A sokadik Mr. Darcy is segít kilépni a valóságból – Készül az új Büszkeség és balítélet

–

A különböző Austen-adaptációk nagy táborokat mozgatnak meg, és egy igazi rajongó vérre menő vitát képes folytatni arról, melyik a számára kedvesebb feldolgozás. A Büszkeség és balítélet kapcsán a talán legnépszerűbb filmadaptáció az 1995-ös BBC-féle sorozat, amely hat részben dolgozza fel a történetet. Ebben a verzióban a szereplők helyzetét, viszonyait tekintve elég könyvhű megoldásokat láthatunk, de persze vannak a kötettől teljesen független történések, például a híres vizes inges jelenet Colin Firth-szel, (amit valljuk be, egy kis szemöldökráncolás után azért elég könnyen el lehet fogadni).

„A BBC-változat több okból lehetett ennyire mérvadó és sikeres” – kezdi Borbély Zsuzsa film-és irodalomterapeuta. „Ez a verzió hozza leginkább vissza a mű szellemiségét. Másrészt esszenciálisan angolnak tűnik a kastélyokkal, korhű ruhákkal, bútorokkal.

Érdekesség, hogy az elsők között jelenítette meg a női nézőpontot: addig a kamera általában a férfi tekintetét jelképezte, egyértelmű volt, hogy a néző férfi, akit néznek, az pedig a nő. Ebben a sorozatban már a női tekintet is előkerült.

Darcy teste a tóból kisétálva vagy a fürdőkádból kiszállva – még ha azonnal el is takarják – vált látványossággá. Ez ma már nem tűnik újdonságnak, de akkor annak számított” – fejti ki a szakember.

Colin Firth számára különösen nagy sikert jelentett ez a feldolgozás, tulajdonképpen ettől fogva lett sztár, és ne felejtsük el, valószínűleg ennek kapcsán kötődött hozzá kérdés nélkül aztán a 2000-es években a Bridget Jones-féle Darcy-szerep (a könyvben Bridget egyébként az említett tóba ugrós részt nézi, hogy felviduljon). (Ennek pedig megint csak örülhettünk, hiszen ott is tökéletesen hozza a furcsa, látszólag rideg karaktert, aki valójában egy mély érzésű férfi, és lehetetlen nem szeretni).

Na, de kis az a Mr. Darcy?

Mielőtt a tíz évvel későbbi filmfeldolgozásra térnénk, beszéljünk egy kicsit arról, miért is szeretjük ennyire ezt az ellenszenvből született szerelmet. Sokszor legalábbis ebbe a kategóriába soroljuk a Büszkeség és balítélet történetét, de Borbély Zsuzsa szerint érdemes többször átgondolni, honnan hova is jutunk el a regényben. „Alapvetően abban hiszek, hogy mindenki úgy értelmezi az adott történetet, ahogy az benne lecsapódik.

Darcy kapcsán mégis többször látom felmerülni, hogy afféle rosszfiúként tekintenek rá, aki a végére megjavul, ráadásul egy nő hatására. Pedig a Büszkeség és balítélet kulcsmozzanata valójában éppen abban rejlik, hogy mindkét ember fejlődik.

Ráadásul nem a szerelemért, nem az egymásnak való megfelelésért teszik ezt: képesek az önreflexióra és mivel mindketten változnak, végül egymásra is találnak” – fejti ki a szakember.

Borbély Zsuzsa több hónapja dolgozik a regény és a filmes adaptációk kapcsán egy irodalomterápiás csoporttal, ahol az elmúlt időszakban szó szerint darabjaira szedték a művet, ezért egész apró részleteket gondoltak át újra meg újra.

„A hasonló csoportokban általában minél több érdekesebb, kevésbé ismert adaptációt is beviszek műfajtól függetlenül. Beszéltünk például egy bollywood-i feldolgozásról, amely modern környezetbe és az indiai kultúrába helyezi a történetet. Darcy karakterét amerikai üzletemberként ábrázolják, aki Indiába érkezik. Ez nagyon jól rámutat a kívülállóságra, amit a figura valójában képvisel.

Darcy nem a rosszfiú, akinek nincs modora, egyszerűen nem ismer senkit adott környezetben és nem tudja komfortosan érezni magát” – mondja Zsuzsa a Mátkaság és legényélet című filmfeldolgozás kapcsán.

A dacot felülírni is a lázadás egy formája

Az 1813-ban megjelent regény persze egy teljesen más társadalmi környezetben játszódik, ahol a nő még nem választhatott szabadon férjet magának, és sok házasság nem szerelemből, hanem főként anyagi érdekből vagy társadalmi nyomásból kötődött. A Bennet család sajátja – ahogy azt a regényből megtudjuk – hogy az apa nemcsak rangon alul nősült, de szellemi társra sem talált a feleségében. Így a szülők házassága inkább elrettentő példaként áll a lányaik előtt.

Mit szerethet ebben a történetben a ma embere, akinek többségében a választás szabadsága adott?

„Elizabethet sokszor értelmezik a lázadó lányként, miközben valójában a történet végére azt teszi, ami a társadalmi elvárás: férjhez megy valakihez, aki rangban és anyagi helyzetben is megfelel a családjának.

Viszont az is egy érdekes helyzet, amikor az elvből való dacolást kell elengedni, mert az ember kénytelen beismerni, hogy őmaga is arra vágyik, amit körülötte mindenki szeretne” – mondja Borbély Zsuzsa, aki a Szívek szállodája egyik epizódját hozza példaként erre a szintén örökérvényű kétségre. „Lorelai szembesül azzal, hogy egész életében mindent az anyja ellenében tett. De mi történik, amikor vágat egy új frizurát, ami neki és az anyjának is tetszik? Újra kell gondolnia az életét vagy még egyszer elmenni a fodrászhoz, mert ez nem fordulhat elő? Banális probléma, de a lényeg ugyanúgy benne van” – teszi hozzá.

Elizabeth személye kapcsán tehát nem is feltétlenül a lázadáson van a hangsúly: pontosan úgy, mint Darcy esetében, nála is az önreflexió és a változás képessége, ami korokon és kultúrákon átívelve szerethetővé teszi az alakját.

A 2005-ös feldolgozás kissé átírja a körülményeket

A BBC-sorozat után tíz évvel megérkezett a Büszkeség és balítélet mozifilm köntösben is. A főszerepeket Keira Knightley és Matthew Macfadyen alakították, a megítélése pedig megosztó lett a rajongók körében: akad, aki csakis erre a verzióra esküszik, más pedig nem tágít a 1995-östől. Meg persze vannak azok (például én is), akik mindkettőt szívesen visszanézik újra meg újra. Bevallom, én Keira Knightley Elizabethjét nagyon szeretem, és Macfayden is jól hozza a férfi főszerepet. Azért, ha lenne egy időgép valahol, szívesen megnéznék egy Knigthley-Firth szereposztást, de ez az álmom természetesen sohasem fog megvalósulni.

„A 2005-ös feldolgozás több mindenben elrugaszkodott a könyvben leírtaktól. Itt most nem a konkrét jelenetekre gondolok, sokkal inkább arra, hogy a Bennet család helyzete nem az Austen-féle jellemzést tükrözi: Mr. Benett a könyvben egy nemesember, aki nem él rossz körülmények között. A család számára az jelenti a problémát, hogy fiúutód nélkül Mr. Collins örököl. Ha az apa meghal, a feleségét és a lányait kiköltöztethetik és fedél nélkül maradnak” – mondja Borbély Zsuzsa.

A 2005-ös moziban Bennették azonban inkább lecsúszott, mint jómódban élő nemes családként vannak ábrázolva.

„A csoportunk találkozói során például az is felmerült, hogy ha Bingley és Jane házassága rangon aluli, akkor tulajdonképpen kinek a szempontjából is az? Hiszen míg Jane nemesember lánya, Bingley hatalmas vagyona a kereskedelemből származik – ahogy azt a könyvből megtudjuk –, ami egyébként akkoriban rangban egyáltalán nem jelentett többet. Sőt!” – hívja fel a figyelmet Borbély Zsuzsa.

Ezeken persze már csak a keményvonalas rajongók gondolkodnak, mindenesetre a brit változat mellett az amerikai verzió is szép feldolgozás lett, amely egyébként két befejezéssel bír. A brit nézőknek ugyanis nem tetszett a végső romantikus jelenet a csónakban, túl szentimentálisnak vélték. Amerikában ezzel szemben inkább vágyták utóbbi verziót. (Elárulom, én az amerikaira szavazok. Megértem a briteket, de mutassatok még egy romantikus filmet, aminek úgy lesz vége, hogy a lány apja mosolyog. Na, ugye?)

A színház sem feledi Bennetéket

Ahogy azt már érintettük, a szülők viszonya is más-más értelmezéseket szül. Borbély Zsuzsa szerint például egy kis védelem illeti Mrs. Bennet karakterét, ő ugyanis a 2005-ös filmben nem igazán mutat szimpatikus vonásokat. (Annak ellenére, hogy a könyv sem tagadja a rossz tulajdonságait, de azért találni benne szeretni valót). Mr. Bennett leginkább a jó és szerető apa figurájaként jelenik meg, míg Mrs. Bennett az erőszakos házasító szerepében.

„Érdemes végiggondolni azt is, hogyan jutottak idáig. A könyvben többször elhangzik: Elizabeth apja tehetett volna lépéseket annak érdekében, hogy a lányoknak legyen hozományuk. Ő azonban kényelmesebb volt annál, hogy erről gondoskodjon. Ebből fakad az, hogy a felesége nem dőlhet hátra, amíg nincs biztosítva a család jövője.

Nyilván, mivel ez a gond Mr. Bennet életében nem merül fel, így őt ez nem nyomasztja úgy, mint a feleségét, aki így már talán érthetőbben ideges” – teszi hozzá Borbély Zsuzsa.

A Vígszínházban jelenleg futó Büszkeség és balítélet – az én benyomásom szerint – például a házaspár közötti konfliktusos, de mégis szeretetteljes dinamikát hozza. A másik feldolgozás – amit Borbély Zsuzsa is jó szívvel ajánl – a Centrál Színházban futó verzió. Itt Balsai Móni és Schmied Zoltán alakítja az összes szereplőt, és miközben olykor nemtől független a szereposztás, az előadás mégis hű marad a klasszikus történethez.

Mit várunk az új sorozattól?

A Netflix hivatalos közlése szerint tehát az új Büszkeség és balítélet-sorozat előkészítési fázisban van. Amit már biztosan tudunk: a főszerepeket Emma Corrin (A Korona) és Jack Lowden (Mary-Skócia királynője) játsszák, Mrs. Bennettet pedig Olivia Colmann alakítja (ezt különösen várom!). „Elizabeth Bennetet játszani életre szóló lehetőség” – nyilatkozta Corrin, aki a sorozat egyik executive producere is lesz. „Alig várom, hogy egy új generáció újra beleszeressen ebbe a történetbe” – tette hozzá. A készítők pedig valóban nemcsak a régi rajongókra számíthatnak, ha Austen kerül szóba. Az elmúlt években a kosztümös filmek igazán nagy figyelmet kaptak, elég csak a Bridgerton-sztorit említeni.

Utóbbi egyébként hiába hozott új nézőpontokat, számos ötletet merített a korábbi Austen-adaptációkból, sőt sok rejtett utalást is tartalmaz egy-egy filmre. Anthony Bridgerton tavas vagy fürdőkádas jelenete például ezek között van, de más klasszikusokat is érdemes keresni benne.

„Kevésbé népszerű talán az 1995-ös Gwyneth Paltrow és a 2020-as Anya Taylor-Joy főszereplésével készült Emma-feldolgozások mellett a 2009-es verzió. Ebben Romola Garai játssza Emmát, és egy igazán szerethető, könyvhű adaptáció született, amelynek részletei, például egy-egy tánc, több Bridgerton-jelentben is felidéződnek” – mondja Borbély Zsuzsa.

Vajon a Netflix mennyire lesz bátor, mennyit mer változtatni az eredeti történeten, vagy a karaktereken? A szakember szerint a Meggyőző érvek legutóbbi (Dakota Johnsonnal megjelent) feldolgozása elég nagy felháborodást keltett a rajongók körében, és nem is lett túl nagy siker, így valószínű nem kockáztatnak a készítők. A Netflix közleménye szerint egyébként hű marad a könyvhöz (hogy náluk ez pontosan mit jelent, az majd kiderül.)

Vajon miért hódította meg a világot egy lányregénynek nevezett könyv, amit sokan nem is kezelnek szépirodalomként?

„Nem véletlen, hogy Austen név nélkül, a Brontë nővérek pedig férfi álnéven publikáltak a saját korukban. Látszólag a világ sokat változott, közben még mindig alacsonyabb rendűnek számít, amit nők írtak.

Jó lenne megérteni, hogy nem több vagy kevesebb az ember attól, ha bizonyos műfajokat olvas, vagy elő sem vesz. A könyveket és a filmeket azért fogyasztjuk, mert élményt adnak: ez a lényeg” – mondja Borbély Zsuzsa, aki filmkritikusként és irodalomterapeutaként is a sokszínűségben hisz.

A másik jogos kérdés: miért éli reneszánszát most különösen a kosztümös filmek műfaja?  „Nézzünk körül a világban: annyi bizonytalanság vesz körül minket gazdasági, politikai, egészségügyi szempontból, ráadásul egy részükre egyáltalán nincs befolyásunk. Szükség van olyan terekre, ahova néha elmenekülhetünk. Túlzásba esni nem kell, de olykor le kell csatlakozni a világról.

Csoda, hogy olyan helyet választunk, ahol a dolgok jól érthető szabályok alapján történnek és boldog befejezést hoznak?” – teszi fel a kérdést Borbély Zsuzsa.

Széles-Horváth Anna