Dr. Farkas Eszter amellett, hogy szülész-nőgyógyász, laktációs szaktanácsadó és a gyermekek reprodukciós egészségével kapcsolatos edukációban is aktívan részt vesz. Ez indította el azon az úton, hogy a szülész-nőgyógyászati szakra ráépülő képzés részeként gyereknőgyógyászatot tanuljon, és most nemzetközi szakvizsgára készül. Képzése részeként tanulmányútra jelentkezett egy kanadai centrumkórházba, erről beszélgettem vele. 

gyereknőgyógyászat külföldön, jó példák
Forrás: Dr. Farkas Eszter

Az ellátás középpontjában a család és a páciens áll, a kommunikációs stílus pedig elsősorban kapcsolódó

Dr. Farkas Eszter nevetve mesélte, hogy amikor látta a Grace klinika című sorozatban, ahogy egy orvoscsapat a kórterembe lép, ahol egyébként ott van a család, és lehet, hogy éppen valamit ünnepelnek, akkor ebbe a helyzetbe a szakemberek lépnek be idegenként, és ők alkalmazkodnak a család helyzetéhez, nem pedig fordítva.

Emlékszem,

amikor ezt néztem, mindig arra gondoltam, hogy a film készítői valószínűleg még életükben nem láttak kórházat, meg azt, hogy ez miként történik a való életben. Erre Kanadában teljesen így működött”

 – idézi fel az orvos az első rácsodálkozását.

Az érkező gyerekeket a nővérek vették fel az osztályra, ők mértek vérnyomást, testsúlyt, végeztek el alapvizsgálatokat, az orvosok pedig egy központi szobából látták, ha valaki megérkezett. A pácienseket az öt rendelő valamelyikében helyezték el, és amikor a szakemberek bementek hozzájuk, ők mutatkoztak be, mondták el, hogy kik, és miért vannak ott. De nemcsak a bemutatkozás, hanem a társalgás is más pozícióból folyt:

Nem az általunk megszokott módon, hogy az orvos kérdez, majd megmondja, mi a teendő, hanem sokkal inkább belehelyezkedtek abba, hogy a család, amelyik ott van, hogy van – magyarázza a szakember. Majd mondott egy példát is arról, hogy mit jelent a kapcsolódó, empatikus kommunikáció a gyakorlatban. Többféle testi tünettel érkezett egy középiskolás lány a rendelésre, és mivel a hétköznapi életéről is sokat kérdeznek a gyerekektől, kiderült, hogy rettentő stresszes, egy nagyon erős főiskolára jár, emiatt túlterheltek a hétköznapjai. A lány többek között enyhén túlsúlyos volt, és a menstruációja elmaradt.

Nagyon-nagyon jó élmény volt nekem meghallgatni, hogyan reagál erre az orvos, hogy mennyire empatikus vele, és azt is kifejezte, megértette, hogy a tinédzser elsősorban túlélni próbál, és a menstruációja elmaradása másodlagos a számára, mert nem tud erre koncentrálni. Ebből a pozícióból egészen másképpen hangzott, amikor azt mondta: »abszolút megértem, és egy hős vagy, hogy így túlélsz, de tényleg kelleni fog neked ez a test tíz meg húsz év múlva is. Ki tudunk találni valamit, hogy ez más legyen?« – mondja és hozzáteszi, hogy ez teljesen más, mint amikor csak elmondják a páciensnek, hogy mi a probléma, és mit kell csinálnia, esetleg pszichológiai segítséget javasolnak neki.

Dr. Farkas Eszter úgy látta, hogy ott a gyakorlatban ez a kapcsolódó, empatikus megközelítés lehetővé tette azt, hogy a nőgyógyász saját hatáskörben mentális segítséget is nyújtson a gyerekek számára, akik így kevésbé maradnak egyedül a problémáikkal.

Tinédzser várandós-ambulancia működik

A kórházban külön várandós-ambulancia működik tinédzsereknek, ahol a gyerekekkel kialakított bizalmi és partnerségre épülő kapcsolódáson túl a szociális helyzet monitorozására is nagyon odafigyelnek.

Már a találkozás legelején egy szociális kérdőívet vesznek fel a serdülőkkel, és amikor bejönnek, elmondják a szülőnek, hogy fel fognak tenni néhány kérdést, ami után van egy rész, aminél megkérik majd, hogy menjen ki egy időre. Aztán 

a serdülőnek is elmondják, hogy bizonyos kérdésekről csak ketten beszélnek majd, és azt is jelzik a számára, hogy ezek bizalmas információk, nem fognak belekerülni az egészségügyi feljegyzésbe, amihez más is hozzá tud férni, csak a saját rendszerükben marad benne, a törvény pedig tiltja, hogy ezt bárki másnak elmondják

 – részletezi a szülész-nőgyógyász, és kifejti, hogy ezek a kérdések arra irányulnak, milyen körülmények veszik körül a várandós tinédzsert. Például kivel lakik otthon, biztonságban érzi-e magát, milyen a légkör, van-e barátja, volt-e már szexuális kapcsolata korábban, próbált-e már drogokat, be szokta-e kötni magát az autóban, mit csinál az iskolán kívül, milyenek az osztálytársai…

Dr. Farkas Eszter ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a kérdezés módja itt is erősen kapcsolódó, például így:

Én is abba az iskolába jártam, mint te… Ez vagy az a tanár ott van még?” Vagy: „Nekem is ugyanolyan háziállatom van, azok a kutyák nagyon nehéz esetek…” – vagyis az orvos a kérdőíven túl, rákapcsolódik a tini érdeklődési területeire, és így keresi a közös pontokat.

A centrumkórház szerepe

Itt szinte naponta fordulnak elő olyan ritka és speciális esetek, amelyek egy kisebb ország nagyobb kórházában, vagy egy helyi kórházban évente csak két-három alkalommal merülnek fel.

Ennek az az oka, hogy az intézmény centrumkórház lévén hatalmas: a város és agglomerációja hatmillió főt számlál, tehát eleve óriási az ellátási területe, és bizonyos speciális esetekben ennél még távolabbról, több száz kilométerről is gyakran érkeznek gyerekek az intézménybe.

Azoknak a speciális és ritka nőgyógyászati rendellenességeknek vagy betegségeknek, amelyeket az intézményben ellátnak, külön ambulanciákat működtetnek például havonta egyszer. Ilyenkor az adott ambulanciához egy multidiszciplináris team áll rendelkezésre, ami azt jelenti, hogy több, a betegséghez kapcsolódó, különböző szakterületről érkező szakorvos egyszerre van ott (például nőgyógyász, gyerekgyógyász, urológus, genetikus, endokrinológus). A multidiszciplináris team az ambuláns rendelés napján reggel együtt előveszi az összes aznap érkező gyerek anyagát, megbeszélik, hogy kinek a részéről mire van szükség, és utána együtt vizsgálják meg a pácienseket. Ennek óriási előnye, hogy nem kell egymás után több rendelést meglátogatnia külön-külön az érintett családnak, hanem 

minden egy helyen, egyszerre történik, és az orvosok közötti kommunikáció is sokkal zökkenőmentesebb így, nem a szülőnek kell közvetítenie.

Az ambuláns ellátáson túl műtéti tevékenység is zajlik a speciális esetek gyógyítására. Ezek egy része altatásban végzett diagnosztikus vizsgálat, más része pedig helyreállító műtét. Sok a komplex ellátást igénylő probléma is, vagy az olyan fejlődési rendellenesség, amikor magzati korban sérült a belső nemi szervek kialakulása, valami nem, vagy csak részlegesen fejlődött ki, és rekonstruálni, kezelni kell.

A műtétek alkalmával a gyerekek mindig ruhában vannak, még akkor is, amikor elaltatják őket, és ruhában is ébrednek fel. A velük bevitt plüssállatra nagyon figyelnek, velük együtt takargatják be őket a műtét végeztével, az altatás előtt a gyerekek pedig tabletről mesét nézhetnek, amit addig tartanak nekik, amíg el nem alszanak.

Értelmileg akadályozott, sajátos nevelési igényű gyerekek ellátására specializálódott megoldásokat is nyújtanak

Dr. Farkas Eszter kiemelkedően jónak tartja azt a kifejezetten értelmileg akadályozott, autista, vagy más sajátossággal élő gyerekekre szabott gyakorlatot, amit ebben a kórházban látott. A nem átlagos fejlődésmenetű gyerekek számára a menstruáció különösen nagy problémát jelenthet. Ráadásul az értelmileg akadályozott gyerekek a szexuális abúzusnak, és ezzel együtt a nem kívánt terhességeknek is fokozottan ki vannak téve. Ezért minden héten volt egy arra dedikált műtős nap, amikor az érintett gyerekeknek progeszterontartalmú (a lehető legkisebb hormontartalmú) spirálokat helyeztek fel altatásban, hogy ezzel is csökkentsék számukra a kellemetlenségeket.

A tabletta jóval drágább, egy értelmileg akadályozott gyerek egyáltalán nem biztos, hogy hajlandó lenyelni, és ezzel a szülőnek kell nap mint nap megküzdeni. A tablettában ezen kívül sokszor van ösztrogén, aminek trombózisos kockázata van, és ezek a gyerekek sokszor mozgáskorlátozottak is, gyakrabban túlsúlyosak, ami ezt a mellékhatást így tovább fokozhatja. Egy ilyen spirál pedig 70–80 ezer forintba kerül, utána hét évig fent lehet, és a vérzés mennyiségét is jelentősen csökkenti. Nagyszerű lenne, ha ezt állami támogatással itthon is be lehetne vezetni az érintett gyerekek számára, ugyanis egy ilyen élethelyzetben ez hatalmas segítség mindenkinek” – foglalja össze a szülész-nőgyógyász. 

Másképpen szervezik az ellátást, ami csökkenti a kórházi ambulanciák terheltségét

Nagyon szigorú a referálási rendszerük, ami azt jelenti, hogy pontos rendje van annak, kit, miért, mikor, hova utalnak be, és milyen sürgősséggel látnak el. 

A háziorvos is kezel olyan alapvető feladatokat, amiért nálunk már szakorvoshoz fordulnak: például felírja a fogamzásgátlót, vagy foglalkozik az alapvető menstruációs problémákkal, és csak akkor küldi tovább a szakorvoshoz, ha az ő hatáskörén belül már nem orvosolható a nehézség.

Ezáltal jóval kisebb teher hárul a szakellátásra. A probléma súlyosságától és sürgősségétől függően viszont olyan is van, hogy csak fél évvel későbbre adnak időpontot. Egy sürgős esetet azonnal ellátnak, például egy megcsavarodott petefészekcisztát még aznap megoperálnak. 

Az ambuláns ellátások során a feladatokat másképpen szervezik: mindennap egy szakorvos felügyel, rajta kívül jelen van még egy szakorvosjelölt, valamint két rezidens, utóbbi három veszi fel a válaszokat a kérdésekre, ami alapján referálnak a szakorvosnak, és ezt követően mennek vele együtt vissza a családhoz. 

A fenti szervezési rendszernek köszönhetően, 

egy ambuláns rendelés alatt nem napi 60–70, hanem csak körülbelül 20 beteget látnak el, ami azt is lehetővé teszi, hogy ne kelljen rohanni, 

és mindent nyugodtan megbeszélhessenek a pácienssel, valamint a családdal azért, hogy ők maradjanak az ellátás középpontjában.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Halfpoint

Kőrizs Kata