Eltűnt szagok és ízek nyomában – A koronavírust követő érzékvesztés okai, lelki nehézségei és kezelése

–

A szaglás és ízlelésvesztés panasza a köztudatban a koronavírus megjelenése óta került előtérbe

Pedig számos más betegség is okozhat hasonló tüneteket. Ahogy dr. Krasznai Magdolna fül-orr-gégész mondja: ilyen tünet a fül-orr-gégészeti megbetegedéseken (nátha, gyulladás, polip, anatómia elváltozások) kívül többek között hormonális, metabolikus zavarok, neurológiai kórképek, autoimmun-megbetegedések, valamiféle trauma, tumor vagy éppen gyógyszerek mellékhatásainak következménye is lehet.

Azonban míg a szaglás és ízlelésvesztés különböző formái eddig a lakosság egy-három százalékát érintették, most a koronavírus fertőzésen átesett betegek 50-60 százaléka találkozik velük.

Annak ellenére, hogy sokszor egyértelmű: a Covid áll a háttérben, a szakember mindenképpen az alapos kivizsgálást, szaglásvizsgálatot és más kórképek kizárását javasolja első lépésként.

Bár az érintettek aránya nagy, a legtöbben mégsem sejtik: mi lehet a biológiai háttere ennek a kezdetben furcsa, majd bosszantó, idővel pedig már kétségbeejtővé alakuló nehézségnek.

„A szaglóhám az egyedüli érzékszervünk, amely a külvilággal közvetlenül érintkezik, emiatt a környezeti ártalmaknak rendkívül kitett. A Covid-fertőzés kapcsán a szaglóhám és a szaglóidegpályák egyaránt károsodnak. A kutatások szerint nem a szaglóidegsejtek, hanem az azok működését támogató, úgynevezett támasztósejtek fertőzése miatt lép fel a szaglásvesztés. A szaglóreceptor-sejtekkel ellentétben ugyanis a támasztósejtek bővelkednek azokban az ACE2-receptorokban, amelyeken keresztül ez a vírus bejut a szervezetbe. A folyamat során a szaglóhám felszakadozik, ami végső soron a szaglás elvesztéséhez vezet. Emellett a szaglópályák is károsodhatnak, ami szintén zavarokat okoz” − magyarázza a szakorvos, milyen folyamatok vezetnek a szaglás és ízlelés elvesztésének megtapasztalásához.

Bár sokszor a két tünetről külön beszélünk, nem is gondolnánk, milyen szorosan összefüggenek a képességeink, amellyel illatokat, valamint ízeket érzünk.

„Az ízérzéshez szükséges a jó szaglás. Az alapízek megkülönböztetése az ízlelőbimbók és agyidegek közreműködésével történik. Egy adott étel íze azonban komplex, nemcsak íz, a szó szűk értelmében: a teljes érzékletet zamatnak nevezzük. A zamat pedig az ízlelőreceptorok és a szaglóreceptorok együttes működése révén valósul meg. Köztudott, hogy a jó szaglás az ízérzéssel együtt adja meg az ételek élvezetét. A terápia során így a szaglás javulása mellett az ízérzéshez is visszatalál az érintett” – hangsúlyozza dr. Krasznai Magdolna.

Illat és íz nem csupán fizikai igényünk

Mielőtt azonban betekintenénk abba, hogyan zajlik egy hasonló terápia, gondolkodjunk el arról, mit jelent valójában nem érezni, vagy épp rosszul érezni az ízeket és illatokat! Ha a nehézség egy-két hétig tart, és mint aktuális koronatünet merül fel, kevésbé megterhelő, mint a vírus egyéb súlyos tünetei.

Azonban a hosszú hetekig, hónapokig tartó szaglás és ízlelés elvesztése nem csak apró, hétköznapi probléma: komoly pszichés hatásokat is magával hozhat.

Dr. Forgács Attila gasztropszichológus, a Corvinus Egyetem docense úgy véli: alapvetően a hétköznapokban a többség csak módjával foglalkozik az illatokkal. Hiába tudunk a feromonokról, az illatok és szagok jelentőségéről például a párválasztásban, ezek nem tudatosulnak a mindennapjainkban.

„Egy hasonló nehézséget megélve azonban az élet középpontjába kerül a »nemérzékelés« vagy a rosszul érzékelés. Utóbbit parozmiának nevezzük, amely során torzulnak az ízek és szagok. A kedvenc ételei kapcsán is olyan kellemetlen ízeket érezhet a páciens, hogy képtelen még ránézni is. Amikor valami ennyire a középpontjába kerül az életünknek, − az étkezés pedig napi többszöri igényünk, ezért kikerülhetetlen −, akkor nagyon nehéz ellazulni és fejben is a gyógyulás, regeneráció útjára lépni” – fejti ki a szakember. 

Forgács Attila szerint érdekes ellentmondás, hogy a karanténidőszak alatt átlagosan nőtt az emberek testsúlya (a jelenségről korábban ITT írtunk), az elhízás gyakori következménye volt a bezártságnak, most, a vírus utáni időszakban azonban a hasonló tünetek gyakran vezetnek koplaláshoz, alultápláltsághoz. Utóbbi nemcsak az adagok kicsinységét jelentheti, hanem a megfelelő tápanyagok bevitelének hiányát is. Akad, aki csupán egy-kétféle dolgot tud megenni, ezért folyamatosan ugyanazt viszi be a szervezetébe akár heteken át.

Mondhatnánk persze, hogy éppen itt az ideje kevesebbet enni, hiszen alapvető probléma a jóléti társadalomban az „akkor is eszünk, ha nem vagyunk éhesek” jelensége.

„Ez a kérdés ennél sokkal összetettebb: a történelem során is rengeteg példánk van arra, hogy az éhségállapot finoman szólva nem tesz jót a pszichének. Gyakran játszott szerepet az elszabadult civilizációs fékek mögött, hiszen nagymértékben tapasztalva mégiscsak agresszív indulatokat hoz elő. A másik a talán keveset méltatott, de igenis fontos érzelmi funkciója az evésnek: amikor együtt ül le a család, a társaság, a közös rituálé pedig nemcsak étkezés, hanem az együttlét egy formája is. Ebből kimaradni, ezt nem megélni hosszú távon, megint csak erős lélektani teher. Mindez a szagokkal is leírható: szociális kapcsolódásokat tehet nehézkessé, ha valaki folyamatosan rossz szagokat érez akár embereken is. Párkapcsolatokban lehetetlenné válhat a csók, az intimitás. Egyértelmű, hogy ez hosszú időn át nem hat építően a társas kötődéseinkre” − fejti ki Forgács Attila.

A gasztropszichológus úgy véli, bizonyára viselkedésterápiával is elő lehetne segíteni az ízélményt, a pszichológiai vonatkozás azonban jobb, ha másodlagos marad. Az elsődleges a fizikai vizsgálat legyen, hiszen ha más fertőzés vagy gyulladás áll fenn, akkor teljes gyógyulást szakorvosi segítség nélkül nem lehet elérni.

Emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a hosszan tartó szag és ízvesztett állapot egyéb pszichés betegségeket is előhozhat: az evés nyugtató funkciója ugyanis elengedhetetlen. A jó lelki állapothoz a mértékkel fogyasztott ízek is hozzájárulnak.

„Nagy súlyt leadó pácienseknél figyelték meg, hogy a várva várt vékonyság nem mindig hozza el a kívánt örömöt, hiszen egyes ételek megvonásával az élmény is elveszik. Emelkedett szorongásszint, depresszióhoz közeli tünetek jelentkezhetnek. Ezért is kell a hasonló problémát mielőbb orvosolni, mert a harmonikus étkezés harmonikus fizikai állapottal járhat leginkább kéz a kézben” − mondja a szakértő.

Zsákbamacskára terápia

Bíborka ez év áprilisában kapta el a vírust, és már az első napokban tapasztalta a szag és ízvesztést.

„Pár hét után elkezdődött egyfajta javulás: a sósat, édeset, savanyút meg tudtam különböztetni, de a szagokat még nem éreztem. Végül két-három hónap múltán itt is elindult a változás, csak épp nem a várt irányba: szinte mindenhez rossz, kellemetlen szag társult. A kávénak poshadt bűze lett, a parfümnek és az öblítőnek borzalmas bukéja” − osztja meg a tapasztalatait a fiatal lány, aki azt hitte, ennél rosszabb már nem lehet a helyzet. De sajnos tévedett.

„Egy idő után megkezdődött az ízek romlása is: eleinte csak a paprikánál érzékeltem egy furcsa, kellemetlen ízt, majd lassacskán a legtöbb fűszernek, fokhagymának, sült húsoknak, joghurtnak, banánnak is borzasztó mellékíze lett. Közben kétszer voltam beteg: júliusban gyomorvírus, szeptemberben megfázás − a betegségek után mindig romlottak egy kicsit a tünetek” – avat be a részletekbe Bíborka, aki végül több mint fél év után fordult orvoshoz, és nemrégiben kezdte meg a szaglásterápiát.

Addig is javarészt inkább semleges ízű zöldségeket, paradicsomot és különböző tésztákat fogyaszt.

„Valójában minden étkezés zsákbamacska. Egy kísérlet az egész életem, sokszor még vendégségbe is viszek saját menüt, mert nem tudhatom, hogyan reagálok arra, ami épp elém kerül” – meséli.

Ahogy dr. Krasznai Magdolna elmondja, az utóbbi időben gyakran találkozik olyan betegekkel, akiknél részleges szaglásjavulás után torz szaglása alakult ki. Azonban a Bíborkához hasonló esetek, amikor a szaglás nyolc-tíz hónap múlva sem tér vissza teljesen, körülbelül a tünettel élők öt-hét százalékát jelenthetik. Szerencsére a terápiás lehetőségek számukra is adottak, azonban érdemes tudni, hogy esetükben tulajdonképpen egy egész kapcsolatrendszer sérül:

„Az érzékszervi torzulásokat a hibás, módosult, a szaglóhám regenerációja során rosszul működő kapcsolatrendszer − receptor, idegrost, ingerület átvivő anyag − okozhatja. Ezeket a hibás kapcsolódásokat jó esetben a szaglórendszer önmaga kijavíthatja és hetek, hónapok alatt a tünetek megszűnhetnek. Ezt segítjük a terápiás lehetőségekkel” – teszi hozzá a szakember.

Mit is jelent valójában a terápia?

Az itt alkalmazott szaglástréninget 2009-ben Hummel és munkatársai dolgozták ki, és azóta világszerte használják vírusos, traumás, valamint ismeretlen kórokú szagláscsökkenés esetében is.

„A terápiát tizenkét héten át végzett rövid szagexpozíciók jelentik. A kiválasztott négy alapillatot (virág, aromás, gyantás, gyümölcsös) naponta kétszer tíz-tíz másodpercig finom szippantással, az egyes illatok között egy-két perces szünetet tartva végezzük. Javasoljuk a hígítatlan, tiszta, vegyszermentes növényi kivonat, illóolaj használatát, mert a gyakori, elhúzódó szagolgatás miatt az illóolaj a központi idegrendszerbe is eljut, emiatt nem mindegy, milyen anyagokat szagolunk. Egyszerű, de monoton rutinszerűsége miatt nagy kitartást igényel” – hangsúlyozza a doktornő. Hozzáteszi: a tréning során gyakorlatilag egy újratanulás zajlik, az agyi pályák újraszikronizálódnak, a funkcionális összeköttetések száma nő. Az éppen szagolt illatot pedig akkor is tudatosítani kell, ha a páciens azt jelenleg nem érzi.

„A szagláscsökkenés gyógyszeres terápiás lehetőségei közé tartoznak az E-, D-, C-, multivitaminok, nyomelemek szedése, a rendszeres orrmosás, A-vitamin-olaj, valamint a gyulladáscsökkentő szteroid orrspray használata.

A regeneráció elősegítésére az utóbbi időben ígéretesnek tűnik a hyaluronsavas orrspray annak gyulladáscsökkentő és immunmoduláns hatása miatt” – osztja meg hasznos tapasztalatait dr. Krasznai Magdolna.

Hogyan segít az illóolaj?

Mivel a szag- és ízérzékelést visszaállító terápia alapját az illóolajok képezik, ezért nemcsak a fül-orr-gégészeten találkozhatunk a tréninggel, amely a szaglást és ízlelést edzi. A szakorvos által hangsúlyozott természetes illóolajok Máthé Fanni, aromaterapeuta számára is alapvetőek. Ő szintén foglalkozik poszt-Covid tünetekkel küzdő kliensekkel, nála is négy különböző, − mentolos, gyümölcsös, fás és fűszeres − kategóriából választhatják ki az érintettek azt az egy-egy kedvencet, amelyeket heteken át naponta kétszer szagolnak három-négy lassú szippantás erejéig. Ahogy Fanni mondja, azért szükséges a különböző jellegű illatokat variálni, mert a szaglóközpontot az egymástól nagyban eltérő illatok erősebben dolgoztatják.

„Míg egy levendula után a geránium más, de ugyanúgy virágillat, addig a szegfűszeg már markánsabban eltér, éppen emiatt nagyobb erőfeszítésre késztet” − magyarázza Fanni, aki nagy gonddal válogatja ki az általa alkalmazott olajokat.

„A természetes illóolaj lényege, hogy magát az illatanyagot csakis a növényből nyerik ki, olyan formában, ahogyan az megtermelte. A mesterséges illóolajokban hasonló kémiai molekulákat hoznak létre, amelyek megközelíthetik adott illatot, de valójában nem ugyanazok és nem is ugyanazt a hatást hordozzák. A természetes illóolajok koncentráltabbak és hatékonyabbak, mintha magát a növényt szagolgatnánk, hiszen rengeteg valódi hatóanyagot sűrít magába már pár csepp is. Egy kiló mandarin illóolaj például 50 kiló mandarinhéjból készül el, míg egy kiló rózsaolajhoz 3000-4000 kiló virágszirom kell. Utóbbit egyébként hajnalban kézzel szedik, mert akkor a legillatosabb” – magyarázza Fanni.

A szakember figyelmeztet: a terápiás célra alkalmas illóolajoknak 100 százalékig tisztának kell lenniük, de ezen felül is komoly bevizsgálásokon mennek keresztül.

Bár a szakértelem és emberi hozzáadott érték miatt (lásd: hajnali rózsaszedés vagy éjjeli jázminszüret) drágábbak, mindenképpen csak hasonlóan ellenőrzött minőségű illóolajjal érdemes bármilyen terápiát megkezdeni.

„A szaglás azért különleges érzékelésünk, mert képtelenek vagyunk tudatosan lezárni: az orrunkat is már csak akkor fogjuk be, ha megérzünk valami büdöset, kellemetlent. A szagok és illatok pillanatok alatt kinyitnak olyan fiókokat az agyban, amelyhez rossz vagy örömteli élmények társulnak. Ezért is szoktam figyelni rá, hogy akik például a koronavírust követő parozmiával keresnek meg, ne kapjanak a szaglásterápia során számukra kellemetlen illatokat. Érdemes végigszagolgatni a lehetőségeket, és inkább semlegest választani, mert a hosszú, kitartó munka könnyebb, ha nem kell naponta kétszer olyan szagokkal edzeni magát az embernek, amelyek rossz érzéseket indítanak el benne” – foglalja össze Fanni.

Hozzáteszi: a szaglásnak nemcsak a fizikai szükségleteinkben vagy az élet apró, de annál fontosabb élvezeteiben van jelentős szerepe. Keveset beszélünk róla, de az orrunk egyfajta védekező funkciót is betölt az érzékszerveink között.

„Az életveszélyes dolgokat gyakran a szagokból érzékelhetjük először – például füstszag, romlott étel, mérgező anyag − és így tudjuk majd megelőzni a bajt. Fontos mielőbb lépni, mert, − ahogy azt a szag és ízvesztés kapcsolata is bizonyítja, − a probléma igazán összetett, és nagyobb mértékben érinti az életminőségünket, mint azt először gondolnánk” − hangsúlyozza az illóolaj-szakértő.

Széles-Horváth Anna

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/nicoletaionescu