–

A döntés és az erről szóló rendelettervezet – szokás szerint – végül olyan gyorsan megszületett, hogy a szakmai szervezeteknek a tervezet megjelenésétől számítva összesen egy hete van véleményezni azt, a szülők véleményét pedig korábban a Kréta-rendszerben szondázta a minisztérium. Nem mintha ez sokat számítana: számos példát láttunk már arra, hogy a kormány a független (vagy adott esetben vele szemben kritikus) szakmai szervezetek megkérdezése vagy érdemi meghallgatása nélkül – vagy épp az általuk megfogalmazottak ellenére – vezetett be módosításokat.

A szöveg szerint a rendelet célja, hogy „növelje a kompetenciamérés jelentőségét a tanulók körében, ösztönözve őket arra, hogy maximális figyelmet és erőfeszítést fordítsanak a teszt kitöltésére”. A mérésen nyújtott teljesítményt két érdemjeggyel „díjaznák”, az elért eredmény pedig beleszámítana a középfokú felvételin elérhető pontszámokba.

Az általunk megkérdezett tanár, oktatási szakértő és szakmai szervezet szerint

a kormánynak három célja lehet az intézkedéssel: a pedagógusok nyomás alá helyezése; a gimnáziumi férőhelyek csökkentése, a diákok szakképzés felé terelése; és a spórolás.

Ha a rendelet életbe lép, az országos kompetenciamérés során a diák által elért szint érdemjegyre történő átszámítását egy, az Oktatási Hivatal honlapján szereplő útmutató alapján kell majd megállapítani – ezt egyelőre hiába kerestük a testület honlapján. 

Vörös vonal

„A tervezetben egyelőre szakmai szemmel sincs túl sok konkrétum, rengeteg részletkérdés van, amiket majd valamikor beállítanak, de nem tudjuk, hol és mikor” – kezdi Miklós György, a Szülői Hang egyik alapítója és alapítványi kurátora. A szülőkből és pedagógusokból álló szakmai szervezet petícióban is tiltakozik az intézkedés ellen: szerintük a tervezet miatt a diákok jogosan érezhetik becsapva magukat, az növelheti a feszültséget a tanárok és a diákok között, és nem utolsó sorban tovább mélyítené a már egyébként is meglévő esélyegyenlőtlenségeket, társadalmi igazságtalanságot. 

„Évek óta látszik, hogy esélyegyenlőség terén a legrosszabb helyeken állunk a nemzetközi összehasonlításban, tehát a kormány az eleve katasztrofális közoktatási helyzetet fogja még tovább rontani ezzel. A hátrányosabb helyzetű gyerekektől is elveheti a felemelkedés esélyét” – mondja Miklós. A Szülői Hang képviselője szerint ráadásul az időzítés is igazságtalan helyzeteket teremthet: ha a tervezet a szándéknak megfelelően lép életbe, rengeteg gyereknek akár már a következő egy-két-három hónapban meg kell írnia a tesztet, ami bele is számít a jövő évi gimnáziumi felvételijébe.

„A problémát abban látom, hogy a kompetenciaméréseket nem kezeljük a helyükön. A mérés célja egy általam jónak gondolt rendszerben az lenne, hogy informálja a pedagógusokat, az intézményeket és a döntéshozókat arról, mik a fejlesztendő területek, majd lehetőség nyílna érdemben és célzottan az erőforrások alakítására, átcsoportosítására. Magyarán: megmutatná, mik a gyerekek erősségei, gyengeségei, majd pénzt, paripát, fegyvert, azaz időt, teret, szakmai segítséget kapnánk ahhoz, hogy az erősségekre építsünk, a gyengeségeken pedig dolgozzunk. Ez jelenleg az álmok világa” – mondja a tervezetről Polyák-Pásztor Diána, a Szent László Gimnázium magyar- és történelemtanára, aki a több mint ötvenezer követővel rendelkező Szia, Tanárnő! TikTok-csatorna szerzője is (korábbi interjúnkat ITT találod vele).

Szerinte a közelmúlt eseményei, többek közt az oktatási tüntetésekre válaszul adott státusztörvény tükrében úgy tűnik, a kormánynak a pedagógusi felelősség „hangsúlyozása” lehet a célja a tervezettel a diákok kompetenciaszintjével kapcsolatban.

„A kompetenciamérés eredeti célja, hogy képet adjon az iskola és a közoktatás állapotáról, tehát nem a tanulók teljesítményének értékelésére találták ki. A hibaszázalék is nagy: ezek a mérések úgy vannak kitalálva, hogy csak statisztikailag adnak hasznos eredményt. Előfordulhat, hogy ha egy gyerek kétszer egymás után kitölti a tesztet, teljesen más eredményeket fog kapni. Korábbi kompetenciamérések eredményeiben óriási regionális különbségek mutatkoznak meg, nagy a szórás a különböző iskolatípusok, családi háttér, vidék-város közt” – hangsúlyozza Miklós. Bár az oktatás központosítása 2010 óta zajlik, szerinte ezzel a tervezettel, és 

azzal, hogy már közvetlenül az iskolai osztályozásba avatkozna be, a kormány szintet lép. Idáig korábban nem merészkedtek.

A Szülői Hang szerint a rendelet különösen kedvezőtlenül érinti a hátrányos helyzetű gyerekeket, akiknek a családjaik nem tudnak különórákat biztosítani a felkészüléshez, így akár a továbbtanulás lehetőségétől is elvágva őket.

Valószínűleg nem véletlenül. A mostanihoz hasonló sebtében, nem ritkán hétvégén, ünnepnapon vagy az éj leple alatt meghozott, kevés háttérinformációval ellátott tervezetek mögött – a szépen hangzó indoklásokon túl – a kormány részéről többnyire sokkal profánabb célok állnak. Miklós szerint a bürokratikus szemléletű oktatásirányítás, tehát a Belügyminisztérium terve a központosított, büntetőpontozó, értékelő hozzáállás erősítése, a tanárok fegyelmezése, a kiadások csökkentése és a gimnáziumi felvételi megnehezítése lehet.

Gimnázium vs. szakképzés

A hvg korábbi cikkében alaposabban körüljárta a 2001 óta létező, egykor hazai és nemzetközi viszonylatban is innovatívnak számító OKM körüli változásokat. A mérést a szakemberek szerint egyébként épp Pintér Sándor belügyminiszter tárcája tette szinte használhatatlanná azzal, hogy minden tanulóra kiterjesztette azt a negyedik évfolyamtól a tizenegyedik évfolyamig (korábban csak a hatodikosok, nyolcadikosok és tizedikesek voltak érintettek), akikkel már nem csak kettő, hanem akár hat tárgyból is írathattak tesztet. Ez komoly logisztikai problémákat okozott az iskoláknak, motiválatlanná tette a gyerekeket.

A lap szerint az Oktatási Hivatal szakemberei korábban már jelezték a tárcának, hogy a mérés lényegét veszti a ráerőltetett változtatásokkal, de

ezzel pusztán annyit értek el, hogy több vezető és mérési szakember is távozott a hivatalból. 

A méréseket ráadásul akkor a pedagógusok értékelésére, egyben a béreik megállapítására is kiterjesztették. „Már a krétás szülői kérdőívből is látszott, hogy irányított kérdésekkel véleményeztetik ezt a tervezetet. Valójában szerintem a kormánynak több célja is van vele: elsősorban a pedagógusok státusztörvénnyel bevezetett teljesítménybérezésének (amit a Szülői Hang is kritizált - a szerk.) működtetése”, mondja Miklós. „A pedagógusok agyon vannak hajszolva, nem taníthatják azt és úgy, ahogy és amit akarnak, tankönyvet sem választhatnak, a tanárhiányról és az iskolai körülményekről nem is beszélve. A friss tervezet és az egész rendszer arra megy ki, hogy a csekély béremelésért cserébe túlmunkára próbálják rávenni a tanárokat, hogy újabb feltételekhez kössék a bérezésüket”.

Ez indokolhatta azt is, hogy míg korábban csak kétévente volt kompetenciamérés, a státusztörvény előző tanévbeli életbe lépésével a tesztek megszaporodtak. Polyák-Pásztor szerint, ha a tanároknak egzisztenciális függése alakul ki a méréstől, akkor az oktatási folyamat még inkább mérésorientálttá válik, „az OKM eszközből céllá alakul”. 

A Szülői Hang képviselője szerint a másik ok a gimnáziumi bejutás megnehezítése lehet: néhány héttel ezelőtt maga Varga-Bajusz Veronika szakképzésért felelős államtitkár jelentette be, hogy a szakképzés arányát a mostani 60 százalékról 70-80 százalékra kívánják növelni. „Ez lefordítva azt jelenti, hogy a gimnáziumi képzés aránya most körülbelül 40 százalékon van, erről 30 vagy 20 százalékra akarják csökkenteni. Még élesebben fogalmazva legalább minden negyedik gimnáziumi hely meg fog szűnni, de akár minden második gimnáziumi hely megszűnhet”. 

Orbán Viktor miniszterelnök 2010 óta explicit módon kampányol a szakképzés mellett, 2020 óta ösztöndíj és munkadíj formájában pénzt és különféle ösztönzőket is ajánlanak a tizenéves gyerekeknek, ha gimnázium helyett szakképzésben tanulnak tovább. „Egy tizennégy éves gyereknek elég nagy ösztönző lehet, ha pénzt kap” – mondja Miklós. Ennek ellenére a szakképzésben résztvevők aránya egyébként nem nőtt jelentősen, a magyar társadalomban továbbra is nagy az érdeklődés a gimnáziumi képzések iránt – ezt korlátozhatja a kompetenciamérés eredményének figyelembevétele a középiskolai felvételi során.

Nem az számít, hogy jól működjön, hanem az, hogy csendben maradjanak

Valószínűsíthető, hogy a tervezett intézkedés mögött költségvetés-csökkentési elképzelések is állhatnak: a Szülői Hang képviselője szerint az Oktatási Hivatal középiskola-kihasználtsági mutatója alapján sok olyan középiskola működik ma Magyarországon, aminek alacsony a kihasználtsága.

„A kormány úgy szeretné működtetni a rendszert, hogy minél kevesebb pénzt kelljen beletenni, úgy, hogy közben az emberek minél kevesebbet panaszkodnak. Nem az számít, hogy jól működjön a rendszer, hanem az, hogy a benne dolgozók csendben maradjanak”

– mondja Miklós. 

Polyák-Pásztor szerint előfordulhat, hogy a minisztériumban meghallották azokat az egyébként jogos felvetéseket a pedagógusok teljesítményértékelése kapcsán, amik szerint a diákok hajlamosak félvállról venni a kompetenciamérést, hiszen annak eredménye az előrehaladásukat nem befolyásolja. „Ez tényszerűen így van. De eleve a kompetenciamérés jelenlegi alkalmazása, a teljesítményértékelésben való felhasználása hibás megközelítés” – mondja.

A pedagógus szerint az, hogy az érdemjegy fenyegetésével igyekeznek a diákok motivációját megteremteni, a legrosszabb közoktatási hagyományokra emlékeztet. Ehelyett nagy általánosságban más paradigmákat, például az ötfokozatú osztályozástól való elszakadást kéne szorgalmazni a rendszerben. Mint mondja: „a most érzékelhető adminisztráló, adatosító, rendet vágó szemlélet helyett egy sokkal értőbb felfogásra lenne szükség. Én csak ezzel tudnék pozitívan tekinteni a jövőbe”.

A tervezetről kérdéseket küldtünk a Belügyminisztériumnak és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak. Amint válaszolnak, frissítjük a cikket.

Solti Hanna