–

Marossy Kriszta

Önvizsgálataim során kiderült, hogy egy kellemetlenül, vagy éppen viccesesen morgó mizantróp és egy minden kicsi, elhanyagolhatónak tűnő, de pozitív gesztusért hálás ember vagyok, úgyhogy a háláim sora igen hosszú.

Hálás tudok lenni, ha reggel szépek a fények és csend van.

Ha egy mogorvának tűnő arcból mosolyt fakasztok.

Ha kedvesek az emberek egymással vagy velem.

Ha tiszteletet látok.

Ha méltósággal élő embert látok.

Ha a tenger mossa a lábam.

Ha a lombkoronán átsüt a nap.

Ha hallom a természet hangjait. (Apropó, hangok: egy jó pillanatban elejtett, odaillő mondat, gesztus vagy zene is hálát ébreszt bennem.)

Sajnos vannak napok és időszakok, amikor nem veszem ezeket a jeleket, mert nem érnek el hozzám, és csak utólag jövök rá, hogy mekkora barom voltam.

Hálás vagyok az életem során körülöttem, a közelemben élő emberek sokaságának, de legfőképpen az anyukámnak, aki hős a szememben, akinek jelen pillanatban leginkább azért vagyok hálás, mert a lányomnak olyan bajtársa és segítője, amiről egy gyerek csak álmodni mer.

A férjemnek, aki a legjobb barátom is, amivel azt hiszem, hogy mindet elmondtam arról, hogy az elfogadás, az építő kritika, az ész és a humor legjobb keveréke biztos alap az életemben.

Hálás vagyok a lányomnak, aki megmutatta, hogy milyen valójában „nullkilométeresen”, feltétel nélkül szeretni és ragaszkodni, aki megtanított arra, hogy attól, mert a gyerekem, nem a tulajdonom, aki önálló és nekem tetsző emberré nőtt fel mellettem, aki kritikus, gyönyörű, okos, és annyi szeretet van benne, hogy alig bírja elrejteni a világ elől. Ha nem a gyerekem lenne, akkor is boldog lennék, ha a közelében lehetnék.

Végül, de nem utolsó sorban a barátaimért vagyok hálás, akik színessé, kerekké, boldoggá, gondolkodóvá, idegessé és nyugodttá tudnak tenni, akikkel nagyjából bármikor és bármiről tudok beszélgetni, vagy akikkel olyan jókat is lehet hallgatni.

(Basszus, csak most látom, mennyi minden jó dolog van az életemben… és erre képes vagyok néha depressziós lenni?! Jó ez a világnap, úgy örülök, hogy összeszedtem, miért vagyok hálásak, hiszen a végén kiderül, magamat kéne alaposan átprogramozni.)

Kégl Ági

Rendkívül hálás vagyok azért, hogy van egy kisfiam. Hogy huszonnégy évesen volt merszem a teljesen váratlanul becsöppent ajándékra igent mondani. Annyi mindent köszönhetek neki és az anyaságnak, amit szinte lehetetlen listázni! Önzetlenebb, okosabb, talán jobb emberré is tett. És előrelökött egy csomó helyzetben, amikor nehéz döntést kellett hoznom. Így harmincnyolc évesen pedig rendkívül élvezem, hogy egyre többször a jóképű kiskamasz nővérének néznek. (Amiért aztán külön irtó hálás vagyok!)

Kurucz Adri

Tulajdonképpen hálás vagyok azoknak, akik (meg)bántottak, persze csak utóbb, mert sajnos úgy látom, visszatekintve, rengeteget tanultam ezekből a helyzetekből. Volt, hogy egy jó nagy pofon kellett ahhoz, hogy összekapjam magam, és kimásszak egy számomra nem megfelelő szituációból, amelybe beleragadtam, mert sokszor ragaszkodom olyan dolgokhoz is, amikhez nem kéne. Csak hát otthonról azt hozom, hogy nem szaladunk világgá, nem hagyunk cserben senkit, akkor sem, ha magunkat már rég cserben hagytuk miatta. Persze ahhoz, hogy az ember ne megtörjön bizonyos történésektől, hanem leporolja a ruháját és továbblépjen, az kell, hogy erős legyen, és erős akkor tud lenni, ha jó az alapozás.

Az alapozást én otthon kaptam: a családom egy örök sziget, ott sosem bántott senki, sőt. Csak szeretetet kaptam és támogatást, úgyhogy a farkastörvényeket máshol kellett megtanulnom.

Ezért vagyok hálás azoknak, akik ezeket rajtam (próbálták) érvényesíteni – amúgy nem voltak nagyon sokan, még véletlenül sem szeretnék mártírként bemutatkozni, mert leginkább mindig jó emberek vettek körül. De mert nem csak azok, megtanultam értékelni azt, amiről azt hittem gyerekként, hogy nekem az jár. Már tudom, hogy nem jár. Óriási mákom van. És túlzás nélkül mondom, hogy ez mindennap eszembe jut, amikor hazamegyek vagy bejövők a szerkesztőségbe, amikor végzem a munkám vagy összefutok valamelyik jóemberemmel.

Tóth Flóra

Én elsősorban csupa nyálas dologért vagyok hálás, a családomért leginkább, de úgy általában a körülöttem mozgó emberekért. Másodsorban anyukámnak vagyok hálás azért, hogy egészen kicsi koromtól kezdve megmutatta a világot, a rossz dolgokat is, de nyilván nem csak azokat, sőt. A határtalan szeretet mellett szerintem ez a legtöbb, amit egy szülő adhat a gyerekének, és én máig nagyon sokat profitálok abból, amit ennek köszönhetően tanultam.

A nyálas dolgok mellett azért is elég hálás tudok lenni, hogy a gyerekeim személyisége eléggé hasonlít az enyémhez (is, meg az apukájukéhoz is). Így egyrészt sokat tanulunk magunkról (például azt is, hogyan kell röhögni magunkon). Másrészt nagyon élvezetesen el tudjuk tölteni az időt különösebb megerőltetés nélkül (például mind egyszerre beszélünk). Harmadrészt viszonylag könnyen megtalálom hozzájuk a kulcsot, mert magamban is tudok keresni.

–

Ha máskor nem is, a mai nap épp egy tökéletes alkalom arra, hogy átgondold, netán leírd, mi mindenért vagy hálás az életben. Biztosan jó lesz visszanézni erre a listára, pár gondolatra akkor, amikor úgy érzed, az élet nem bánik veled kesztyűs kézzel. Ha pedig nekünk is leírod kommentben, azért nemcsak hálásak leszünk, de talán másokat is inspirálhatsz, elgondolkodtathatsz vele!

Hálásan köszönjük!