Mózes Zsófi: A rendőrséghez fordulni nem kell félnetek jó lesz
Január 29-én holtan találtak egy kétgyerekes japán nőt egy V. kerületi lakásban. A BRFK szerint „a rendőrök és a tűzoltók alapos szemlét tartottak a helyszínen”, majd rövid időn belül arra jutottak, hogy hiába volt az áldozat exférje a helyszínen, baleset történt. Csakhogy az eset kapcsán több nyugtalanító körülmény is felmerült, így az áldozat barátai, majd a Patent Egyesület is a nyilvánossághoz fordult. A rendőrség azonban egy „NEM MERÜLT FEL IDEGENKEZŰSÉG!!!” kezdetű Facebook-poszttal reagált, alatta pedig gúnyolódva, viccelődve válaszoltak az alaposabb nyomozást sürgető kommentekre. Mózes Zsófi írása.
–
Heti egy nő.
Hetente egy nőt öl meg Magyarországon volt vagy jelenlegi partnere.
Hét kísérlet.
Ennyiszer próbálnak meg átlagosan kilépni a bántalmazó kapcsolatból, mire sikerül – vagy mire megölik őket.
Öt–tizenkét intézmény.
Ennyi szervezethez, hatósághoz fordulnak az erőszak megállítása érdekében, mielőtt az áldozatok hatékony segítséget kapnak – vagy megölik őket vagy a gyerekeiket.
Mi mégis csodálkozunk, hogy az áldozatok nem mernek beszélni. Nem értjük, hogy minek mentek oda, miért nem léptek, és miért nem kértek segítséget. Hogy miért tűrtek. És miért bizalmatlanok a hatóságokkal szemben.
Fel sem merül bennünk, hogy amikor mégis a rendőrséghez fordulnak – először, másodszor harmadszor, ki tudja még, hányszor – elhajtják őket, megkérdőjelezik, amit mondanak, nem veszik őket komolyan.
A múlt heti lakástűz áldozata 2023-ban fordult először a Patent Egyesülethez jogi segítségért. Volt férje korábban hosszú időn keresztül bántalmazta, és halálosan megfenyegette. A nő több feljelentést is tett, a hatóságok mégsem foglalkoztak az üggyel. „Lassú és fájdalmas halál vár a bűnösökre, és közeleg a leszámolás napja. Addig pedig a rémálmaidban fogok kísérteni” – írta a férfi az áldozatának, a rendőrség szerint azonban ez nem számít bűncselekménynek.
Ahogy szerintük sokáig nem számított bűncselekménynek a tűzeset sem – a nyugtalanító körülmények dacára. Mert, bár a barátai elmondták, hogy nem volt rá jellemző, a rendőrség szerint az áldozat napközben lepihent. Sőt, az okozta a tüzet, hogy rágyújtott – a nő, aki korábban akkor sem dohányzott, amikor a körülötte lévők igen. Mivel nem hallgatták meg őket, az áldozat barátai mindezt a rendőrség posztja alatt, kommentekben jelezték, mire a BRFK úgy döntött, itt az ideje némi cinizmusnak, és a több gúnyos hozzászólás mellett a következőképpen reagált:
„Ön nem nyomozó ebben az ügyben, ugye? Vagy igen?”
A poszt címe azóta megváltozott, „NEM MERÜLT FEL IDEGENKEZŰSÉG EDDIG!!!”, hirdeti a rendőrség. A kommentek közül pedig sok – igen, a saját maguk által írtak is – törlésre kerültek.
Ma délelőttre aztán „Fordulat az V. kerületi lakástűzben elhunyt nő ügyében” címmel sajtótájékoztatót hirdetett a rendőrség. Gál Sándor alezredes, a BRFK Életvédelmi (tehát gyilkossági ügyekkel foglalkozó) Osztályának vezetője arról beszélt, milyen részletességgel jártak utána annak, hogy mit csinált a tűzeset napján az áldozat volt férje, majd kitért arra is, hogy ekkor még semmi nem utalt emberölésre, az elsődleges szakértői vélemények is arra jutottak, hogy nem volt idegenkezűség. Ennek ellenére a rendőrség gondoskodott arról, hogy a gyerekek nevelőszülőhöz kerüljenek, írja a Telex. Gál Sándor szerint viszont
a rendőröket „nem hagyta nyugodni az eset”.
Már hétfőn találtak egy olyan kamerafelvételt, amin egyértelműen látszott, ahogy a férfi aznap a lakás közelében átöltözött az utcán, maszkot vett fel, kezében pedig egy sisakot tartott. A lépcsőházba délelőtt 10-kor már sisakkal a fején lépett be, majd több mint egy óra elteltével hagyta el az ingatlant. Később egy másik ruházatban tért vissza (abban, amiben reggel volt a lakásban), ekkor jelentette be a tüzet.
A boncolás során az is kiderült, hogy az áldozaton bántalmazásra utaló nyomok vannak, ezért a rendőrség emberölés miatt rendelt el nyomozást. A TEK hétfő este elfogta a férfit, akit előállítottak, gyanúsítottként kihallgattak, majd, miután nem tett beismerő vallomást, őrizetbe vették és kezdeményezik a letartóztatását.
Arra a kérdésre pedig, hogy ha semmi nem utalt idegenkezűségre, mire alapozták a gyanújukat, az alezredes azt válaszolta:
az intuíciójukra.
Ennyi, kérem, nincs itt semmi látnivaló. Bocsánatkérést ne várjunk, nincs miért. Az igazságszolgáltatás hasít, működik, a rendőrség szolgál és véd. Nincs szükség fotelnyomozókra, online kopókra, nyilvános nyomásgyakorlásra – megy ez egyedül is. Tanulja csak meg mindenki, hol a helye annak, aki igazságért kiált.
Pedig megtanulhatnánk valami mást is. Mondjuk, felelősséget vállalni a tévedéseinkért. Tisztelettel bánni az áldozatokkal – életükben és haláluk után is. Alapos munkát végezni. Meghallani, ha baj van, és támogatni azt, aki segítséget kér. És megtanulhatnánk végre azt is, hogy mi a bántalmazó kapcsolatok dinamikája – mert, kapaszkodjatok meg, a legtöbb ilyen gyilkosság megelőzhető lenne.
Heti egy nő.
Hét kísérlet.
Öt–tizenkét intézmény.
Együttérzés, bocsánatkérés, felelősségvállalás nulla.
