és elengedhetetlen tudás

„A kézírás az összes kognitív pszichológiai kutatás tanúsága szerint egyfajta holisztikus módon hat az emberre: számos agyi területet, idegpályát érint a tevékenység, amikor kézzel vetünk betűket a papírra” – kezdi Víg Sára pszichológus.

A szakember hangsúlyozza, a kézírás tanulása sem véletlenül kezdődik gyerekkorban, hiszen maga a folyamat egyszerre fejleszti a szem-kéz koordinációt, az egyensúlyrendszert, a testérzékelés képességét, a rajzkészséget és a finommotorikát. Miközben, ha ez a fajta tanulás elmarad, az említett képességek könnyen leépülnek, mert nem használják őket a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben.

„A kézírás emellett nemcsak az idegrendszeri érésben játszik nagy szerepet, de a memóriától a gondolkodási készségeken át számos területre jótékonyan hat. Rengeteg kutatás tér ki arra, hogy a jegyzetelés, a tanulás hatékonysága is sokkal nagyobb, ha kézzel írunk. Gondoljunk csak bele! A kézzel jegyzetelés lassabb folyamat, mint pötyögni a billentyűzeten: éppen emiatt maga a kognitív kihívás is erősebb, hiszen hallás után egyszerre kell szűrnünk, összefoglalnunk az információt, hogy tartsuk a tempót az előadóval. A bevésődés mélysége és a felidézés képessége egyértelműen nagyobb, hiszen a tudás integrálásának egyik legfőbb tevékenysége a kézírás.” 

A felsoroltakon túl azonban még egy igazán lényeges képességünkre gyakorol jótékony hatást a kézírás, ez pedig nem más, mint az idegen nyelv tanulása. „MRI képalkotó eljárások során bizonyították, hogy az agyban működő Broca-mező, amely a nyelvhasználattal összefüggő sávot jelenti, teljes egészében működésbe lép, amikor kézzel írunk. Ezzel szemben gépelés esetén használaton kívül marad.”

Ez persze nem azt jelenti, hogy dobjuk el a gépeket, és a modern világ tempóját követhetetlenné téve váltsunk mindenben kézírásra. Csupán azt, hogy amennyiben tehetjük, válasszuk az írásnak ezt a módját is, ne csak a bevásárlólista, hanem például jegyzetek, levelek készítése esetén.

Apropó, levelek! Lépjünk távolabb az agyi funkcióktól, és nézzük, miért is nagy jelentőségű egy kézzel írt levél!

A kézírásunk a másik arcunk

Bár a modern világban ritkábban használjuk, a kézírásnak akadnak igazi rajongói, fanatikusai, köztük például Jake Weidmann kalligráfus, aki TEDxMileHigh-előadásában a kézírás érzelmi hatására is kitér. Ő maga gyerekkorától kezdve a „műfaj” szerelmese, és egyébként a legfiatalabbként lett az úgynevezett Master Penman fokozat birtokosa.

Ahogy ő fogalmaz: „Az írás nemcsak a gondolatainkat, de az érzelmeinket és a személyiségünket is papírra veti.” Személyes példaként a gyerekkorából mesél el egy történetet: az édesanyja minden neki csomagolt iskolai ebédhez mellékelt egy kézzel írt üzenetet. Lehetett bármilyen rossz napja, nehéz felelése, balul elsült tornaórája, amikor az ebédet kibontva meglátta a cetlin az anyja betűit, elöntötte a nyugalom. Miközben nyilván az üzenet tartalma is nyomott a latban, mégis elérkeztünk egy nagyon fontos tényhez: hogy

a kézírásunk csak a miénk, ezért egyszerűen már csak a látványa is megidéz bennünket.

„Az írásra úgy is tekinthetünk, mint a személyiség egy kreatív megjelenési formájára: az írástanulás első szakasza után a kézírás elkezd egyedivé válni. Érdekes, hogy az ember tudatosan is képes befolyásolni az írásképét – például, ha valakiére hasonlítani szeretne, igyekszik úgy formálni a betűket. Kutatások alapján pedig ez egyfajta tükörként a személyiség alakulására is képes visszahatni” – magyarázza Víg Sára.

Ismerjük a grafológia tudományát, amely a betűinkből írja le a személyiségünket, elakadásainkat, erősségeinket. Amikor a cikk kapcsán tanítókat és tanítónőket kérdeztem, mindannyian hangsúlyozták: a gyerekek lelkiállapotát, az őket érő fontos életbeli változásokat, nehézségeket, vagy épp a növekvő önbizalom csíráit is képesek érzékelni a kézírás aktuális jellegéből. 

A pszichológia pedig nem véletlenül dolgozik az írásterápiával is, hiszen maga a folyamat egy meditatív állapotot hoz létre, amely nagyban elősegítheti a kezeléseket. „A nyugalmi állapot, valamint amiről már beszéltünk, az erősebb bevésődés révén az alsóbb tudatba való kerülés lehetősége is fokozódik, amely a terápiában szerepet játszhat. Egyszerűen mélyebbre kell menni írás közben: egy napló, egy levél nemcsak az olvasó, de az írója számára is személyesebb, ha kézzel veti papírra” – foglalja össze a pszichológus. Gondoljunk csak József Attila, vagy Radnóti, vagy bármelyik szeretett művész jegyzeteire, piszkozataira, naplójára: nem kellemesen borzongató a kézírásukkal olvasni bármit, és kicsit közelebb kerülni hozzájuk, amint épp zaklatottan, szerelmesen, vagy a halált várva írták le az adott sorokat?

Gyógytorna és otthoni praktikák

Említettük, hogy mely készségeket fejleszti a kézírás, azonban ezek nagy részének megléte, alapszinten való gyakorlása a kézírás feltétele is. A hat-hét éves életkor éppen ezért kellene, hogy alkalmas legyen az írástanulás kezdetére, hiszen az óvodáskori rajzolás, legóépítés, gyurmázás, mindenféle finommotorikát fejlesztő játék megalapozza a bonyolultabb, összetettebb mozgások elsajátítását.

Sajnos egyre gyakoribb tapasztalat, hogy az iskolába kerüléskor nincs meg a megfelelő ceruzafogás, a motorikus képességek szükséges fejlettsége. Az érintőképernyő irányítása, vagy a mozgás- és játékszegény életmód ugyanis nem ad teret ezek fejlődésének.

Horváth Ivett Szalóme, a Debreceni Egyetem gyógytornász szakos hallgatójaként kezdett kidolgozni egy módszert 2019-ben, amivel a SCIndikátor verseny országos döntőjébe is bejutott. Ivett több tanító ismerősétől hallotta a panaszt, hogy mennyivel csúnyábban, rendezetlenebbül, nehezebben írnak a mai gyerekek. Ezért elkezdte gyógytornász szemmel nézni a problémát: vajon milyen mozdulatsorokkal lehetne elérni, hogy akik lemaradtak a fejlődésben ezen a téren, az írástanulással párhuzamosan behozzák a hátrányt?

„A módszer a versbe szőtt gyógytorna nevet kapta, mert az általam kifejlesztett gyakorlatokat – a tanítók javaslatára – saját magam által írt versekhez, mondókákhoz kapcsoltam, hogy a gyerekeket érzelmileg is megmozgassa, ne unják a feladatsorokat. A vizsgálatom egyértelművé tette, hogy akik az írástanulás mellett a tornát is végezték, könnyebben sajátították el az írást, és szebb írásképet mutattak” – meséli Ivett.

A gyógytornász nemcsak az agyi működés, de a mozgás szempontjából is a kézírás összetettségére hívja fel a figyelmet: a digitális eszközökön főleg csuklóból írunk, pötyögünk, míg a kézíráshoz mind az öt ujjat, az egész kéztartást irányítani kell. „A kézírás tanulása feltételezi a kéztőcsontok bizonyos fejlettségét, képességét, amelyet a kisgyerek hat-hét éves korára ér el. Éppen emiatt nemcsak értelmi, de mozgásfejlettségi szempontból is itt kezdődhet el az írás tanulása.” 

 

Hagyomány és identitás

Az említett TED-előadásban bizony arról is szó esik, hogy

az Egyesült Államok ötven tagállamából negyvenegyben már nem kötelező kézírást tanítani az iskolákban, annak ellenére, hogy a kutatások mind ennek fontossága, sőt létszükséglete mellett szólnak, hiszen az általa fejlesztett és kifejlesztett képességek hiányában az analfabetizmus elterjedése is megkezdődhet.

Európában más a helyzet, egyelőre mindenki kitart a kézírás mellett, bár néhány éve nagy port kavart az álhír, miszerint a finnek beszüntetik a kézírás tanulását az iskolákban. 

Itt azonban félreértelmezték a Savon Sanomat című finn lap cikkét: csupán a folyóírás (a betűk összekapcsolásával születő írás, tehát nálunk az írott, nem a kis nyomtatott, nyomtatott forma) kerülhetett háttérbe. Az akkori felvetés szerint azonban a pedagógusok továbbra is szabadon dönthettek arról, milyen formán tanítanak, csupán az iskoláknak hangsúlyt kellett helyezniük ezután (a cikk a 2016-os évre utal) a gépelés elsajátítására is.

Valóban, a kézírás nemcsak a személyes, de a kulturális identitásunk része is: gondoljunk csak a hieroglifákra, a japán írásképre vagy a mi latin ábécénkre.

Ha kézírással vetették papírra, sokszor az egyforma ábécén alapuló írásokból is látjuk, hogy más nemzetiségűtől származik az üzenet: az olaszok például az írott r-t kissé eltérő módon írják, az angol gyerekek pedig kis nyomtatott betűkkel tanulnak írni, viszont ezt is tehetik folyóírással: tehát sok esetben ők is összekapcsolva írják a betűket. Ezek mind-mind olyan apró eltérések, amelyek sokszínűbbé, gazdagabbá, érdekesebbé teszik a világunkat és minket is, miközben nemcsak mások, de saját magunk számára is sokat elárulnak rólunk.

Ahogy Karinthy Frigyes írta: „Megkaptam a világhírű grafológus véleményét az írásomról, melyben maradék nélkül jellemez, és megállapítja, hogy cinikus fráter vagyok, és nem hiszek a grafológiában. Igaza van. Tényleg nem hiszek, tehát helyes a jellemzés, tehát hiszek.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Tim Young Photography

Széles-Horváth Anna