„Az életben és a színpadon sem szeretem a smúzolást” – Fischl Mónika a Popfilterben

Mondanám, hogy próbáltuk titkolni, hogy nem bírjuk ki két percig röhögés nélkül egymás társaságában – de hát már felkonferálnom sem sikerült anélkül mai vendégemet. A Popfilter tavaszi évada eleve bővelkedett a rendhagyó pillanatokban (szinte minden epizódban bőgött valaki, és előfordult, hogy a műsorvezető kezdte...), legyen hát akkor egy kis nevetés is. Gyerekkorom óta operettrajongó vagyok, és mai vendégem a legnagyobb kedvenceim egyike, akinek követtem már végig próbafolyamatait, álltunk már közös színpadon (az is röhögőgörcsbe fulladt), és éltünk át együtt nehéz időszakokat is. Ami örök, az az ő profizmusa és önmagával szembeni maximalizmusa, illetve a hivatása, az operett műfaja iránti végtelen alázat. A színpadon ragyog, tündököl, a stúdióban komoly és komolytalan arcát is megmutatja, s közben mesél szakmai döntéseiről, életének állomásairól a Magyar Rádió Gyermekkórusától a Pa-Dö-Dőn át a Budapesti Operettszínházig. Azt is elmondja, mit jelent a jelenlegi közhangulatban egy olyan művész számára a Kossuth-díj, aki az egész életét arra tette fel, hogy egy nagyon magyar műfajt képviseljen világszerte a legmagasabb színvonalon. A mai vendégem tehát: Fischl Mónika. Popfilter – Szűrjük a zajt!