„Hogy tőle mit tanultam? Azt, hogy mindenki lehet értékes. Az is, aki azt hiszi magáról, hogy semmit nem ér(t). Azt hiszem, nem lehet ennél fontosabbat tanítani egy gyereknek…”
Beszéljünk a rózsaszín, habos-babos, idilli pillanatokról is!
Pedagógusnapi gondolatok egy anyától:
Both Gabi arról mesél, hogy mit jelentett számára gyerekként a könyvtár, és mit jelent ma is még:
Ha nem vagyunk képesek a megbocsátásra, azzal megnehezítjük az életünket?
Egy borsodi kis faluban segíteni a cigány gyerekeknek nem mindig hálás feladat, néha a legjobb szándék ellenére is kemény konfliktusok generálódnak, amik akár kiabálásba, fenyegetésbe is torkollhatnak. De akár dicséret éri a segítőt, akár szidás, sohasem szabad szem elől téveszteni a fő célt: a gyerekek érdeke mindenekfelett áll.
„A sokáig áztatott szálas mentateáért (akkor a legjobb, ha mentolos az egész torkod tőle.) A városban sétáló agarak sznob pillantásáért. A régiségbolt kirakatában levő fura bohóc és a Zsolnay vázák kontrasztjáért.” Annyi apróság van, amiért érdemes… Titeket mi dob fel, mi tölt ezen a furcsa tavaszon?
Eddigi életünk egyik legfurcsább évét mindenki másképp élte meg a szerkesztőségben is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne történt volna sok-sok jó dolog is velünk. Íme, a WMN szerzőinek legpozitívabb élményei 2020-ból.
Eszter a legbátrabb dolgot tette: szembenézett önmagával és a betegségével.
Mi lenne, ha mind megpróbálnánk venni egy hatalmas levegőt, kiengedni a felgyűlt fogcsikorgós stresszt, a fél éve tartó bezártságot, a koronás létbizonytalanságot, a jogosnak vélt és a belénk hergelt gyűlöletet, amit egymás iránt táplálunk, ezt a teljes agyunkra húzott tébolyt, amiben élünk, és nyugalomra intenénk magunkat kissé?