–

Amikor én egyetemre jártam, még nem vittek laptopot a diákok az előadásokra, könyvtárakba. Emlékszem, bölcsészként annyit körmöltem, hogy a középső ujjamon jókora pukli nőtt, a mai napig kitüremkedik ott kissé a csont. Nem bánom, szeretem ezt a púpot, hozzám tartozik.

Nagyjából tíz évvel azután, hogy elhagytam az iskolapadot, és immár a katedrán álltam, döbbentem konstatáltam, hogy a hallgatók közül senki sem jegyzetel, legalábbis nem papírra, tollal. (Csak remélni tudtam, hogy elég érdekes, amiről beszélek ahhoz, hogy a képernyők takarásában ne fészbukozzák végig az előadást.)

Ma már a középiskolákban is ott vannak a laptopok a diákoknál. Azért ők még írnak kézzel is, de például Amerikában az ötven állam közül negyvenkettőben már nem is tanítanak folyóírást, csak a nyomtatott betűket oktatják. (Lényeges, hogy ott azért is támogatják a géppel írást, mert a különböző etnikumhoz tartozók írásában nagy eltérések vannak, és olykor nehezen silabizálják ki egymás kézírását.)

Vajon egészen kiszorul a folyóírás az életünkből?

Nagy kár lenne érte.

Hogy miért? Mert nagyon jó hatással van ránk több szempontból. Íme, ennyi mindent kapunk tőle!

1. Fejleszti a beszédet  

Amikor kézzel írunk, az agyunk Broca-mezőnek nevezett része, azaz a motoros beszédközpontunk, amely az ajkak, az állkapocs, a nyelv, a lágy szájpad és a hangszálak mozgását irányítja, erősen aktiválódik. Ha viszont géppel írunk, akkor nem. A kézírás tehát közvetve a beszéd- és a kommunikációkészséget is fejleszti. Emellett a kreativitást, a térérzékelést, és a finommotorikát.

A szövegszerkesztő kényelmessé tesz minket, és nem csak a helyesírás terén. Ha papírra írunk, inkább „fejben”, menet közben formáljuk a gondolatainkat, míg ha gépelünk, utólag átfutva a szöveget törlünk, módosítunk tetszés szerint.

2. Aki kézzel ír, gyorsabban tanul

A jegyzetelés, vázlatolás segít az információk megjegyzésében. Ha kézzel írjuk fel a megjegyzendőket, hatékonyabban rögzülnek, mintha a gépbe pötyögünk.

Bizonyíték is van erre bőven, például a norvég Stavangeri Egyetem 2011-es kutatása, amelynek során két felnőtt csoportnak az volt a feladata, hogy egy számukra ismeretlen ábécé írását memorizálják. Az egyik csoport gépen gyakorolt, a másik papíron. Néhány hét múlva felmérték, mire emlékeznek a kísérletben résztvevők. És kiderült, hogy a kézírásos csapat tagjai több betűt jegyeztek meg, mint a többiek.

A kézírásos jegyzetelés titka az, hogy lassabb, mint a gépelés, ezért az ember csak a lényeges elemeket írja le, rövidít, tömörít, átfogalmaz, ez pedig aktív figyelmet, összpontosítást igényel.

3. Az írás állandó tréning agynak, testnek

Amikor kézzel írunk, a betűk formálása által fejlődik a csukló és az ujjak összehangolt mozgása, a kéz agyunk irányította finommotorikája.

Közvetve pedig az írás a személyiségre is hat, hisz precízebbé, koncentráltabbá, jobb problémamegoldóvá tesz minket (a helyesírás állandó belső kontrollja ezt fejleszti voltaképpen). A térérzékelés is fejlődik általa, hisz a vonalakat egymáshoz képest kell a papírra vetni, érezni kell a megfelelő méretet, a betűk helyzetét, átlátni az apró különbségeket, amely az egyik betűt a másiktól megkülönbözteti.

4. A kézírás: terápia

Amikor kézzel írunk, alkotunk. A kézírás művészeti tevékenység is, a kreativitás fejlesztője. (Ajánlom figyelmedbe Borcsa cikkét a gyöngybetűk formázásának gyönyörűségéről, azaz a kalligráfiáról ITT és Dorka ódáját ITT!)

A pszichológusok gyakran ajánlják pácienseiknek a kézzel írt napló vezetését, mint az önismeret-fejlesztés, trauma-feldolgozás eszközét. Írásban ugyanis könnyebb összeszedni a gondolatainkat. Segíthet abban is, hogy jobban átlássuk, mi miért történhetett, kinek milyen szerepe volt egy-egy helyzet kialakulásában.

A nevelés, személyiségfejlődés szempontjából is nagyon fontos, hogy a gyerekek megtanuljanak fogalmazni – erre a tesztes számonkérés egyre kevesebb teret ad sajnos. Mivel sok diáknak a kézírás komoly erőfeszítés, a gondolataikat nem szívesen vetik papírra. De mi, felnőttek is egyre ritkábban ragadunk tollat, mert már nem komfortos a kézírás sokunknak, egyszerűen kijöttünk a rutinból azáltal, hogy hozzánőttünk a számítógépünkhöz.   

5.  A kézírás segít az SNI-s gyerekeknek és az időseknek

Az alternatív pedagógiai módszerek (Montessori, Waldorf) szorgalmazzák, hogy a diákok minél többet írjanak kézzel. Az esetleges motorikus zavarokat ugyanis hatékonyan korrigálja a folyóírás, a jobb-bal agyfélteke összehangolt működését, valamint a nyelvi, kommunikációs készségeket is fejleszti, ellentétben a gépeléssel.   

A diszgráfia és diszlexia ellen is eredményesen bevethető a betűk összekapcsolásának és ezáltal felismerésüknek a gyakorlása. A folyóírás ráadásul kifejezetten nyugtató hatással lehet figyelemzavaros hiperaktivitás esetén is, összpontosításra, emellett önkontrollra tanít.

A kézírás idősebb korban is remek agytorna, fitten tart: a kognitív képességek megtartásának egyik remek eszköze lehet.

Olvastam egy nagyon érdekes interjút a Pedagógia folyóiratokban, Hámori József agykutatóval készült. A professzor így fogalmazott: „Amikor a kézírás előnyeiről beszélünk, természetesen nem akarjuk tagadni a gépírás előnyeit sem. Mert mind a kettőre szükség van. A gépírást azonban rendesen meg kellene tanítani. A két ujjal pötyögtetés helyett tíz ujjal, „vakon” kellene írni, tehát úgy, hogy nem nézünk oda, miközben gépelünk. Ezt megfelelő pedagógiai módszerekkel minden diáknak meg kellene tanítani tíz–tizennégy éves korában, hiszen óriási előnyt jelent azoknak, akik tudják. Azért ebben az életkorban, mert ekkor a legplasztikusabb az agy arra, hogy megtanulja a tíz ujjal való gépírást. De a kézírás előnyeiről soha ne feledkezzünk meg!”

Kurucz Adrienn

 

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT