Kétlakiság, két világ – spanyol átláthatóság kontra magyar valóság a társasházakban

–

Egy új ország megismerésével lehetősége nyílik az embernek arra, hogy összehasonlítsa a sajátjával. Nem a turistaüzemmódról beszélek, hogy jobb-e a fagyi vagy erősebben süt-e a nap, hanem arra, hogyan működik az élet az adott helyen. Ezek a különbségek arra is rávilágítanak, hogy az adott országban milyen a szándék, a másikhoz való hozzáállás, milyen az alapattitűd.

Üdv Costa Blancán!

Nyélbe ütöttük életünk egyik legnagyobb vállalását: eladtuk az itthoni örökölt 35 nm-es panellakásunkat, a pénzből pedig vettünk a spanyol Costa Blancán egy csodás lakást. Ezzel meg is kezdtük kétlakiságunk kalandját.

A lakást tavaly január végén vettük, majd miután meglepően gyorsan végigfutott a rendszeren, hogy mi lettünk az új tulajdonosai az ingatlannak, kis idő múlva kaptunk egy nagyon kedves levelet a ház kezelőjétől (magyarán a közös képviselőtől), miszerint úgy tudják, mi vagyunk az új lakók, üdvözölnek és máris segítenek nekünk abban, hogy elmondják: mi újság a házzal.

Ebben a levélben elküldték a mobilos alkalmazásukat egy részletes leírással, hogy mi mindenre lehet használni.

Már itt sikerült boldoggá tenniük minket, az itthoni lakásunk házkezelőjének ugyanis nemhogy appja nincs, de még egy használható honlapja se. 

Persze ettől még dolgozhatnak jól is… no meg személyesen is becsattoghatunk hozzájuk, ha kiveszünk egy nap szabit.

Átlátható otthon

A spanyol házunkat illető e-mail segítségével könnyedén és gyorsan, pár másodperc töredéke alatt regisztráltunk, és bent is voltunk az új otthonunk történetében. Miközben a dokumentumok között böngésztünk a lehetőségekkel ismerkedve, belebotlottunk egy számlába. 

Viccből rávágtuk, hogy biztos a medencetakarító számlája. És nevetgéltünk. Azért nevetgéltünk, mert teljességgel elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyesmihez hozzáférjünk. 

Lefordítottam a számlát és valóban: Jose Miguel számlája volt, aki a medencét javította, pontosan részletezve, mit csinált és mennyiért, a javításhoz mire volt szüksége, számlával igazolva.

Egészen hihetetlennek tűnt: visszamenőleg minden egyes javítás és költség ott volt szépen feltüntetve, számlákkal, elszámolással. 

Nem szoktunk hozzá, hogy az orrunkra kössék azt, amihez nekünk van a legtöbb közünk: hogy mire megy el a pénzünk.

Magyar valóság

Elmondom, a magyar házunkban mi van. 

Van egy közös képviselő, egy cég, akikről nem tudunk semmit, azt sem, hogy mire és mikor költenek, maximum ha felhívom őket, akkor talán tájékoztatnak. A közgyűlésekre már nem járunk, mert mindig ordibálás a vége. A döntések, szakemberek szerződtetése úgy működik, ahogy a legtöbb dolog itthon, annak függvénye minden, hogy ki kivel van jóban és mindenki befoghatja.

Egyszer, még évekkel ezelőtt annyira jól álltam idegekkel és türelemmel, hogy elmentem egy közgyűlésre, ahol épp át akartak vágni. 

Mindenféle versenyeztetés nélkül akartak egy elég nagy pénzzel járó feladatot rábízni egy cégre, akit csak a közös képviselő javasolt, és nyilván a legdrágább volt a szakik közül.

Kértem, hadd nézzem meg, kik jelentkeztek még, és milyen ajánlatot adtak, amire berágott a közös képviselő és jegyzőkönyvbe vették, hogy akadékoskodom. Jegyzőkönyvbe. Hogy akadékoskodom.

Ami nagyban, az kicsiben

Időnként felmerül, hogy vagyunk páran, akik leváltanák a bandát, de valahogy mintha be lennének ide betonozva, végül sosem sikerül eltávolítani őket, pedig párévente előkerül a téma. Gondolom, még mindig nem elég dühösek az emberek, és csak várnak, hátha majd jobb lesz. Ismerős?

Ezek után nyilván nem sok kedve van az embernek részt venni a ház nem létező közösségi életében.    

Mi tehát innen indulunk, nem onnan, hogy app van, meg letölthető számla.

Ez a dolog azért üti szíven egyébként az embert, mert ez jellemző itthon elég sok mindenre. Nem átláthatóak a dolgok. Mert ugye akkor számon kérhetőek, következményekkel járhatnak, és legfőképp, nincs lehetőség a gyors meggazdagodásra.

Sötétségből a fényre

Persze tudom: biztos sokatoknál van hasonló átlátható ház és remek együttműködés a közös képviselővel, láttok minden számlát, költséget, egyebet. Én laktam már máshol is, és egyik helyen sem láttam ilyen tiszta és egyszerű módját annak, hogy átláthatóak legyenek a háznak nyújtott szolgáltatások.

Spanyolországban úgy tűnik, nem az a cél, hogy az embert homályban tartsák, mert minél kevesebbet látsz, annál jobb, meg úgyis csak macerás az ügyfél, és majd mi azt jobban tudjuk. Hanem az, hogy világos és tiszta legyen a helyzet.

Míg idehaza az ember sötétben tapogatózik addig, míg hasra nem esik, másutt felkapcsolják neki a villanyt és hoznak egy széket.

Más a hozzáállás

Ezek a kis eszméléseink elég triviálisnak tűnhetnek, és nyilván mindenre lehet példát és ellenpéldát is hozni. De az elmúlt időszakban ez már a sokadik ügyintézésünk, (víz, villany, biztosítás, stb…) és folyamatosan azt érezzük: elképesztő különbségek vannak hozzáállásban, a szolgáltatások minőségében, az emberi viszonyokban.

Szóval most már legalább tudom azt is, hogy a medence vízbeömlő szivárgásának javítását végezték a medencemotor dobozán belül, és a szivárgó 25 mm-es műanyag csatlakozót fém csatlakozóra cserélték. 

És valószínűleg az egész házban most mi vagyunk az egyetlenek, akik ezen álmélkodnak.

WMN szerkesztőség