98 évvel ezelőtt, ezen a napon született a mágikus realizmus atyja: Márquez utánozhatatlan történetszövése és költői nyelvezete nagyon sok alkotót késztetett arra, hogy valamilyen formában feldolgozza a műveit. Főként filmes adaptációk születtek a könyvei alapján, de sok zenészt is megihletett „Gabo” különleges világa. Both Gabi a Nobel-díjas író filmes feldolgozásait próbálta feltérképezni.
–
A mágikus realizmus leghíresebb írója, Gábriel García Márquez, 1927. március 6-án Aracatacában, a banánültetvények hazájában született. Legismertebb regénye a Száz év magány, ami több mint 50 millió példányban kelt el világszerte, és számtalan nyelvre lefordították. Megszállottan dolgozott egész életében, ismertebb könyvei közé tartozik még a Bánatos kurváim emlékezete, A szerelemről és más démonokról és a Szerelem a kolera idején.
1982-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat: „Regényeiért és elbeszéléseiért, melyekben fantasztikum és valóság ötvöződik mesterien, és mert e sajátos képzeletvilágú művek révén ábrázolja földje életét és konfliktusait” – hangzott az indoklás.
Gabriel Garcia Marquez a Nobel-díjjal a kezében – Kép: Getty Images/Bettmann
Több mint tíz éve, 2014. április 17-én ért véget földi pályafutása, de az emléke úgy tűnik, soha nem kopik meg, mert azóta is elképesztően sok műve került filmvászonra, tömérdek cikk jelenik meg róla a világsajtóban, könyveit pedig lankadatlanul olvassák rajongói.
Filákovity Radojka is VÁLOGATOTT a kedvenc Márquez-idézeteiből nálunk korábban. Hadd osszam meg veletek újra azt, ami a legközelebb áll hozzám:
„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni”.
Most a filmes feldolgozásai kapcsán próbáltam utánajárni annak, miért ennyire népszerű minden általa elmesélt történet. Talán a mágikus realizmusban rejlik a válasz, amit olyan sűrűn emlegetünk vele kapcsolatban, de ez inkább csak egy hívószó a megfoghatatlanságra, mint valódi magyarázat.
A legújabb Netflix-feldolgozás
Kezdjük a végén: Kurucz Adrienn pár hete ÍRT nálunk a Száz év magány Netflix-feldolgozásáról, de nemcsak írt, hanem beszélt is, vagyis inkább erről áradozott napokon át. Bármiről is volt szó például értekezleten, mindenbe beleszőtte a friss filmélményét pontosan úgy, ahogy maga Márquez is alkotott: a legapróbb dologról is eszébe jutott egy következő filmjelenet.
Adri így zárta le az írását:
„Azt érezzük, ott szaladgálunk mi is a szabad ég alatt a gyerekekkel, vagy bolyongunk a Buendía-házban, mint a felnőttek, be-bekukkantva valamelyik Buendía szobájába, sorsába. A film nemhogy elvesz abból, amit a képzeletünk rakott össze az olvasás során, hanem rengeteget ad is hozzá.”
Alex García López és Laura Mora Ortega: Száz év magány / Cien años de soledad című Netflix-adaptációja ellentmond annak a valószínűleg Hitchcocktól eredő bon mot-nak, miszerint: „Irodalmi remekműveket nem érdemes megfilmesíteni, mert a végeredmény szükségképpen meg fog bukni az eredetivel való összehasonlítás során: »a könyv jobb, mint a film« érzést fogja kiváltani. Ezért a filmeseknek érdemes olyan alapanyagot feldolgozni, amely az irodalmi művek hierarchiájában alacsonyabb szintre sorolódik, mert így megvan az esély arra, hogy a film jobb legyen vizuális alkotásként, mint a könyv irodalmi műként”.
Száz év magány a Netflixen – Kép: Netflix
A Netflix eddig nyolcrészes feldolgozása azonban elkerülte azokat a csapdákat, amelyekbe oly könnyű belesétálni a filmkészítőknek, mert nemcsak tiszteletben tartotta az irodalmi alapanyagot, hanem felépítette köré azt a hamisítatlan képi világot is, amivel valószínűleg maga Márquez is elégedett lenne, ha láthatná.
A „szappanoperásítás” és a lineáris történetmesélés kifejezetten jót tett a mágikus realizmus speciális időkezelésének. A csoda a nézők szeme láttára születik meg, nem véletlenül aratatott óriási sikert világszerte.
Szerelem a kolera idején – Javier Bardemmel
Márquez halhatatlan történetének első hollywoodi feldolgozását 2007-ben mutatták be a mozik Javier Bardemmel a főszerepben, Mike Newell rendezésében. A nagyszabású mozit jórészt egy fallal körbezárt kolumbiai városban forgatták: Cartagena önmagában is fantasztikus kulisszákat adott a filmnek, amit megfejelt Bardem szenvedélyes alakítása. Maga Márquez javasolta, hogy Shakira énekelje a film betétdalát, ami jó ötletnek bizonyult, mert a Despedida Golden Globe-jelölést is kapott. Bár Márquez az első nyilvános vetítés után hangosan bravózott, és a nagyközönség is szerette a filmet, a kritikusok kissé giccsesnek találták, de azt ők is kiemelték, hogy Bardem valóban felejtehetetlen volt ebben a filmben (is).
Részlet a Szerelem a kolera idején című filmből – Forrás: New Line Cinema
A Nagy Parranda – Történetek Gabriel García Márquezről
Vörös Eszter zenész, újságíró tizenegy évvel ezelőtt döntötte el, hogy zenei nézőpontból és nagyon személyesen közelíti meg Márquez életművét. Kolumbiai utazásának lenyomataként született meg a dokumentumfilmje, ami még Dél-Amerikában, Peruban is fődíjat nyert, de a 65. Országos Függetlenfilm Fesztivál egyik kategóriadíját is elhozta annak idején, és a női filmrendezők munkáit szemléző amerikai WRPN filmfesztivál is meghívta a versenyprogramjába.
Ez a Márquez-idézet indította el Vörös Esztert a filmkészítés útjára: [...] „minden könyvnél inkább a zene nyitotta ki a szememet, a vallenato-nóták. Főleg az hatott rám, ahogy mesélnek, ahogy elmondanak egy történetet...”
Így mesélt Vörös Eszter egy interjúban a munkájáról:
„A vallenato egy történetmesélő dalforma, ami nagyon jellemző arra a vidékre. Az énekest három hangszer kíséri, a harmonika, a dob és a perkusszív guacharaca. Hihetetlenül érdekes, ahogy egy univerzum belesűrűsödik egy háromperces dalba. Rájöttem, hogy a zene az, ami összeköt minket, és hozzákapcsolhat engem az egész anyaghoz, személyesebbé és hitelesebbé teheti. Nekem is szenvedélyem a tánc és a zene. Gabo gyönyörűen énekelt, imádott táncolni.”
Szép számmal gyűltek a szóbeli és az énekelt történetek Márquez közeli és távoli rokonaitól, rajongóitól és barátaitól, a vallenato-zenészek is boldogan álltak a kamerája elé, miközben Eszter narrálta is ezt a nagyon személyes, megejtő történetet az ő saját Márquezéről. Másik János zenei ötletei pedig az egész filmet szinte elemelték a földtől.
EZ pedig egy tavalyi vallaneto-rendezvény összefoglalója.
Ha már a zene és történetmesélés kapcsolatáról volt szó, ide kívánkozik Eötvös Péter Márquez által ihletett zenedarabja és egyéb zeneművek is.
Vörös Eszter dokumentumfilmje – Kép: Vimeo
Eötvös Péter-opera A szerelemről és más démonokról – és más zenék
2008-ban mutatták be Glyndebourne-ban Eötvös operáját, a strasbourgi Festival Musica keretében, amit a Le Monde is méltatott. Eötvös amúgy is nagyon különös módon viszonyult az irodalmi alapanyagokhoz, de a mágikus realizmus valóban olyan terep, ami kiváltképp jól érvényesülhetett az ő zenei koncepciójában.
De a Metropolitan is játszott Florencia en el Amazonas címmel egy operát, ami az ő művein alapul.
A popkultúrára is hatott az életműve: például a R.E.M.Losing My Religion című klipje A Very Old Man with Enorous Wings (Vénséges vén apóka hatalmas szárnyakkal) című novelláján alapul.
Egy havannai filmfesztivál
Márquez köztudottan komoly barátságot ápolt Fidel Castróval, így Havannában óriási kultusza volt a műveinek. 2011-ben egy filmfesztiválon egy egész szekciót dedikáltak neki, amelyben hat olyan film is szerepelt, amit az ő szövegei ihlettek: a Baljós óra, a Montiel özvegye, az Edipio Alcalde, Az ezredes úrnak nincs, aki írjon, a Szerelemről és más démonokról és a Levelek a parkból című filmeket láthatta a közönség.
Gabriel Garcia Marquez és Fidel Castro 2002-ben – Kép: Getty Images/Jose GOITIA
A filmmel egyébként neki magának is igen meghitt volt a kapcsolata, többek között a Havannai Filmfesztivál egyik alapítója is ő volt. Carlos Fuentesszel dolgozott első filmforgatókönyvén, Juan Rulfo El gallo de oro című filmjében.
1966-ban pedig a Tiempo de morir című film forgatókönyvét jegyezte. Az Un señor muy viejo con unas alas enormes szintén az ő nevéhez fűződik, de televíziós sorozatot is írt Amores difíciles címmel 1991-ben. 2010-ben pedig itthon is bemutatták Hilda Hidalgo filmjét, a Szerelemről és más démonokról címmel, aminek Márquez írta a forgatókönyvét.
Valójában lehetetlen feladatra vállalkoztam, amikor azt hittem, hogy képes leszek utánajárni Márquez filmes adaptációinak: ez különösen akkor derült ki, amikor szembesültem azzal, hogy csupán az IMDb oldalán 65 olyan filmalkotást soroltak föl, amelyben így vagy úgy alkotóként szerepel.
Olyan, mintha Márquez mindenütt jelen lenne, ahol megszületik a művészet. Mi más is lehet ez, ha nem az igazi halhatatlanság?
Anyák napja van, de az ritkán hangzik el ennek kapcsán, hogy anyává válni nem egyik pillanatról a másikra szokott az ember. Kutatások szerint az első gyerek születése után a nők átlagosan 8 hét 6 nap után kezdik tényleg anyának érezni magukat. De miért? És mi történik addig? Erről tudhatunk meg többet Rácmolnár Lili pszichológustól.
A vígjátékokból ismert színész egyik legrégebbi barátjával indul road tripre. Hogyan változik meg az amerikai táj, ha transz nőként utazol? Szívmelengető új dokufilm a Netflixen.
Mats és Ibelin ugyanaz az ember volt. Egyszerre korlátok közé szorított, és lélekben szabad, egyszerre szótlan, zárkózott, ismeretlen, mégis hangos, különleges, sokak életén nyomot hagyó. Mindenki kedvence úgy, hogy ki sem mozdult a szobájából.
Percenként 190 ezer ruhadarab, óránként 2,5 millió cipő, 68 733 telefon kerül le a gyártósorról. És másodpercenként 12 tonna műanyag, ami évente 400 millió tonna műanyag- és 50 millió tonna elektronikai hulladékot jelent. Hogy hova tűnik mindez? Sehova. Mind itt van körülöttünk, bennünk, a földben, a levegőben, és a vízben is.
Dr. Szijjártó László gyermektüdőgyógyász, az orvosi kamara Győr megyei elnöke a magyar egészségügy válságos helyzetéről és a mosonmagyaróvári kórház problémáiról beszél.
