„Eszem, csalok, mozgok, türelmes vagyok” – Jocó bácsi életmódváltásának története
Már rögtön az elején tartozom nektek egy mély és őszinte vallomással: borzasztóan hiú vagyok, erősen foglalkoztat a súlyom és a kinézetem. Tudom, férfiként ez talán nem annyira jellemző (amúgy szerintem de); vagy csak nem valljuk be? Mindenesetre én most bevallottam, és sokkal jobban érzem magam tőle. Most pedig leírom nektek a legfrissebb életmódváltásom történetét, hátha valaki inspirálódik belőle, vagy szimplán csak azt érzi, hogy ő is hasonló cipőben jár, és nincs ezzel egyedül… Leszögezem, nem lettem egészségguru, nem fogok videókat gyártani, szimplán csak írok most róla, min is megyek keresztül. Balatoni József alias Jocó bá életmódváltásának kezdete.
–
Az egész életem folytonos életmódváltások sorozata
Eleinte diétának meg fogyókúrának hívtam ezeket, aztán rájöttem, hogy engem már maga a szó is elrettent, ráadásul hatalmas zabálásra ösztönöz. Szerintem nagyjából tízéves korom óta küszködöm kisebb-nagyobb súlyproblémákkal, örök elégedetlenséggel. Tudom, az azóta eltelt huszonhárom évben már bőven tehettem volna valamit ellene. Tettem is. Csak sokszor rosszul álltam neki, vagy rosszul építettem fel az egészet. És ahogy annak lennie kellett, ezek a próbálkozások már az elején kudarcra voltak ítélve, hiszen minden olyan hibát elkövettem, amit egy életmódváltó elkövethet. Vegyük is ezeket sorra!
„Ha nem eszem, fogyok”
Bizony, ez elképesztően nagy tévhit a fogyással kapcsolatban. Hiszen ha nem eszel, a bolond szervezeted vészüzemmódba kapcsol, és elkezd raktározni, szóval, ha a nemevés után eszel valamit, abból azonnal zsír lesz. Bizony. És úgy jársz, mint én, többször is egymás után, hogy a végére még hízol is. Annál dühítőbb érzés pedig nem nagyon van, hogy még hízol is, amikor pont fogyni szeretnél.
„A zöldség csodát tesz”
Igen, ez igaz. Kell a szervezetnek a vitamin meg az éltető, erőt adó energia. De csak zöldségekkel táplálkozni egyhangúan, az sem jó, pláne, ha nem vagy kifejezetten vegatípus. Mondok egy példát: a répa, ugye, egészséges zöldség. Ráadásul jó sokáig lehet rágcsálni, amivel becsapod az agyadat is. Akkor meg miért ne lehetne fogyni tőle?
Lehet. Én is fogytam, amikor egy hétig csak répát ettem. Mondom, csak répát. Mondjuk, nem értettem, miért kezd sárgulni a szemem fehérje…
Aztán pedig akkor ijedtem meg, amikor egy nyulat láttam rohangálni a szobában. Igen, hallucináltam. Az orvos készségesen felvilágosított: szuper, hogy fogytam, de mellé kaptam egy jó kis béta-karotin-mérgezést. Szerencsére csak enyhét. És még fütyülni sem tanultam meg…
Most és azonnal
Amúgy sem a türelmemről vagyok híres – erről DTK tudna mesélni, meg mindenki, aki velem dolgozik –, de a fogyásban meg végképp azonnal akarom látni az eredményt. És ha nem, akkor ki is akadok. Mert, ugye, „én mindent megtettem, legalább két napja diétázom, és mégsem vagyok tíz kilóval kevesebb, mint ahogy reméltem”. Mert hát ez így menne jó esetben. Hát nem. Arra persze nem gondolok ilyenkor, hogy nem két nap alatt jött rám az a tíz kiló fölösleg…
Szóval el kellett fogadnom, hogy türelem nélkül ez sem megy. Jó kis lecke, annyi szent.
Mindig van csodapirula, csodamódszer
NINCS. Ezt le is zárhatnám ennyivel, de azért mégis kifejtem. Én már annyiféle dolgot kipróbáltam, annyi szuper hatást ígérő csodaszert beszedtem… csoda, hogy nem lett valami bajom tőle. Olvastam valamit otthon a vécén egy női magazinban – tudjátok, abban, ami majdnem „magácska”, és minden héten van benne legalább két szuperdiéta –, majd azonnal rá is repültem a kétszersültre meg a paradicsomra, aztán vártam a hatást. Máskor meg bekapkodtam pár „csodabogyót”, és reméltem, hogy másnap reggel vékonyan, izmosan, az ideális súlyommal ébredek fel. Hááát. Ez sem jött be. Megint csak el kellett fogadnom – igaz, ez csupán hosszú évek után sikerült –, hogy befektetett munka és energia nélkül nincs eredmény.
De ennyi kudarc után miért is írok most erről cikket?
Pont ezért. Hogy lássa mindenki, egy csomó hülyeséget képesek vagyunk mi, férfiak is elkövetni a súlyunk miatt. Én meg főleg. Mert aki tévében szerepel, annak elég kellemetlen utána látnia magát. Mondhatom, hogy „a kamera kövérít” – igen, de nem mutat húsz kilóval többnek…
Viszont egy-egy szereplés után, amikor felhívnak, hogy láttak a tévében, és a második mondatban szerepelnek a „kiiperedtél, megemberesedtél, has” szavak, az elég kiborító.
Mondjuk, nekem ez kell is ahhoz, hogy erőre kapjak. Tudom, egész életemben kövérnek gondoltam magam.
A sors fintora persze az, hogy most a két kezemet összetenném, ha a mérleg annyit mutatna, mint tíz éve, amikor szentül meg voltam győződve arról, hogy mennyire kövér vagyok.
És hogy mennyi a súlyom? Sok. Nagyon sok. Hétpecsétes titok. Előbb állok ki meztelenül egy térre, mint hogy eláruljam a súlyomat. (NEM! NEM! SOHA!) Majd ha… Na, majd akkor megmondom, honnan indultam…
És mit teszek most, hogy életmódot váltottam?
Eszem
Igen, rendszeresen és kiegyensúlyozottan. A kenyeret és pékárukat fájó szívvel, de elhagytam, vagy legalábbis minimálisra redukáltam. Emellett minden reggelim egy gyümölcsös, zabpelyhes, lenmagos smoothie mandulatejjel. Rengeteg zöldséget, csirkét, pulykát, halat eszem, a lehető legváltozatosabban. Mert ami egészséges, még lehet finom. Nagyon is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Csalok
Igen, csalok. Mert szükség van arra az adrenalinra és endorfinra, amit az okoz, amikor kicsit egészségtelen vagy hizlaló ételt eszem. Egyszerűen szükségem van rá. Attól érzem, hogy élek. Egyszer láttam egy interjút egy csajjal, aki nagyon sokat fogyott, majd elmesélte: nyolc éve arról álmodozik, hogy megegyen egy Túró Rudit, de nem teszi.
Én is megfogadtam, hogy minden megteszek, de a hedonista, élet- és ételélvező énemet nem fogom megölni. Mert akkor lehet, hogy vékonyabb leszek, mégsem fogom jól érezni magam.
Mozgok
Igyekszem hetente legalább ötször mozogni. A home office most ebben kicsit segít, hiszen egy utazásnyi idő alatt letolok egy edzést. Rájöttem, hogy szeretek mozogni. Vannak nagyon szuper videók, amik segítenek. Elszánt vagyok, és annyira jó érzés, hogy hétről hétre többet bírok, egyre keményebb gyakorlatsorok is mennek.
Türelmes vagyok
Nem ellenőrizgetem percenként, hogy mennyit fogytam. Egyszerűen teszem, amit tennem kell, figyelek magamra, figyelek a testemre, figyelek az egészségemre, és várom, hogy történjen valami. Néha megszalad, néha megáll, de már nem akadok ki ezen.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hát ez az én életmódváltásom története… a sokadiké
És még egy hír, ami szuper: tizennyolc év füstölés után október 9-én letettem a cigit, azóta nem gyújtottam rá. Oké, továbbra is dohányzom, mert dohányzást imitáló eszközt használok, ami szintén nem annyira egészséges, de az első lépést már megtettem. Step by step.
Remélem, kicsit vidámmá tehettem ma minden életmódváltó, súlyával küszködő napját. És igen, ha bevalljuk, ha nem, ez férfiként is nagyon nehéz…
Balatoni József
A képek a szerző tulajdonában vannak
