„Sosem számítottam arra, hogy második feleség leszek. Senki sem számít rá” – De mit is jelent ez valójában?

–

Senki sem erre vágyik

„Sosem számítottam arra, hogy második feleség leszek. Senki sem számít erre; egyetlen kislány sem vágyik rá, hogy amikor az oltárhoz sétál, azt mondják: »Itt jön a vőlegény második menyasszonya, elefántcsont ruhába öltözve«” – írja Gina Barreca angolirodalom-professzor, író és humorista – aki maga is második feleség – egy korábban megjelent cikkében.

Egy mozaikcsaládba mindenki veszteséggel érkezik, és igaz ez arra is, akinek történetesen ez lesz az első házassága.

Neki ugyanis elsőként a házassággal kapcsolatos elképzeléseit kell elgyászolnia és újraírnia, illetve elfogadnia, hogy bizonyos mérföldköveket (akár a házasságot magát, a gyerekek születését, vagy az első közös otthon megteremtését) a választottja az első házastársával élte meg. Ez azonban nem egyszerű, ezekre az elvárásokra – és a belőlük fakadó bizonytalanságokra – ugyanis a társadalom is ráerősít az ezt a szerepet övező negatív stigmákkal.

„A stigmatizáltság nemcsak külső, hanem belső tulajdonságok és élethelyzetek kapcsán is megjelenhet – ilyen lehet akár az újraházasodás is. Ennek hátterében a társadalmi normáktól és elvárásoktól való eltérés áll, és az, ahogyan a többség létrehoz egy, a normális, elfogadható élettel kapcsolatos elképzelést. Ezzel nem mindenki számára összeegyeztethető egy házasság felbontása és egy új megkötése, mert a család egységéről és feladatáról szóló elképzelések erős alapokon nyugszanak: filmek, könyvek, közéleti viták szólnak róla rendszeresen.

Az újraházasodó embert emiatt sokan megbízhatatlannak és a családi béke tönkretevőjének gondolják – különösen, ha nőkről van szó, akiktől mai napig sokak elvárása a másokról való önfeláldozó gondoskodás, és az, hogy a rossz kapcsolatokat is tűrjék életük végéig.

Az elvált emberrel házasodó sem feltétlenül jár jobban, róla úgy vélekedhetnek, hogy neki nem jutott jobb partner, amiről ő tehet, ezért ő is hibás” – fejti ki Tauzin Tibor kutató pszichológus.

A másodikfeleség-szindróma

Ezek a stigmák is hozzájárulhatnak azoknak az erős negatív érzéseknek, bizonytalanságoknak a felerősödéséhez, amiket angol nyelvterületen már külön kifejezéssel is illettek: a másodikfeleség-szindrómában (second wife syndrome) szenvedők közös megélése, hogy a partnerük tudatosan vagy tudat alatt előrébb helyezi a korábbi családja igényeit, mint az övékét. Sok helyzetben hasonlítgatják magukat össze a párjuk korábbi feleségével, esetleg féltékenységet is éreznek iránta. Gyakran elbizonytalanodnak és sértődékennyé válnak, úgy érzik, a partnerük figyelme, tettei a gyerekei és a korábbi felesége körül forognak. Sok esetben úgy gondolják, nincsenek a helyükön, és erősebben kell kontrollálniuk a párjuk döntéseit.

„Bár szokás másodikfeleség-szindrómáról beszélni, a második férjek is átélhetnek hasonló érzéseket. Azonban mivel sokszor a nőkre hárul a család egységének összetartása, ezért elsősorban tőlük várják el az előző házasságból származó családtagokkal való jó kapcsolat fenntartását is.

Ez szemtől szemben, direkt módon megfogalmazott elvárások hiányában is nehéz helyzet, mert például az előző házasságból érkező gyerekek valóban időt és figyelmet igényelnek, ilyen esetekben az exfeleséggel vagy exférjjel való rendszeres kapcsolattartás is elkerülhetetlen. Mivel az ember szociális lény, a társas összehasonlítás (önmagunk másokhoz való méregetése) ösztönösen, gyerekkortól kezdve átszövi életünket, annak minden területét” – Tauzin Tibor szerint nem kivétel ez alól a párkapcsolatok világa sem; újraházasodás esetén adja magát az előző partnerrel való tudatos és még gyakrabban a tudat alatti összehasonlítás, ami feszültséghez vezethet. Ez a reakció teljesen természetes, de átélni ettől még ugyanúgy kellemetlen. Az elkerüléséhez őszinteségre és nyílt párbeszédre van szükség. Nemcsak az új partnerrel kell átbeszélni az újraházasodással kapcsolatos érzéseket és elvárásokat, de arra is szükség van, hogy saját magában tudatosítsa az illető, nem kevesebb attól, ha valakinek ő a második férje/felesége, illetve attól, ha újraházasodik.

Édesek és mostohák

A legtöbb nehézség, amivel a második feleségnek meg kell birkóznia, abból fakadhat, ha a férjének az előző házasságából vannak gyerekei, akik számára esetleg az ő boldogságuk nem feltétlenül jelent örömteli eseményt. 

A kötődés, a szeretet olyan élmények, amelyek tapasztalat útján alakulnak ki, így nem szerencsés, ha elvárásként fogalmazódnak meg a gyerekek vagy az új feleség irányában.

De nem feltétlenül kell, hogy ellenérzéseik legyenek egymás iránt az újonnan formálódó család tagjainak ahhoz, hogy problémák merüljenek fel a mindennapokban. 

Annak ellenére, hogy a mozaikcsalád az egyik legdinamikusabban növekvő családforma, még mindig nehezen navigálunk benne. Míg az első házasság zárt rendszerként működik, amiben minden szerep, feladat tisztázott, addig a mozaikcsalád nyitott rendszer, ami rengeteg kérdést vet fel onnantól kezdve, hogy ki tartozik a családba, egészen addig, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, ki kit „nevelhet” például. Nem csoda, hogy egy ilyen kusza rendszerben gyakori a lojalitásprobléma, aminek a második feleség sok esetben lehet elszenvedője. Ő van ugyanis a legkevésbé döntési helyzetben akár a gyerekek nevelését, akár az őket érintő anyagi kérdéseket illetően. Ezek kényes kérdések, amikben nehéz lavírozni, és ami miatt könnyen érezheti magát az új partner peremre szorulva. Ennek az érzésnek az enyhítésén nyílt kommunikációval sokat lehet segíteni. Annak ellenére, hogy a vér szerinti szülők elsődleges feladata, hogy kijelöljék a saját gyerekük nevelésének kereteit, szabályrendszereit, az ugyanakkor már a pár közös felelőssége, hogy az otthonukban mi történik, milyen légkör uralkodik. 

 

Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az éremnek két oldala van: az olyan második feleség sem ritka, akinél olyan mértékű feszültségek lépnek fel, amelyek hatására igyekszik teljesen izolálni férjét a gyerekeitől, manipulatív viselkedéssel bomlasztani a családi egységet és eltávolítani azokat, akik „a boldogsága útjában állnak”. Holott az egyik legfontosabb szabály, amit a mozaikcsaládban le kellene fektetni, hogy senkit sem szabad bántani benne.

Ezúttal tényleg addig, amíg a halál el nem választ?

A statisztikák szerint 2018-ban 15 ezer olyan házasság köttetett itthon, amelyben az egyik fél korábban már volt házas, vagyis már szerzett ez irányú tapasztalatot – ami akár bizakodásra is okot adhatna, ha abból indulunk ki, hogy sok buktatóval így már eleve tisztában van. Mégis az egyik leggyakoribb kérdés, ami az újraházasodás kapcsán felmerülhet, hogy a házasság ezúttal tényleg sírig tart-e. Mi garantálhatja, hogy ez a fogadalom ezúttal teljesül?

Tauzin Tibor szerint a második házasság tartósságát befolyásolhatja, hogy mi miatt szakadt meg az első, mennyire sikerül működő kapcsolatot kialakítani az előző házasságból származó gyerekekkel, családtagokkal, és hogy mennyire sikerül tudatosan megbeszélni és kialakítani az új házasságból fakadó szerepeket és igényeket.

„Nincs egyetlen jó módja a második házasság összetartásának – sokféle eltérő és jó szerepmegosztás létezik a tagok elvárásától és habitusától függően. Ez azonban nem könnyű feladat. A második házasságok több, mint fele válással végződik, átlagos időtartamuk pedig hozzávetőleg tíz év, ami arra utal, hogy sok energiát kell belefektetni egy új házasság megalapozásába is. A másodikfeleség-szindróma elnevezés, ezért kétszeresen félrevezető. Egyrészt nem szindróma, mert második házasságban élni nem betegség. Éppen ezért nincs is rá receptre kapható, tankönyvi megoldás, hogy a második házasságban mi működik és mi nem. Másrészt nem csak a feleségről szól, hanem a házaspár mindkét tagjáról, akik hozzák magukkal a családjukat, szokásaikat, élettörténetüket, válási traumáikat. Ha azonban új házassággal kapcsolatos elvárásokat sikerül őszintén megbeszélni – amihez akár szakember segítségére is szükség lehet –, ha sikerül a régi párkapcsolati szokások helyett új szokásokat kialakítani, valamint ha a társas összehasonlításból és stigmatizáltságból fakadó gondolatokat sikerül feldolgozni, akkor jó esély van arra, hogy a második házasság tartós legyen.” 

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Morsa Images