Down-szindrómás lányától tanulta meg Charles de Gaulle, mi az igazi szeretet
A Down-szindróma világnapján egy kevéssé ismert családi történetet mutatunk nektek.
A Down-szindróma világnapján egy kevéssé ismert családi történetet mutatunk nektek.
Humor? Tisztelet? Tolerancia? – a hosszú házasságok receptje sok összetevős, és családról családra változik. Ágnes és Béla több mint fél évszázada kötötték össze először az életüket. Ők abban hisznek, hogy a vitát nem szabad hangos szóval tovább szítani, míg a húszas éveikben járó Buse és Dani szerint az apró figyelmességek és meglepetések is kulcsszerepet játszanak.
Miért nem tudunk lassítani? Miért toljuk le a másikat a járdáról akkor is, amikor jeges, havas az út, és minden lépés balesetveszélyes?
A gyerekek hangosak. A szülők és a szomszédok pedig idegesek. Both Gabi jegyzete
Érdekes tapasztalatokkal jár, ha az ember átmenetileg kénytelen lassítani a térdében keletkezett ideggyulladás miatt.
Amikor valaki láthatatlanná válik a szemünkben, az neki is feltűnik, ezáltal egyre inkább önmagát is semminek érezheti.
Akármilyen furán hangzik, van, ahol számít, hogy egy munkahely etikus-e, és ennek megvannak a jól bevált kritériumai.
Meséljetek a saját házi hóbortjaitokról! Mit viseltek nehezen, khm… türelemmel?
„Azt szeretném csak a gyerekemnek, amit minden anya: hogy szabadon lehessen önmaga, élhessen úgy, ahogyan szeretne. Ne legyen megbélyegzett, másodrendű. Ne bántsák.”
„Nem vagyunk egyformák? Nem minden férfi és nő ugyanolyan? Nem mindenki »csak« férfi vagy nő? Nem mindenki fér bele a keretekbe? Így van, és teljesen oké. Részemről ennyi lenne a »gendersemleges« nevelés” – Szabó Anna Eszter és F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus, egyetemi docens beszélgetéséből született némi gondolkodnivaló.