Mi lenne, ha mind megpróbálnánk venni egy hatalmas levegőt, kiengedni a felgyűlt fogcsikorgós stresszt, a fél éve tartó bezártságot, a koronás létbizonytalanságot, a jogosnak vélt és a belénk hergelt gyűlöletet, amit egymás iránt táplálunk, ezt a teljes agyunkra húzott tébolyt, amiben élünk, és nyugalomra intenénk magunkat kissé?
Bárcsak mindenkinek lenne legalább egy ilyen tanára! Ha neked is volt, mesélj róla kommentben!
Ma van az óvodanap és a bölcsődék napja – és szerintem most látjuk igazán, mi mindent ad a gyerekeinknek ez a két intézmény… Ebben az időszakban amikor a szülők helyettesítik őket, a hála érzése irántuk talán még erősebb. Mondjátok el ti is, miért vagytok hálásak az ovinak vagy bölcsinek, ahova a gyereketek jár!
A sérült állatok talán még sokkal hálásabbak, mint egészséges társaik, és ez teljesen elefeldteti, hogy sokszor több a gond velük. Ezzel a sok-sok képpel és szívhez szóló történettel most rendesen kimaxoljuk a cukiságfaktor!
Bizony, akár a halál témakörét boncolgatva is ráébredhet az ember, milyen fontos lenne megőrizni magunkban a hálára való képességet.
Egy férfi kapuzárási pánikja… átgondolva, kifordítva.
Bárcsak minden válás így végződne…
Mondd el nekünk, te miért vagy hálás – vagy gyűjtsd össze egy titkos listán magadnak, hogy legyen mire rápillantani az esős napokon.
Az ember néha rádöbben, mit veszíthet.
Pedagógusnapra sok szeretettel és hálával a WMN csapatától. Nektek is vannak ilyen tanáraitok?