„Éveken át abban mértem a saját értékem, hogy a férfiak, akiket le akartam nyűgözni, akiket meg akartam javítani és menteni, akiknek a figyelmére kétségbeesve vágytam, hogyan látnak és mit gondolnak rólam” – kollégánk írása arról, mit jelent megbarátkozni önmagaddal, a felnőtt nővel, aki vagy.
A 25 lenne az új 18? Nyáry Luca elmondja, miért lenne érdemes újraértelmeznünk a felnőttség határait.
Tizenkilenc évesen szülni egy bántalmazó kapcsolatba, onnan kimenekülni, a gyerekkel együtt felnőni, tévedni, hibázni, újrakezdeni, régi sebeket feltépni, azokat gyógyítgatni, árral szemben úszni, összekapaszkodni – ennyi minden, és még több jut eszébe egy anyukának a gyereke nyolcadik születésnapján.
Tudtuk, ez az este a bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk már gyerekek, sem kamaszok, ez itt bizony már a felnőttség küszöbe, amit mindannyian át fogunk lépni.
Szokták mondani viccesen, hogy azért nevelik a gyereket szülők, hogy felnőttkorában majd legyen miért terépiára járnia. Pedig ez egyáltalán nem vicces. Dr. Gyurkó Szilvi története (túl) sokunknak ismerős:
„A 25 éves Doffek Gábor egyetlen hetétől valószínűleg kórházba kerülnék ma” – vallja szerzőnk, aki végtelen hálával gondol vissza arra az időszakra, amikor fesztiválokon és házibulikon, edzéseken és kémiadolgozatokon át kovácsolódtak össze a barátaival, létrehozva azt a véd- és dacszövetséget, ami nélkül ma üres lenne az élete.
Szokták mondani viccesen, hogy azért nevelik a gyereket szülők, hogy felnőttkorában majd legyen miért terépiára járnia. Pedig ez egyáltalán nem vicces. Dr. Gyurkó Szilvi története (túl) sokunknak ismerős:
Amikor a gyerek nyomokban már felnőttet tartalmaz, csak még nem tudja jól használni.
„Én egyszer névnapomra ruhaszárító állványt kaptam a férjemtől, állatira örültem neki, de komolyan (én kértem amúgy). Azt hiszem, első ízben ekkor realizáltam, hogy felnőttem.”
Vannak születések, amik szétzúznak egy barátságot, és vannak, amik még erősebbre fonják.