Várhelyi Sándor, 81 éves jógaoktató: Hogy mi az életcélom? Az egészség

–

Várhelyi Sándor gyakran találkozik azzal a kifogással, hogy noha sokan szeretnének jógázni, mégsem csinálják, mondván: ilyesmire nekik nincs idejük. Ő azonban úgy gondolja: aki nem hajlandó naponta egy kis időt a saját egészségére áldozni, az később a sokszorosát fogja betegségre. A jóga abban is segít, hogy mentálisan helyrebillenjen az ember. „Kicsit másképp látja utána a világot. Lenyugszik, energetizálódik. Ha csak a taposómalom van, akkor egyre gyorsabban pörög az agyad, egyre sötétebben látsz mindent.”

Birkózóból jógi

Várhelyi Sándor középiskolában kezdett birkózni, miután az egyik szomszéd, aki szemtanúja volt az udvaron történő bunyózásoknak, a figyelmébe ajánlotta ezt a sportot. „A birkózók között a súlycsoportom legerősebbjei közé tartoztam. Nem a teljesítményemmel, hanem a fizikummal. Nagyon erős voltam. De most már a nyolcvankettedik évemet taposom, lassacskán elfogynak az izmaim” – mondja. Harmadikos gimnazista volt, amikor a kezébe akadt az indiai Selvarajan Yesudian Sport és jóga című könyve, ami örökre meghatározta az életét. (Yesudian 1937-ben érkezett Magyarországra, hogy itt fejezze be az egyetemi tanulmányait. Itt jelent meg a Sport és jóga című kötete 1941-ben, majd megnyitotta Európa első jógaiskoláját Haich Erzsébettel. Yesudian után Várhelyi Sándor is a hatha jógát gyakorolja.)

„Elolvastam a könyvet és még aznap elkezdtem jógázni. És azóta is jógázom, minden egyes nap.”

Mellette a birkózást sem hanyagolta el, illetve birkózóedzőként dolgozott egy bő évtizeden át. Ám a rendszerváltáskor elveszítette a munkáját, és ezzel együtt a megélhetését is.

Edzőből tolmács

„Egyik napról a másikra munkanélküli lettem – meséli, történt ugyanis, hogy a PMSC (Pécsi Munkás Sport Club) szakosztályát átvette a Kinizsi Húsos Sport Egyesület. – A sportköri elnök a húsipari vállalatnál volt párttitkár. Rettentő hiú ember volt. Én voltam a birkózó szakosztály vezetőedzője, ám ez az ember ki nem állhatott engem. Valószínűleg azért, mert én nem jártam hozzá smúzolni. Elismertem őt főnökként, de nem jártam a nyakára hízelegni.

A rendszerváltáskor a négy edzőből egy maradt… és az nem én voltam.”

Nehéz időszak következett. Sándor egy darabig külföldre járt dolgozni, segédmunkát végzett, majd tolmácsolni kezdett. Kihasználva némettudását, munkanélküliként beiratkozott egy egyéves, államilag támogatott tolmácsképző tanfolyamra.

„A tolmácsolást aztán egy ideig próbáltam csinálni, volt, hogy elkísértem az ügyfeleimet külföldre, de nekem ez a munka nem igazán feküdt. Nagyon hálátlan dolog. Olyan vagy, mint egy fordítógép, ám emberként nem is számolnak veled.”

A fő probléma azonban a munkalehetőségek kiszámíthatatlansága volt. 

Sorsfordító találkozás a Benke testvérekkel

Ekkor jött az ötlet, hogy oktasson jógát. Élt Szegeden két nő, a Benke testvérek, Etka és Mária (azaz Császárné Benke Mária és Kártyikné Benke Etelka). Etka anyó (ahogy mindenki ismerte) szívbetegen született, a fizikai munkától, testmozgástól eltiltották az orvosok. 55 éves koráig élt betegségtudatban, a harmincas éveitől ízületi gyulladás, anyagcserezavarok, idegrendszeri problémák kínozták. Ekkor ismerte meg a jógát egy természetgyógyásznak köszönhetően, aminek hatására teljes életmódváltásba kezdett. A testi problémái megszűntek, az ötvenes évei végén pedig, hogy másoknak is segíthessen, elkezdett jógát oktatni. Testvére, Mária, bölcsődevezetőként dolgozott, ám ötvenkét éveskorára olyan beteg lett, hogy hetente vitte el a mentő. Az orvosok csak annyit tudtak neki mondani: tanuljon meg együtt élni a fájdalmával. Ebből az áldatlan állapotból az Etka anyó által tanított módszerek mozgatták ki. A Benke testvérek még Vitray Tamás műsorában is szerepeltek, és nyakba tett lábakkal végeztek fekvőtámaszokat!

Várhelyi Sándor tőlük is tanult jógázni. „Nagyon színvonalas órákat tartottak. Természetesek voltak és egyszerűek, amit csináltak, abban nem volt hókuszpókusz. A természetük is csodálatos volt, nagyon értékes emberek voltak. Etka anyó olyan volt, mint egy kis bohóc, de amit mondott, annak súlya volt.” Őt is ők beszélték rá egy nyári táboruk során: ha már úgyis megvan az edzői végzettsége, tapasztalata, miért nem oktat jógát?

„Bogarat ültettek ezzel a fülembe. Főleg azért, mert nagyon bántott, hogy egyik napról a másikra értelmét veszítette az, amit tanultam.”

Közösség épül

„Meghirdettem a lehetőséget az újságban. Számomra ez egy rendkívül emlékezetes pillanat, sohasem fogom elfelejteni. Még mindig magam előtt látom az iskola tornatermi öltözőjét, ahol az első órára megjelent egy tucat ember. Elmondtam nekik, hogy edző múltam van ugyan, jógát azonban még nem oktattam, de nagyon szeretem csinálni. A következő alkalomra már megduplázódott a létszám. Így indult az egész.” 

A jógaórák hamar népszerűek lettek, Várhelyi Sándor egyre több csoportot indított Pécsen.

„Csak jöttek, és jöttek az emberek. Nagyon sokan voltak. Havonta 150 ember járt hozzám. Sok éven keresztül tartott ez a fénykor.”

Sajnos a Covid óta jelentősen visszaesett a jógázni vágyók száma, de Várhelyi Sándor kitartóan fogadja azokat, akik mégis mozgásra szánnák az időt. Heti négy jelenléti, és két online jógaórát tart, nyaranta pedig életmódtábort vezet egy Orfűhöz közeli farmon. Utóbbira az ország minden pontjáról érkeznek emberek, legutóbb harminchárman voltak együtt egy hétig.

Az órákon kívül mindennap jógázik ő is otthon, ebben csupán egy idei nyári betegség jelentett kényszerű szünetet. Ez azért is volt szokatlan számára, mert soha nem szokott betegeskedni, gyógyszert pedig előtte egyáltalán nem kellett szednie.

Jóga, egy testileg és lelkileg egészséges élet kerete

Sándor nagyon hálás mindannak, amit a jóga adott neki. „Rugalmasságot, jó emésztést, kiegyensúlyozott lelkiállapotot, nyugodt gondolkodást, és pozitív életszemléletet. Ez mind benne van a jógában, ahogy az is, hogy aki gyakorolja, az számíthat rá, hogy egészséges lesz.” Ő emellett odafigyel a táplálkozására is, reggelente gabonapelyheket eszik gyümölccsel, olajos magvakkal. „Ez engem sok időre eltelít.” A húst pedig teljesen elhagyta, vegetáriánus étrendet folytat.

„A nyolcvanadik születésnapomon kérdezték, mi az életcélom. Az az igazság, hogy nekem már nincsen ilyenem. Egészségesen élni, talán az.” 

Hogy tudja az ember a lelki békességét megőrizni a mai, túlpörgött világban? – kérdezem tőle, mert irigylésre méltó derű és nyugalom sugárzik belőle. Azt válaszolja, hogy ő is sokszor hallja, hogy mennyivel rosszabb ez a mai világ, mint a régi, de szerinte azért ez így nem teljesen igaz.

„Én a háborúban születtem. Hatan voltunk testvérek. Édesanyám öt gyerekkel lett özvegy, amikor kilakoltatták. Aki megvette a házát, az fogta, és az öt gyerekével meg a bútoraival kitette az utcára. Egy grófnő adott nekik menedéket, hogy ne haljanak meg. Majd az édesapám öt gyerekkel vette őt feleségül, így lettem én a hatodik. Ilyen világba születtem. Mondják a mai korra, hogy milyen rossz világ, és persze, én is hallgatom néha a híreket, ez a sok probléma, szenvedés lelkileg lehúzza az embert. Ezért is örülök, hogy én a jóga világába kerültem. Itt tényleg csupa jó emberrel van dolgom. Barátságosak, nem akarnak ártani másoknak. Jó velük együtt lenni. Pedig keményen megdolgoztatom őket.”

A kedvességet, a szívélyes fogadtatást én is megtapasztalom. Az óra végén odajön hozzám Panni néni, két tenyerét a karomra simítja, úgy kérdezi, hogy esett a mozgás. Igaz, hogy milyen jó volt? És ugye, jövök még?

Fiala Borcsa