Korábban már írtam az elhízásról mint összetett társadalmi jelenségről, viszont az a cikk még akkor született, amikor csak annyit tudtunk: valahol egy messzi kínai piacon többen elkaptak egy kellemetlennek tűnő betegséget. Azóta végbement a második világháború óta legmeghatározóbb globális esemény, és ahogy a világ kezd magához térni az első megrázkódtatásból, régen írott szabályokat gondolunk újra – például azzal kapcsolatban, ahogyan a világgazdaság működik. És persze már készülünk a következő sokkra is, főként az egészségünk szempontjából. A járvánnyal kapcsolatos veszteségek ellenére az egészség mint érték előtérbe helyezése egyéni, közösségi és állami szinten olyan lehetőségeket teremthet, amelyek hosszú távon javíthatnak azon, ahogyan élünk, amellett hogy segíthetnek megmenteni a bolygót. 

Ha veszélybe kerül a miniszterelnök

Jó példa erre az Egyesült Királyságban meghozott drasztikus lépések sora az elhízás visszaszorítására. Az elhízás ott az után került politikai fókuszba, hogy Boris Johnson miniszterelnök elkapta a vírust, ami miatt intenzív osztályon ápolták. Johnson úgy véli, azért érintette ilyen komolyan a betegség, mert jelentős túlsúlya volt. Jó oka van ezt gondolni, ugyanis ahogy növekszik egy ember testtömegindexe az egészséges szint felett, annál inkább nő az esélye annak, hogy koronavírus-fertőzés esetén intenzív ápolásra szoruljon. 

Tudjuk, hogy demokrácia ide vagy oda, egy politikai vezető személyisége, személyes élete óriási hatással lehet egy egész ország életére.

Johnson pedig meggyógyult, és életmódváltásba kezdett – azelőtt ugyanis büszkén, szinte a róla kialakított kép részeként igen sok kalóriát, ámde kevés tápanyagot tartalmazó étrendet követett. Nem állt meg azonban a saját testénél: kihirdette, hogy a brit egészségügyi ellátórendszer túlterhelésének megakadályozásához is elengedhetetlen az ott élők egészséges testsúlya, és Better Health (Jobb egészség) néven átfogó intézkedéscsomagot vezetett be az elhízás megfékezésére. Az intézkedéscsomag azért is nagyon érdekes, mert olyan elemeket tartalmaz, amik beleavatkoznak a piaci működésbe, például reklámszabályozással (21 óra előtt tilos a gyorsételek tévéreklámja).

A program ugyanis hangsúlyozza, hogy sokaknak elengedhetetlenül segítségre van szükségük az egészséges életmód kialakításához, ami a kortárs tudományos eredményeket tükrözi a témában. Ami érdekes, hogy az ilyen típusú gondolkodásmód, ami a felelősséget egyéni szint felett értelmezi egy ennyire személyes területen, igen szokatlan egy konzervatív vezetőtől. Ez jó példa arra, ahogy a járvány hatására sok országban újraíródott a politikai értékhierarchia. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Nincs új a nap alatt? 

Az elhízás mint társadalmi-gazdasági probléma nem újdonság, már csak azért sem, mert a „fejlett” világ betegségeinek túlnyomó többsége az életmód talaján alakul ki. Ám azáltal, hogy az egészségünk hangsúlyt kapott, lehetőség nyílhat arra, hogy az elhízás mint sok megbetegedés alapja végre összetett problémaként kerüljön megvilágításba, érintve például az élelmiszeripar felelősségét is, vagy azt, hogy minél szegényebb valaki, az adatok alapján annál kisebb eséllyel él egészséges életet. Ez sok mindent jelent, például, hogy a születéskor várható élettartamot számtalan országban meghatározza, hogy valaki milyen anyagi körülmények közé születik.

A nehéz háttérből való kitörés szempontjából is jelentős az egészség kérdése: úgy tűnik, a pénzügyi egyenlőtlenségek egészségi egyenlőtlenségekké alakulnak, ez hozzájárul a pénzügyi egyenlőtlenségek konzerválásához, hiszen a rosszabb egészségi állapot alacsonyabb teljesítményhez vezet.

Mindez egy gazdasági válságban – amiben vagyunk – az eddiginél is hangsúlyosabb, és sok család számára visszafordíthatatlan következményekkel járhat. 

Ez a vetülete az egészséges életmód segítésének azonban a brit program kritikusai szerint hiányzik az intézkedéscsomagból, pedig elengedhetetlen volna. Az intézkedések az élelmiszerekről szóló manipulatív reklámokat fogják vissza, és kötelezik a forgalmazókat a vásárlók tájékoztatására az élelmiszerek tartalmáról.Abban azonban nem segítenek, hogy az Egyesült Királyságban (ahogy a nagyarányú elhízással küszködő országokban általában) a legszegényebbeknek inkább a feldolgozott, tápanyagszegény ételekre futja, és nem a teljes értékűekre – joggal választják tehát az előbbit.

Ételjegy a piacon

Ezen a területen az Egyesült Államokban találtak új lehetőségeket: ott a legszegényebbek ételjegyekkel vásárolt élelmiszerre szorulnak, amiket eddig csak szupermarketekben lehetett felhasználni, most azonban egyre több államban termelői piacokon is beválthatók.

Ennek a jelentőségét akkor értettem meg, amikor a korai tinédzseréveimben megszállottan törődtem a saját testemmel, így különböző diétákkal próbálkoztam. Ebben az időszakban egy ideig önkéntesként hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoztam, az ő étrendjükben meghatározó volt az olcsó fehér liszt. Azelőtt is tudtam ezt, persze, de összehasonlítva a saját zablisztemmel és fitneszkenyeremmel egyértelművé vált, mit is jelent, amikor az ember azt eszi, ami van, ha van egyáltalán. Ha valakinek igazán kevés pénzből kell gazdálkodnia, és csak hipermarketben tud vásárolni, az hosszú távon garantáltan nem segíti az egészségét és a jó közérzetét. 

Több idő otthon = jobb étkezési szokások?

A „fejlett” világ elhízását vizsgáló kutatások szerint a jelenséghez nagyban hozzájárul az időhiány: míg a huszadik század elején naponta több óra jutott a háztartásokban főzésre, ma már ez több országban tizenöt percekre csökkent.

Erre a jelenségre válaszként születtek a rengeteg profitot hozó, gyorsan elkészíthető, kevés tápanyagot és sok kalóriát tartalmazó ételek.

A karanténidőszak alatt otthon főztünk, ami jobb minőségű étkezést jelenthet. Természetesen senki sem akar több karantént, de érdekes felvetés, hogy nem éri-e meg kicsit több időt szánni arra, hogy előre csomagolt ételek helyett magunk állítsuk elő, amit megeszünk, hiszen minél kevésbé feldolgozott egy étel, annál több teljes értékű tápanyagot tartalmaz, ezáltal laktatóbb és egészségesebb is. 

Mi a helyzet nálunk? 

Magyarországon most még lehetőségünk van rá, hogy veszélyhelyzet nélkül eszméljünk rá népegészségügyi problémáink jelentőségére. Azt gondolnánk, hogy „az angolok valóban kövérek, de nálunk nem ilyen súlyos a helyzet”. Ellenkezőleg. Az OECD 2017-es kimutatása szerint Magyarországon folyamatosan emelkedik az elhízottak száma, és már „lehagytuk” Angliát, ahol a számok magasak, de nem emelkednek. 

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak az lehet finom, amitől könnyen szaladnak fel ránk a kilók, de ez korántsem igaz. Ha az ember ízérzékelése hozzászokott a sok sót, cukrot és ízfokozót tartalmazó ételekhez, nehezen találja jóízűnek a természetesebb és egészségesebb ételeket, ezért érdemes adni egy kis időt a szervezetnek az átállásra. Általános megfigyelés (és a saját tapasztalatom is), hogy az átállás megtörténte után a természetesebb ételek nemcsak jóval kellemesebb közérzettel, de remek ízélményekkel is járnak.

A kiugró zöldség- és gyümölcsárak mellett persze sokaknak okoz nehézséget ezek nagy mennyiségű fogyasztása, de igazán megéri utánajárni a piacoknak és egyéb lehetőségeknek, recepteknek, hiszen kis változtatással nagy eredményeket érhetünk el.

Erre példa az Amerikai Dietetikusok Szövetségének lapjában publikált kutatás, ami szerint a hüvelyesek (például bab, lencse, csicseriborsó) nagy mennyiségű fogyasztása egyértelműen segíti a súlycsökkentést, illetve az egészséges súly megtartását. Bizonyos, hogy a tudás e területen is hatalom, az ismeretszerzésre pedig érdemes időt szánni, mert egészséges testsúllyal gyerekként és felnőttként is jóval nagyobb esélyünk van egy hosszabb, kiegyensúlyozottabb, és főként kevesebb betegséggel és fájdalommal járó életre. 

Baló Sára

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, továbbá Michael Greger: How Not To Die. Pan Books, London, 2017, p. 124. (Magyarul: Hogy ne halj meg. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2018.) 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images