Nemzeti konzultáció-szerű kérdések a Krétában: így tolhatja a szülőkre a felelősséget a kormány

–

Épp a kontextus, valamint a következmények ismeretének hiánya miatt a kérdőív több kérdése is kifogásolható – hívta fel rá a figyelmet a Szülői Hang. A szülői közösség szerint három kifejezetten problémás pontja is van a kérdőívnek.

Kompetenciamérés a felvételin

„Véleménye szerint a gimnáziumi felvételi eljárás során érdemes lenne-e az országos kompetenciamérés eredményeiből is pontot számítani, illetve figyelembe venni a tanulmányi eredmények számításakor?” – áll a kérdőívben. A válaszlehetőségek alapján pedig vagy támogatjuk a kompetenciamérések eredményeinek figyelembevételét, mert az növelné a felvételi és az értékelés objektivitását, vagy megfelelőnek tartjuk a jelenlegi eljárást.

Csakhogy a kompetenciamérés összemosása a gimnáziumi felvételivel semmiben sem szolgálná a gyerekek érdekeit.

„A kompetenciamérés eredeti célja az lenne, hogy a diákok kompetenciáit mérje, és adott esetben ahhoz adjon támpontot a pedagógusoknak vagy az iskolának, hogy milyen kompetenciafejlesztésre kéne nagyobb hangsúlyt fektetni. Ehelyett azonban inkább ez alapján rangsorolják, zsarolják az iskolákat, megpróbálják a különböző intézkedéseiket lenyomni a torkukon” – mondja Balatoni József, Jocó bácsi pályaelhagyó tanár, oktatási szakértő.

Szerinte ráadásul jellemzően egy-másfél évvel később van meg a kompetenciamérés eredménye, ami régen, egy papíralapú kompetenciamérésnél is elég jelentős átfutási idő volt, de most, hogy már évek óta online történik a mérés, még inkább érthetetlen. „Másfél-két év alatt rengeteg minden történik. Volt, hogy egy olyan évfolyamról kaptunk jelzést, amelynek tagjai már nem is jártak az iskolába” – teszi hozzá.

Balatoni József szerint értelmetlen lépés lenne a kompetenciamérést a felvételivel összevonni, hiszen a gyerekek kompetenciáit nem minden iskolában fejlesztik, és ahol igen, ott sem feltétlenül azonos mértékben. „Lehet, hogy egy diák nem kapta meg azt a kompetenciafejlesztést, amire szüksége lett volna, mert nem törődtek ezzel, vagy éppen egyszerűen csak kevésbé jó például a térlátása. Ennek azonban nem kéne befolyásolnia a felvételit. Nem mintha a jelenlegi központi rendszer egy diákbarát felvételirendszer lenne, de én nem tartom jónak ezt összevonni, pláne nem tartom jónak ezt a döntést a szülők kezébe adni” – mondja. 

„Egy ilyen kérdőív eredményével később könnyen vissza lehet élni, hogy »lám-lám, ezt akarták a szülők«. Ezek azonban szakmai és szakpolitikai kérdések, és azt gondolom, hogy a véleményüket ki lehet kérni, de egy szülő honnan tudná mindezt megítélni?”

Pedig az iskola is profitálhatna abból, ha a kompetenciamérés során egyénre szabva meg lehetne nézni, hogy melyik gyereknek milyen fejlesztésre van szüksége. „Jelenleg azonban úgy kéne kompetenciafejlesztést végezni, hogy nem kompetenciaalapú, és olyan mennyiségű a tananyag, ami sok esetben nem is ad teret a kompetenciafejlesztésre” – mondja Balatoni József.

Iskolák rangsorolása

„Amennyiben elérhetővé válna egy országos és/vagy vármegyei rangsor az általános iskolákról és a gimnáziumokról, figyelembe venné az iskolaválasztás során?” – szól egy másik kérdés, ami az oktatás jelenlegi állapotát tekintve igencsak cinikus.

„Egy finn vagy észt oktatási rendszerben nem is értenék azt, hogy rangsorolás, ugyanis minden iskolában ugyanazok a kielégítő feltételek állnak rendelkezésre, nincs értelme rangsorolgatni az intézményeket. Itt viszont mi alapján rangsorolna a rendszer?

Adott esetben figyelembe venné-e az iskolának a szakmai állományát? Egy kompetenciamérés esetén figyelembe venné-e azt, hogy nincs elég matematikatanár, vagy azt, hogy milyen felszereltsége van az iskolának? Hogy omladozik-e a vakolat, vagy minden teremben okostábla van?

Így egy iszonyatosan torz adatot adna ez a fajta rangsorolás” – véli a szakember. És bár jelenleg is vannak szülők, akik a rangsor alapján választanak iskolát – ami a rangsor élén szereplő iskoláknak presztízs –, ez nem egy diákbarát intézkedés, nem a diákok érdekét szolgálja. „Én olyan diákot még nem nagyon láttam, aki a felvételinél az alapján dönt, hogy a rangsorban az adott iskola hányadik helyen áll” – teszi hozzá Balatoni József.

A Szülői Hang álláspontja szerint mindemellett a kormányzat által tervezett rangsorolás akár veszélyes is lehet, hiszen így „a rangsorban alulra kerülő iskolák még kevésbé lesznek népszerűek a szülők körében, még kevésbé választják az adott iskolát, és így a minőségük egyre inkább romlik, felerősítve a már most is meglévő hatalmas különbségeket,

az esélyegyenlőség tovább romolhat”.

Szerintük a kormányzatnak inkább a problémák megoldására kellene törekednie és ehhez erőforrásokat biztosítania ahelyett, hogy az iskolákra hárítják a felelősséget. 

Politikusok az oktatási intézményekben

„Az utóbbi hetekben a gondoskodáspolitika területén jelentős vita bontakozott ki egyes politikusok intézménylátogatási tervei kapcsán, a kérdés azonban a köznevelés területén is aktuális. Az Ön álláspontja szerint indokolt-e a (nem oktatáspolitikával foglalkozó) politikusok óvoda- és iskolalátogatása?” – szól a kérdőív utolsó előtti kérdése.

A szülők pedig dönthetnek: szerintük vagy nem indokolható a politikusok óvoda- és iskolalátogatása, hiszen az zavarja a tanítást, az intézményekben pedig csak a pedagógusoknak és a gyerekeknek van dolga, politikusoknak nincs –, vagy bárki látogathatja akár tanítási időben is az iskolát, óvodákat, akár a politikusok is.

Nehéz a kérdés mögé nem az utóbbi hónapok gyerekotthon- és kórházlátogatási eseményeit látni.

Balatoni József szerint ugyanis politikusok évek óta, rendszeresen járnak az óvodákba, iskolákba kampányolni – legyen szó bármelyik oldalról. „Ha azonban valaki azért menne be, hogy megnézze egy iskola állapotát, és arról hírt adjon, az teljesen normális lenne. Természetesen nem akkor, amikor gyerekek vannak bent, de például miért ne tájékozódhatna az épület állapotáról egy európai parlamenti képviselő?”  

És hogy hogyan lehetne mindezt jól csinálni? Ahogy a szakember is mondja, fontos lenne, hogy együtt tudjon működni szülő, pedagógus és politikus.

„Erre teret kell adni, de nem ilyen nemzeti konzultáció-szerű, irányított kérdésekkel, hanem a megfelelő szervezetekkel és a valóban lényeges témákat érintve, – hogy minden résztvevő elmondhassa a véleményét egy valós fórumon.” 

Mózes Zsófi