„Én tudom: dugni kell!” – Képregények a szexualitásról
Minden korosztálynak nehéz beszélni a szexualitásról, legyen szó az orvosi vagy éppen az élvezeti részéről. Részben azért, mert rengeteg tabu övezi, és nagyon sokszor kell keresnünk a megfelelő szavakat, amik passzolnak a környezethez is. De közben sokan vagyunk, akik szeretnének leszámolni azzal, hogy csipkekesztyűvel nyúlunk a faszhoz. (Na hány embernek szaladt most fel a szemöldöke? Tudom, tudom, lehetne ezt szebben is mondani.) Vannak azonban olyan kiadványok, amik úgy próbálják áthidalni ezt a nehézséget, hogy egy másik formanyelvhez nyúlnak: a képekhez. Vagyis képregényes formában mondják el és mutatják meg azt, amit ki szeretnének fejezni. És szerintem ezzel könnyebb mit kezdeni befogadóként, legyen szó 5 éves vagy 18 pluszos „felhasználóról”. A Peti, Ida és Picuri, a Menstrupédia és A szex hihetetlen története (Az ősembertől a robotokig) három nagyon különböző kiadvány, és mégis mindet tudom jó szívvel ajánlani, másért és más közönségnek. Tóth Flóra írása.
–
Dugás vagy szeretkezés? – Peti, Ida és Picuri
Szerintem elég sokan vagyunk a nyolcvanas–kilencvenes években született generációkból, akik ennek a könyvnek köszönhetően szereztek tudomást a szexről. Vagy, ahogy a könyvbeli kisfiú említi, a dugásról. És ez a könyv titka a mai napig: teljesen nyíltan, és őszintén, a ma használatos, egyáltalán nem orvosi szavakkal nyúl a szexualitáshoz. Az óvodás, kisiskolás korosztálynak pedig pont erre van szüksége. A könyv 5+-os, és szerintem érdeklődéstől függően valóban ez az a kor, amikor először felmerül, hogy a kistesó vagy valaki más kistesója hogyan került oda, kinek mi van a lába között, stb. Bár választhatjuk szülőként azt, hogy ignoráljuk a témát –
azért ne legyenek illúzióink, ha nem mi világosítjuk fel a gyerekünket, megteszi más. A könyv előszavában egyébként szerepel, és nagyon nem véletlenül, hogy a gyerekek először szülővel olvassák el.
Ez tényleg nagyon fontos, mert a téma: hogyan kerül a mama pocakjába, majd hogyan születik meg a kisbaba, rengeteg kérdést vet fel, és kell egy felnőtt, aki ezekre válaszol. (A gyerekek ugyanis néha egészen furcsa dolgokat gondolnak erről, lásd ITT és ITT.)
A történet szerint Peti és Ida megtudják, hogy kistestvérük fog születni, és nagyon kíváncsiak arra, hogy mindez hogyan zajlik, a nulladik pillanattól az utolsóig. A szülők pedig őszinte meztelen rajzokkal, a szeretkezés módjának valós leírásával és a gyerekek számára befogadható biológiai háttérrel el is mondják. Ez azért is jó, mert a könyvbeli szülők szuper mondatokat adnak egy valós szülő szájába, nekem például kifejezetten segítettek
amikor például a gyerekem azzal jött haza, hogy „mama, mi az a geci?”.
Akkor bizony előkerült ez a könyv. És olyan tabukról is szót ejt, mint a terhesség alatti, hormonoknak tulajdonítható hangulatváltozások, a menstruáció és az, hogy a szülés nem éppen móka és kacagás. De olyan, kifejezetten gyerekek számára izgalmas kérdések is felmerülnek, hogy a kisbaba hova kakil az anyukája hasában és hogy minden szerelmeskedésből születik-e baba. Miközben ez valójában egy családi mese, ami burkoltan ismeretterjesztő, de közben meseként is megállja a helyét. A svéd szerzőpáros (Grethe Fagerström és Gunilla Hansson) több mint 40 évvel ezelőtt nyúlt mai szemmel nézve is modern szókimondással és érzékenységgel a témához. Ami – a téma okán – ettől függetlenül tud sokkoló is lenni, én először egyedül találtam rá a könyvre (az otthoni könyvespolcon), és egy életre belém égtek a szülés fájdalmát kifejező képek.
Nyugi, ez normális! – Menstrupédia
Szintén egy családi történetbe ágyazva, de a Peti, Ida és Picurihoz képest azért jóval nagyobb hangsúly van az ismeretterjesztésen. Ez azért is lehet, mert 9 éves kortól ajánlott, és szerintem kifejezetten önálló olvasásra a tinikor előtt álló lányoknak. A főszereplő Lotti, akinek a nővére, Blanka, orvos. A kisebb lány éppen kilencéves lett, amikor az ünneplést egy váratlan dolog szakítja félbe: a barátnőjének, Panninak, megjön az első menstruációja. Mivel már előtte is a tinikorról és az ezzel járó változásokról beszélgettek, adja magát a téma, hogy az idősebb, orvos testvér átfogó képet ad a témáról az éppen érintetté váló lányoknak.
A száraz biológiai tényeken túl szó esik a menstruáció idején történő hangulatváltozásokról, a hirtelen megjelenő vágyról, és arról is, hogy mi a teendő, ha átázik a betét vagy tampon (úgynevezett női szolidaritás).
A vér piros és egyáltalán nincs tabusítva, és a betétet, tampont övező női összenevetés is megjelenik, reális képet festve a témáról. Mivel egy 2014-es kiadványról van szó (eredetileg indiai, a szerző és illusztrátor Aditi Gupta és Tuhin Paul) részben még hiányoznak belőle az alternatív menstruációs termékek (bugyi, kehely, viszont a mosható betét már benne van), de így is kifejezetten hasznos könyv.
Hogy szexelt Kleopátra? – A szex hihetetlen története (Az ősembertől a robotokig)
Kevésbé hasznos, ám annál érdekesebb a különböző történelmi korok és személyek szexualitását bemutató, elsősorban humoros kiadvány, ami – ahogy a címe is mondja – a szex hihetetlen történetét mutatja be. Ez a könyv nem véletlenül 18+-os, mert nemcsak fasz alakú kígyók (hashtag-teremtéstörténet), de viccesen bemutatott szélsőséges és véres dolgok is vannak benne, a halomra levágott péniszektől a szülésbe belehaló (és elég fekete humorral megmutatott) nőkig. Ráadásul történelmi háttértudás nélkül nem is élvezetes, hiszen pont attól izgalmas, hogy a már ismert, és iskolai keretek között mindenképpen totálisan szexmentesen bemutatott korok szexualitását láthatjuk elég beszédes rajzokon.
Kiderül,
milyen volt Kleopátra vibrátora, belepillanthatunk a Biblia szexuális vonatkozásaiba. Megtudhatjuk, mi lett a büntetése annak a vak jósként több mitológiai sztoriból is ismert Teirésziásznak, aki elárulta a nők titkát (= jobban élvezik a szexet, mint a férfiak).
Megtudjuk, melyik civilizáció törekedett először a nemi egyenlőségre. És az is kiderül, hogy miért volt stratégiai jelentőségű Jeanne d’Arc szüzessége. Elég plasztikusan jelenik meg az a francia szokás, amely szerint a házasságtörőknek meztelenül végig kellett futniuk a falun, esetleg úgy, hogy a nő a férfit a farkára kötött kötélen húzza. De közben viccesen tálalva azt is megtudhatjuk, hogy Leonardo da Vinci rajzolta le elsőként egy terhes nő anatómiáját.
Van óriás faszú görög isten, és tanulságos történet a fiúról, aki belehalt a rejszolásba.
A kötethez felhasznált irodalom kifejezetten impozáns, de közben maga a bemutatás leginkább szórakoztató. A francia könyv szerzője, Philippe Brenot pszichiáter, antropológus és szexológus, illusztrátora, Laetitia Coryn pedig egy fiatal női képregényrajzoló. A kötet 2017-ben jelent meg először Franciaországban, azóta világsiker lett, és idén jelent meg a magyar kiadás. Azért akinek a fenti két könyvben érintett korú gyereke van, dugja el alaposan a könyvespolcon. Bár én annak idején a Kámaszútrát és az Illatos Kertet találtam meg, annál azért szerintem ez jobb egy fokkal – de még szerencsésebb, ha minden ilyet gondosan elrejtünk, és csak a megfelelő pillanatban kapjuk elő, épp mint… mindegy is.
Tóth Flóra