Az intoleráns megnyilvánulások világszerte mindennapinak számítanak. Annak ellenére, hogy a jelenség nem új keletű, ma különösen intoleráns időket élünk.

Elfogadó-e vagy? (Sickratman után szabadon)

– Figyelj, nem azért, hogy magamat fényezzem, de én eléggé elfogadó vagyok. Vagy hogy mondjam, toleráns. Nincs bajom a melegekkel sem. Jó, persze, vonulgatni azért nem feltétlenül kéne, meg azt se értem, Coca Cola reklámba meg mesekönyvbe ők egyáltalán minek De nem azzal van bajom, hogy mit csinálnak, meg hogy milyenek. Csak minek ezt az egészet hirdetni?

Összeszámolni sem tudom, hányszor hallottam, olvastam hasonló gondolatmenetet.

Bármennyire is nyitottnak gondoljuk magunkat, a toleranciát nem szabad összetéveszteni az elfogadással.

Ha valamit tolerálunk, azt jelenti, hogy valójában nem értünk vele egyet, csak eltűrjük. Az emberek különbözősége okán sosem fogunk mindannyian mindenben egy véleményen lenni, a toleranciának ugyanakkor magában kellene foglalnia a tiszteletet is a másik iránt. Azt, hogy hiába nem értünk egyet, mégis elismerjük a létjogosultságát annak, amiben a másik hisz, illetve, amit helyesnek tart. Az elfogadás ezzel szemben már magasabb szint, nemcsak a megtűrésről, szól, hanem arról, hogy meg vagyunk békélve az adott dologgal, jelenséggel – az számunkra teljesen rendben van. Tolerálhatunk valamit anélkül, hogy elfogadnánk, de fordítva a dolog nem igazán működik. A valódi elfogadásig eljutni persze cseppet sem egyszerű. Már csak azért sem, mert amellett, hogy zavar uralkodik az emberek többségében a két dologgal kapcsolatban, sok esetben még magukkal szemben sem őszinték a kérdésben.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Barlangrajzok a XXI. századi Magyarországból

Úgy, ahogyan az ősember barlangrajzokkal hagyott nyomot maga után, mi jó eséllyel a digitális lábnyomunkat hagyjuk majd örökül – szerencsére sok minden más, jóval értékesebb hagyaték mellett. Hogy mit lát majd belőlünk a kommentjeink alapján az utókor? Sok esetben idegengyűlöletet, gyalázkodást, fröcsögést, feszültséget és intoleranciát.

Az intoleráns megnyilvánulások kapcsán gyakran takaróznak az emberek a szólásszabadsággal: elmondom a véleményem, mert elmondhatom, mert jogom van hozzá; ahogy ahhoz is, hogy ne értsek egyet a másikkal. Ez vitathatatlan. A szólás- és véleményszabadság elengedhetetlen a termékeny, előremutató társadalmi vitákhoz, amik egyébként arra is hivatottak, hogy megszabadítsák a közösséget az előítéletektől. Azonban nem mindegy, hogyan élünk ezzel a szabadságunkkal, mennyire vesszük figyelembe, halljuk meg benne a másikat.

Az intolerancia kizárólagosságot foglal magában, azt, hogy adott kérdésben csak a mi véleményünk teljesen elfogadható és egyetemesen igaz. Ez a világnézet pedig sok esetben mások egyenlőségének, alapvető jogainak, szabadságának megsértését eredményezi.

Hogy milyenek az intoleráns emberek? Elhatárolódnak mindentől, ami nem áll összhangban a gondolkodásmódjukkal, világnézetükkel. Ugyanígy jellemzi őket a szélsőséges, kevéssé árnyalt gondolkodásra és a fanatizmusra való hajlam is, amivel a saját álláspontjukat védik – akár agresszív megnyilvánulásokra is hajlamosak lehetnek, ha úgy érzik, sarokba szorultak a vita során. 

Je suis, Süsü, a sárkány

A hazai gyerekirodalom egyik legintoleránsabb szereplője Süsü apja, aki azért tagadta ki fiát, mert nem tudta elfogadni, hogy más, mint a többiek, más, mint az sárkányhoz illő lenne. Kezdjük ott, hogy egyfejű, és ráadásul még barátságos is. Mivel Süsü nem osztotta sem a családja, sem a közössége normáit, ezért kizárással, kirekesztéssel büntették. Épp ezért lehet a történetén keresztül már egészen korán megismertetni a gyerekeket az elfogadás, illetve az intolerancia témaköreivel. A gyerekek jó ideig a szülők szűrőjén keresztül szemlélik a világot, fontos, hogy minél többet beszélgessünk, válaszoljunk a kérdéseikre ebben a témakörben is. A korai figyelem – akár érzékenyítő könyvek segítségével – pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy elfogadó felnőttet neveljünk belőlük. 

Az intoleráns viselkedés veszélyes is lehet

Van egy rossz hírem: ha nem tolerálod mások intoleráns viselkedését, az azt jelenti, te magad sem vagy teljes mértékben elfogadó. Mindannyian hajlamosak vagyunk bizonyos kérdésekben az intoleranciára.

A kulcs azonban az, hogy a vélemény- és nézetkülönbségünk ellenére tisztelettel bánjunk a másikkal; az agresszió és a személyeskedés helyett a nyitott és kulturált párbeszédre törekedjünk.

Az intoleranciát nem lehet kiirtani a társadalomból, azonban nem mindegy, egy-egy közösségben milyen mértékben van jelen. Ha ugyanis nagyon elharapózik, az akár súlyos társadalmi konfliktusokhoz vezethet.  

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images