„A hatalomnak mindig kényelmetlen, ha valaki láthatóvá teszi az igazságtalanságokat”

–

A Magyar Nemzet számolt be részletesen a Fidesz februári kihelyezett frakcióüléséről, aminek egyik fő témája volt a „Soros-birodalom kiszorításához szükséges jogalkotási feladatok” kijelölése. Sajtóhírek szerint itt Orbán Viktor miniszterelnök kezdésként Donald Trump amerikai elnök újraválasztását méltatta, mondván, hogy beiktatásával „a globalista liberális ideológia képviselői elvesztették a nyugati világ legerősebb hatalmának fővárosát” (Washingtont – a szerk.), és most egy Magyarország számára „baráti kormányzat” lépett hivatalba.

Ezután a miniszterelnök Soros György magyar származású amerikai üzletember és az amerikai demokraták „politikai korrupciós hálózatát” emlegette, akik elmondása szerint „dollármilliárdokat” osztottak szét hazai médiumoknak, nemzetközi szervezeteknek, de „többet nem fogják guruló dollárokkal fizetni a zsoldosaikat Magyarországon”. 

Trump január végén, beiktatása után mindössze pár nappal elnöki rendeletben tiltotta meg az abortuszt támogató külföldi szervezetek szövetségi támogatását; újdonsült külügyminisztere, Marco Rubio legalább kilencven napra felfüggesztette a külföldi segélyprogramok finanszírozását; az elnöki adminisztráció februárban világszerte fizetett szabadságra küldte az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) civil dolgozóinak jelentős részét, és nagyjából kétezer állást meg is szüntetett az Egyesült Államokban; majd Trump nemrég bejelentette, hogy kilépteti az Egyesült Államokat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából és továbbra sem ad pénzügyi támogatásokat a palesztin menekülteket segítő ENSZ-ügynökségnek. 

A Trump-kormány az Elon Musk által „bűnszervezetnek” kikiáltott USAID segély- és felzárkóztató programjainak százait állította le világszerte: a szervezet korábbi vezetője szerint Trumpék ezzel emberi életek millióit veszélyeztetik, miközben súlyosan aláássák a nemzetbiztonságot és a globális befolyást.

Nem szabályoz, elhallgattat

Értesülések és sajtóhírek szerint Orbán beszédében a vele szemben kritikus civil szervezetek működésének ellehetetlenítését, adott esetben akár betiltását lengethette be a 2026-os országgyűlési választásokra készülve, míg mások szerint ez „csak” hangulatkeltés. 

A kormánypárt a miniszterelnökkel az élen már nem sokkal 2010 után megkezdte a civil szervezetek tudatos lejáratását (lásd: fekete kampányok, „sorosozás”, „ügynöközés”, lehallgatások), majd jött a civileknek címkézett állami források átalakítása, a 2017-es külföldi támogatásokról szóló-; és a 2018-as „Stop Soros” jogszabályok; a „gyerekvédelmi”-nek keresztelt homofób-; majd a „szuverenitásvédelmi” törvény. 

Szakértők szerint a fenti törvények célja valójában nem a szabályozás, hanem az elhallgattatás: a sok esetben európai- és nemzetközi joggal is ütköző jogszabályokat ugyanis olyan megfoghatatlanul és homályosan fogalmazták meg, hogy lehetetlen az érdemi végrehajtásuk. A civilek megfélemlítésére azonban nagyon is alkalmasak lehetnek. 

„Bár ez a támadás nem új, sokadjára történik meg és hasonlít is a korábbiakra (emlékezhetünk, hogy már 2017-ben is a civilek »kitakarításáról« szóló narratívával kezdődött), mégis komolyan kell venni”, mondja Szabó Máté, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója az Orbán-beszédről. „Minden egyes ilyen nekirugaszkodás nemcsak a civilek ellehetetlenítését célozza, hanem azt is, hogy az emberek elforduljanak azoktól, akik kiállnak a jogaikért” – 

„A hatalomnak mindig kényelmetlen, ha valaki számonkéri, láthatóvá teszi az igazságtalanságokat, ha védelmet nyújt azoknak, akiket a rendszer kiszolgáltatott helyzetbe hoz. A civilek pontosan ezt teszik: ügyeket visznek végig, segítséget nyújtanak, felemelik azok hangját, akik egyedül nem hallatszanának” – mondja a szakember. 

De mit tehetünk?

A 2017 júliusában elfogadott, „Lex NGO”-ként is emlegetett törvény szerint minden hatálya alá tartozó egyesület és alapítvány köteles bejelenteni a bíróságon, ha a külföldről kapott éves támogatások összege eléri hétmillió forintot. Az érintett szervezeteknek a honlapjukon, sajtótermékekben és egyéb kiadványokban is kötelező feltüntetniük, hogy a magyar állam szerint „külföldről támogatott szervezetnek” minősülnek. 

A törvény célja kimondottan a politikai tevékenységet is folytató, külföldről támogatott szervezetek munkájának szabályozása volt – elsősorban a baloldali és liberális elvek mentén működő, főleg a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítványokon keresztül támogatott szervezeteket célozta. 

A TASZ szerint egyre kevesebb pénz érhető el emberi jogi munkára, ráadásul Donald Trump és Orbán Viktor fenyegetése már most olyan költségvetési hiányt okozott, ami a működésüket fenyegeti: veszélybe kerülhet például az ingyenesen elérhető jogsegélyszolgálatuk, ami évente több ezer embernek jelenti a reményt és a védelmet az állammal szemben. 

Habár a törvény az érintett szervezetek működését közvetlenül nem korlátozta, az eljárás a civilek szerint vegzáló és megbélyegző, mert azt az érzetet kelti, hogy a szervezetek nem a magyar emberek, hazai közösségek és társadalom, hanem külföldi „érdekcsoportok” érdekeit és céljait próbálják érvényesíteni.

A szervezetek listája a Civil Információs Portálon elérhető.

Végzik a dolgukat – és még annál is többet

Eközben Magyarországon gyakran látjuk, hogy civil szervezetek oldanak meg egy sor problémát, ami egyébként állami hatáskör, feladat és felelősség lenne. A TASZ az elmúlt hetekben foglalkozott családokkal, akiknek a gyerekeit ismeretlen vagy jogellenes okokból veszik el a szülőktől; újságírókkal, akiket a hatalomhoz közeli nagyvállalkozók pereskedéssel próbálnak eltántorítani attól, hogy megírják a – részben közpénzből történő – meggazdagodásuk történetét; és fiatalokkal, akiket gyerekotthonban bántalmaztak. 

A szervezet szakmai igazgatója szerint a kormány ezúttal – illetve már megint – azért épp a civil szervezeteket vette támadás alá, mert azok függetlenek, adott esetben vele szemben kritikusak, nem lehet őket irányítani, és van erejük fellépni a visszaélésekkel szemben. Hiszen ez a dolguk. Na meg az, hogy felhívják a figyelmet arra, mit veszíthet egy társadalom, ha a kormány ezúttal beváltja az ígéretét.

„Egy jogfosztó környezetben mindenki veszít: az, akinek jogi segítségre van szüksége, az, akinek nincs rá pénze, de még az is, akinek van. Az is, akit el akarnak hallgattatni, és végső soron minden magyar ember, aki ezáltal egyre kevésbé tudja befolyásolni a saját életét” – mondja Szabó. Szerintük ha a kormány beváltja a „kitakarítási” ígéretét, azzal nemcsak azt éri el, hogy emberek százai, ezrei maradhatnak jogi segítség nélkül, hanem azt is, hogy a fentiekhez is hasonló esetek elharapóznak, egyre több lesz belőlük.

A szakember szerint ezért nem lehet, nem érdemes legyinteni ezekre a támadásokra, még akkor sem, ha már sokadszorra halljuk őket. 

Solti Hanna