(M)ennyivel tartozunk a szüleinknek? – ha elvárt a hála, a segítség
„Légy hálás a szüleidnek!” „Köszönd meg anyádnak, hogy a világra hozott!” Ismerős mondatok? Akkor KATT:
„Légy hálás a szüleidnek!” „Köszönd meg anyádnak, hogy a világra hozott!” Ismerős mondatok? Akkor KATT:
A hála blokkolja a negatív érzelmeinket, és néha pont ez a baj… de talán nem karácsonykor! Érzelmekről szóló sorozatunk következő részében a hála előnyeiről és buktatóiról ír Milanovich Domi.
Az ember próbál értelmet keresni a sok szörnyűségben, ami történik a világban. És bár Szabó Anna Eszter szerint végtelenül önző dolog, hogy mindenben a „profitot” keressük, de most mégis ezt az utat választja, mielőtt megbolondul.
„Hogy tőle mit tanultam? Azt, hogy mindenki lehet értékes. Az is, aki azt hiszi magáról, hogy semmit nem ér(t). Azt hiszem, nem lehet ennél fontosabbat tanítani egy gyereknek…”
Beszéljünk a rózsaszín, habos-babos, idilli pillanatokról is!
Pedagógusnapi gondolatok egy anyától:
Both Gabi arról mesél, hogy mit jelentett számára gyerekként a könyvtár, és mit jelent ma is még:
Ha nem vagyunk képesek a megbocsátásra, azzal megnehezítjük az életünket?
Egy borsodi kis faluban segíteni a cigány gyerekeknek nem mindig hálás feladat, néha a legjobb szándék ellenére is kemény konfliktusok generálódnak, amik akár kiabálásba, fenyegetésbe is torkollhatnak. De akár dicséret éri a segítőt, akár szidás, sohasem szabad szem elől téveszteni a fő célt: a gyerekek érdeke mindenekfelett áll.
„A sokáig áztatott szálas mentateáért (akkor a legjobb, ha mentolos az egész torkod tőle.) A városban sétáló agarak sznob pillantásáért. A régiségbolt kirakatában levő fura bohóc és a Zsolnay vázák kontrasztjáért.” Annyi apróság van, amiért érdemes… Titeket mi dob fel, mi tölt ezen a furcsa tavaszon?