–

Nemrég a szerzői Facebook-oldalamon számoltam be egy fülhallgató híján elég kalandosra sikerült vonatutamról (laza hat óra). A vígan felesezgető nyugdíjas férfitársaságtól az ordítva telefonáló nőn át a teljes hangerőn esküvői videót néző pasiig sok minden volt azon az úton, akadt viszont egy mikrotörténet, amire a legtöbb komment érkezett. A sztori így szólt:

„Idős hölgy, akinek velem szembe szól a helyjegye. Az ülés üres is, de ő inkább egy másik hölgy helyére ül le, aki épp vécén van. Hiába jelzik neki, hogy ott ül valaki, megvárja, míg visszajön a nő, és azt mondja neki, hogy de ez a férfi (itt arra mutat, aki jelezte, hogy a hely foglalt) azt mondta, üljön le nyugodtan.”

A kommentek számából könnyű volt arra következtetnem, hogy nem csak az én megfigyeléseim szerint általánosan elterjedt szokás, hogy az InterCityn valaki nem a saját helyére ül, aztán vérig sértődik, ha a helyjegy tulajdonosa viszont igenis a sajátján szeretne utazni, és ezért megkéri, hogy fáradjon máshová.

A minap Berlinből vonatoztam haza, és a bécsi átszálláskor célirányosan mentem a jegyem szerinti helyemre – ahol viszont ült valaki. Egy nő, akiről gyorsan kiderült, hogy magyar. Ellenőriztem újra a jegyemet, hátha én tévedek, de nem: feketén-fehéren ott állt, hogy az az én helyem.