Ma Magyarországon, ebben az egészségügyi és társadalmi környezetben gyereket szülni, nagyjából olyan fizikai és lelki felkészülést igényel, mint egy Himalája-expedíció. Persze attól még csodálatos, és nagyon sok boldog, sikeres csúcstámadás (pillanat) vár mindenkire, aki belevág, de közben olyan nehézségek is, amikre nagyon nehéz látatlanban felkészülni.
Az egyik legfontosabb kérdés: kinek a hangját hallod, amikor csökkent értékűnek, fertőzőnek vagy veszélyesnek érzed magad.
Kőrizs Kata kollégánk kisebbik gyereke sajátos nevelési igényű. Kata őszintén elmeséli, milyen érzés az ő anyukájának lenni. A sok öröm és szeretet mellett úrrá lenni a bizonytalanságon, nem túlaggódni a szülinapokat, és kezelni azt, amikor jó szándékú idegenek a kisfia életkoráról kérdezik.
Nem nyereségvágy, nem bosszú: beteges kíváncsiság miatt kellett meghalnia egy 14 éves fiúnak 1924-ben:
„A bűntudat gyakran nem több hárításnál. Azt várják el sokszor az emberek, hogy általa automatikusan felmentést kapjanak minden bűnük alól. Aztán persze vannak, akik a fogalmat hírből sem ismerik.” Olvassátok el Kazimir Ágnes pszichológus izgalmas írását az olykor mindenkit mozgató különös érzésről, a bűntudatról!
Bűntudat, anyaság a neved!
„Bűntudat érzek mindenért. Mert vagyok, mert én én vagyok. Mert olyan vagyok, amilyen” – Szabó Anna Eszter vallomása.
„Miattad vagyok boldogtalan.”
Vásárlásmánia? Vagy inkább bűntudatfüggés? Neked nincs?
„Nem szidtak még senkit jobb emberré” – Pszichológusszemmel a „szurikáta-ügyről”.