Ha éppen most éled a korai húszas éveidet, valószínűleg nincs szükséged kutatásokra és pszichológiai elemzésekre ahhoz, hogy tudd, fiatal felnőttnek lenni baromi komplikált és stresszes időszak egy ember életében. Kilépni a nagybetűs életbe, magadról gondoskodni és definiálni, hogy ki vagy – mind nagy feladatok, amelyek a múltban is sok fejtörést okoztak az embereknek, az utóbbi évek eseményei azonban még egyet csavartak ezen az alapból kaotikus élményen. Nem csoda tehát, hogy a Z generáció tagjai örömmel üdvözölnek minden lehetőséget, amelynek segítségével kicsit elnyújthatják a gyerekkorukat, például a TikTok új kedvenc témáját, a frontális lebeny fejlődésének legújabb felfedezéseit.

Fejben későn érők

A jelenleg a kis híján 30 millió megtekintést számláló „frontal lobe development” hashtag kétségbeesett, fejlődésükben megrekedt fiatalok ezreinek kínál magyarázatot arra, miért nem képesek felnőttnek látni magukat, holott az idősebb nemzedékek tagjai már azt várnák tőlük, hogy belehelyezkedjenek ebbe a szerepbe (és átformálódjanak azokká a felelős, családos ingatlantulajdonosokká, akik ők voltak ennyi idősen). 

Míg mára a világ nagy része egyetért abban, hogy 18 év körül húzzuk meg a felnőttkor határát, és a második tízest is átlépőktől már megköveteljük az érett viselkedést, a történelem során gyakran változott a koncepciónk arról, kit nevezhetünk felnőttnek.

A legtöbb társadalomban a szexuális fejlettség és a munkára való képesség határozta meg azt, ki tartozik ebbe a kategóriába, ám az utóbbi (nagyjából) száz évben megmaradtunk egy olyan megegyezésnél, amiből jogilag ugyan kevés problémánk adódik, szociális és pszichológiai szempontból viszont annál több, és talán érdemessé vált az újragondolásra. 

Bár bőven húzódnak társadalmi tényezők is a mai fiatalok lassított tempója mögött, első körben beszéljünk a kitolódott gyermekkor biológiai oldaláról. A TikTokon posztolt tartalmak alapján úgy tűnhet, mintha lenne egy adott pillanat valamikor a huszonötödik szülinapunk körül, amikor hirtelen minden a helyére kattan, elkezdjük meglátni a mintákat a viselkedésünkben, és spontán megoldást találunk az összes problémánkra. 

@wayl0r Drafting an email & suddenly realizing that advice you always ignore was true all along 💀 #kobeyear #year24 #adulting #fyf #neuroscience #frontallobe #neurology #brain #brainscience #24 ♬ Use this sound of your straight - Ali 😨😨❤️🇧🇭

„24 éves vagy, és a frontális lebenyed végre befejezi a fejlődést, és elkezded összerakni, mit jelent felnőttnek lenni” – hirdeti az egyik, 757 ezer lájkot számláló videó, ami alatt ezresével sorakoznak az egyetértő kommentek. Hasonlóan vélekedik egy másik, 970 ezer megtekintésnél járó videó is, amelynek szereplője egyenesen azt állítja, hogy „érzi, ahogy a frontális lebenye fejlődik, és hirtelen késztetést érez arra, hogy önmaga legjobb változata legyen”. Egy másik felhasználó pedig úgy gondolja, ahogy kifejlődött az agyának ez a része, minden film, könyv és sorozat, amelyet valaha szeretett, új értelmet nyert, és egy teljesen más perspektívából képes rájuk tekinteni.  

D. Tóth Kriszta: Lágyrész

WMN Life – 2023. február 1. – DTK

 

Bár ezek a videók szinte mágikus, egyik pillanatról a másikra történő változásként ábrázolják ezt a jelenséget, amit könnyen hihetnénk kitalációnak, valóban létezik tudományos magyarázat arra, hogy miért pont ebben a korban kezd el tisztulni a kép.

Nincs ott agyban

Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy az emberi agy nem fejezi be a fejlődést a tinédzserkorunk végére, és inkább a húszas éveink közepe felé haladva éri el azt a formáját, amelynek köszönhetően létrejön a felnőtt személyiség és gondolkodásmód. Dr. Sarah MacPherson, az Edinburgh-i Egyetem professzora – akinek szakterülete az agy fejlődése, és annak kapcsolatai az emberi pszichológiával – a Dazed magazinnak magyarázta el, hogy 

az agy homloklebenyi, elülső kérge több különböző szekcióra osztható, melyek közül a dorzolaterális felel az említett változásokért, vagyis az olyan képességek kialakulásáért, mint a döntéshozatal, a kritikus gondolkodás, az impulzuskontroll vagy a jövőre való tervezés.

Bár akkor sem leszünk elveszett, logikára képtelen lények, ha ez még nem fejlődött ki teljesen, sokkal hajlamosabbak vagyunk arra, hogy meggondolatlan döntéseket hozzunk, és engedjünk a közösségi nyomásnak: mintegy 50 százalékkal könnyebben megyünk bele egy veszélyes szituációba, ha a barátaink is néznek minket, mint amikor egyedül vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy a 25 alatti fiatalok megbízhatatlanok lennének, vagy hogy érdemes lenne feljebb vinni a felnőtt státusz jogi korhatárát, hiszen más kutatások bebizonyították, hogy már egy 15 éves is képes birtokolni egy nála sokkal idősebb felnőtt kognitív képességeit és intelligenciáját, de az biztos, hogy a huszonévesek már jóval könnyebben szabályozzák az érzelmeiket, mint a tinédzserek, és azok kevésbé játszanak szerepet a döntéseikben, mint fiatalabb társaik esetében. 

A fiatal felnőttek agyának fejletlensége és ezáltal kialakuló szorongásaik tehát nem főként a társadalomra jelentenek veszélyt, hanem inkább az egyénre, leginkább az önértékelésre és a jövőképre.

Az utóbbiak terén pedig egyébként sem áll olyan fényesen a Z generáció, ami a másik nagy tényező lehet abban, miért infantilizálják magukat. 

Nemhogy a jövő, de a jelen miatt aggódnak

A mai fiatalok között sokan tekintenek aggodalommal a jövőjükre, mind a koronavírus-járvány, mind az azt követő gazdasági válság és háború miatt, amelyek súlyos hatással vannak a mentális egészségükre. A Prince’s Trust nevű fiatalokkal foglalkozó brit szervezet még tavaly februárban adott ki egy jelentést, amelyből kiderült, hogy a fiatalok kilátásai és boldogságérzete 13 éves mélypontra zuhant, és a helyzet azóta csak romlott. 

A felmérés szerint az Egyesült Királyságban élő 18–24 évesek mintegy negyede érzi, hogy sosem fog kilábalni a járvány által okozott traumából, sem anyagilag, sem érzelmileg, 44 százalékuk pedig azt állította, hogy gyakrabban szorong most, mint a pandémia kezdetén. 

Egy másik kutatás, amely a Social, Psychological and Personality Science nevű lapban jelent meg, összehasonlította két, 18–35 évesek között végzett felmérését, melyek közül az első 2019-ben, a második 2020-ban készült, és megállapította, hogy a 2020-as csoport sokkal elégedetlenebb volt a társas kapcsolataival, és jelentősen többet stresszelt az elődeinél. 

A kutatás mögött álló csapat arra a következtetésre jutott, hogy a közelmúlt eseményei olyan erős hatással voltak a megkérdezett fiatalokra, hogy sokuk szociális és pszichológiai fejlődése megragadt azon a szinten, amelyen az őket felzaklató események alatt volt. 

Nem is valami nagy rejtély, hogy mi okozhatja ezeket az érzéseket, hiszen azoknak, akik most lépnek be a munkaerőpiacra, nem a legjobbak a kilátásaik. Míg a szüleik idejében, (1983-ban) egy átlagos angol éves kereset 2,7-szeresébe került egy családi ház, ma ugyanezért az ingatlanért már 7,1-szeresét kell kifizetni, a gyereknevelés pedig 46 százalékkal kerül többe, mint akkoriban.  

 

A Fast Company gazdasági magazin gyűjtése szerint 1997 és 2012 között születettek vásárlóereje 86 százalékkal alacsonyabb, mint a boomereké volt, amikor ők voltak huszonévesek, a fogyasztási cikkek ára pedig 500 százalékkal növekedett, míg a keresetük mindössze 80 százalékkal. A több mint háromszorosára emelkedett, ám a sikeres karrierhez szinte elengedhetetlen egyetemi tandíjról már nem is beszélve, amely miatt a fiatalok sokszor már felnőtt életük első éveiben jelentős adósságot halmoznak fel. 

Mivel pedig gazdasági okokból kifolyólag a fiatalok képtelenek elérni az olyan mérföldköveket, mint a stabil munkahely, a saját otthon vagy a családalapítás, ezáltal csak még inkább azt érezhetik, hogy nem tartoznak a felnőttek világába. 

  

Ami késik, nem múlik

De bármi is legyen az oka, az agyunk fejlődése, a pszichológia vagy a kettő kombinációja, tagadhatatlan, hogy a mai fiatalok erősen vágynak arra, hogy még egy kicsit gyerekek maradhassanak, vagy legalább ne kelljen azt érezniük, hogy elbuktak a felnőtt életben. 

Passzivitással azonban lehetetlen fejlődést elérni, tehát ebből a körből csak akkor tudnak kitörni, ha aktívan próbálnak tanulni az őket érő eseményekből, és türelmesek a fejlődésünkkel kapcsolatban. Így 24–25 éves korukra jó eséllyel eljuthatnak egy olyan pontra, ahol képesek új perspektívából nézni az életüket – mert végső soron ezt jelenti érett embernek lenni. Apránként, lépésről lépésre menetelünk afelé, akiről azt hisszük, hogy lenni szeretnénk. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61

Nyáry Luca