Bobbynak azért kellett meghalnia, mert valaki unatkozott – Egy majdnem tökéletes gyilkosság története

–

Két dudás egy csárdában

Nathan F. Leopold igazi csodagyerek volt: már négy hónapos korában kimondta az első szavait, kamaszkorára az IQ-ját 200 körülire mérték. Németországból bevándorló zsidó szüleivel, akik fuvarozással foglalkoztak, Chicago egyik elit negyedében, Kenwoodban éltek igencsak jómódban. Kiemelkedő intelligenciája miatt a kis Nathan nem igazán tudott barátokat szerezni a kortársai közül, az iskola pedig untatta – így hát néhány évfolyam átugrásával 16 évesen a Chicagói Egyetemen találta magát 1920-ban.

Richard A. Loeb, aki fél évvel volt fiatalabb Leopoldnál, szintén Kenwoodban nőtt fel egy ugyancsak tehetős német zsidó család gyerekeként. Tanulmányai tekintetében ő is kiemelkedett kortársai közül, bár ezt nemcsak magas intelligenciájának, hanem az őt nevelő dada szigorának is tulajdonítják. Loeb is átugrott pár évet a gimnáziumban, így ő is idő előtt kezdte meg tanulmányait a Chicagói Egyetemen egy évvel Leopold előtt, 1919-ben.

Miután Nathan is az egyetemre került, a két csodakamasz azonnal egymásra talált, és nagyon szoros barátság alakult ki kettőjük között.

Rengeteg ponton tudtak egymáshoz kapcsolódni, mert magas IQ-juk és tehetős családjuk miatt felsőbbrendűnek érezték magukat másokhoz képest. Mindemellett a személyiségük is jól kiegészítette egymást: a zseniális elméjű, ám az emberekkel nehezen szót értő Leopoldot lenyűgözte az életvidám, a környezetében népszerű és határozott Loeb. 1921-re már elválaszthatatlanok voltak, és valószínű, hogy ekkor már több volt köztük barátságnál. 

Loeb uralkodó természetével dominálta a kapcsolatukat, ő volt az értelmi szerzője a különböző kisebb bűncselekményeknek, amiket Leopolddal elkövettek: lopás, vandalizmus és gyújtogatás is a számlájukra volt írható. Loeböt ugyanis vonzotta a mesteri bűnöző szerepe, és mivel a már említett kisebb-nagyobb bűncselekményekkel nem buktak le, egyre messzebb és messzebb akart menni, hogy próbára tegye a képességeiket. Leopold pedig mindenben vele tartott, egyes források szerint nemcsak baráti lojalitásból, hanem Loeb a cinkosságért cserébe feküdt le Leopolddal.

A tökéletes(nek gondolt) bűntény

Talán már sejthető, hogy Loeb volt az, aki szintet akart lépni a gyújtogatások és lopások után. Leopoldban pedig, mint addig mindig, hűséges társra talált abban is, hogy kiterveljék a tökéletes gyilkosságot.

Hét hónapon át tervezték a bűntényt, hogy minden részlet a helyén legyen. Nem bosszú vagy nyereségvágy hajtotta őket: a kíváncsiság, hogy meg tudják-e csinálni.

Egy ideig minden a terv szerint haladt: 1924. május 21-én bérelt kocsijukba csalták a 14 éves Bobby Frankset, aki az akkor tizenkilenc és fél éves Loeb távoli unokatestvére volt (Leopold húszéves volt a bűntény elkövetésekor). Azért esett a fiúra a választásuk, mert őt úgy tudták elrabolni, hogy nem kellett kényszeríteniük, valamint szintén tehetős család gyereke volt, így emberrablásnak álcázhatták a dolgot azzal, hogy pénzt követeltek a gyerek apjától. A fiút már a kocsiban megölték. Egy vésővel valószínűleg Loeb (de vallomásukban egymásra mutogattak) fejbe vágta a fiút, majd egy zoknival betömte a száját. Mire a közeli Farkas-tóhoz értek, a fiú már halott volt. A gyereket levetkőztették, és a ruháit az út mellett hagyták. A holttest arcát és nemi szervét leöntötték sósavval, hogy nehezebben tudják azonosítani – utóbbira azért volt szükség, mert körülmetélése elárulta volna, hogy zsidó.

A fiú testét a tóba lökték, saját, véres ruháikat elégették, kitakarították a bérelt autót, majd ettek egy hot dogot.

Miután visszaértek a városba, írtak egy levelet a kisfiú apjának, hogy váltságdíjat követelnek. Ám még mielőtt a Franks család fizetett volna, egy arra járó megtalálta a holttestet. A sósav pusztítása ellenére hamar kiderült a rendőrség számára, hogy Bobby Franks holtteste került elő. Amikor a hír eljutott hozzájuk, Leopold és Loeb összezúzták és kidobták az írógépet, amivel a levelet írták, és a holttest mozgatásához használt köntöst is elégették. 

Bár látszólag semmi nem kötötte a két fiút a bűntényhez, mégis pillanatokon belül elkapták őket.

Az évszázad pere

Hiába semmisítettek meg ugyanis szándékaik szerint minden bizonyítékot, pont az ötletgazda, a tökéletes gyilkosság megszállottja követett el egy végzetes baklövést. Bobby holtteste mellett találtak egy első pillantásra teljesen átlagos szemüveget. Ám alapos vizsgálat után kiderült, hogy egyedi darabról van szó, olyannyira, hogy ilyet mindössze három ember vásárolt Chicagóban, és az egyikük Loeb volt.

Így természetesen őt is felkereste a rendőrség, ő pedig azt vallotta, a gyilkosság estéjén Leopolddal kocsikáztak, és két stoppos lányt is elvittek egy darabig – de a nevükre sajnos már nem emlékezett. Csakhogy tanúk igazolták, hogy Leopoldék kocsija egész este a garázsban állt – ezzel pedig azonnal megsemmisült két fiú alibije. Először Loeb, majd Leopold is vallomást tett, a konkrét gyilkosságot egymásra kenték.

Az eset óriási nyilvánosságot kapott, a fiúk tárgyalása az elsők között volt, amit az Egyesült Államokban az évszázad perének kiáltottak ki.

Loeb családja felbérelte a kor egyik sztárügyvédjét, Clarence Darrow-t, aki híres volt a halálbüntetés-ellenességéről. 

Egy ország követte lélegzet-visszafojtva az eseményeket, az előzetes várakozások pedig arról szóltak, hogy az ügyvéd a beszámíthatatlanságra hivatkozva fogja a fiúk felmentését kérni. Ám mindenki legnagyobb meglepetésére Darrow rávette a fiúkat, hogy tegyenek beismerő vallomást, ezzel megúszva, hogy esküdtszék elé kerüljenek. Akkor ugyanis szinte borítékolható lett volna a halálbüntetés, ám így csak a körzeti bíróság előtt kellett felelniük. A fiúk tehát a bíró előtt mondták ki: nem nyereségvágy vagy bosszú, csupán az izgalom és a kíváncsiság volt tetteik mozgatórugója.

A fiúk végül életfogytiglani börtönbüntetést kaptak a gyilkosságért, és további 99 évet emberrablásért.

Büntetésüket a Joliet börtönben töltötték. Loeböt alig tíz évvel a bekerülése után egy fogolytársa ölte meg 1936-ban, borotvapengével vágta el a torkát. A férfi azt vallotta, Loeb meg akarta erőszakolni, ezért ölte meg. Hittek neki, a tettének nem lett következménye.

Leopold harminchárom évet töltött a börtönben, amikor is 1958-ban feltételesen szabadlábra helyezték. Még abban az évben kiadta önéletrajzi könyvét Life and 99 Years címmel. Majd a sajtó elől Puerto Ricóba költözött, ott megnősült, és röntgenasszisztensként dolgozott. Szabadulása után nagyon ritkán adott interjút, ám ezekben mindig leszögezte: Loeb barátja fontos helyet foglal el a szívében. Hatvanhat évesen szívrohamban halt meg.

Dián Dóri

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images