Ha több pénzt visz haza a nő, nagyobb az esélye a válásnak – A kenyérkereső nemének hatása a párkapcsolatokra

–

A férfiak jellemzően még mindig többet keresnek, de a kivétel erősíti a szabályt

Az Egyesült Királyságban 2019-ben a nők 26 százaléka keresett több pénzt a partnerénél, az Egyesült Államokban viszont már a nők közel egyharmada, 30 százalékuk visz haza a többet. Ugyanakkor a nők férfiakhoz viszonyított jövedelme átlagosan még mindig 16 százaléknyi mínuszban volt 2020-ban az USA-ban a Paw Research Center felmérése szerint.

Arra vonatkozó információkat nem találtam, hogy Magyarországon milyen arányban kereshetnek a nők többet egy heteroszexuális kapcsolatban a párjuknál, de a KSH adatai alapján 2022 első felében a teljes munkaidőben dolgozó magyar férfiak bruttó átlagkeresete 554.665 forint volt havonta, ezzel szemben a nőké 456.124 forint. A különbség 98.541 forint, ami azt jelenti, hogy

a férfiak átlagosan 21,6 százalékkal több pénzt vihettek haza havonta.

Ami különösen meglepő: a tendencia egyre kedvezőtlenebb a nők számára, 2020-ban ugyanis a férfiaknak 18,9 százalékkal, 2021-ben pedig 19,3 százalékkal fizettek többet a munkáltatók. Ezt persze jelentősen befolyásolja, hogy milyen munkaköröket töltenek be a férfiak és a nők – a nők gyakran felülreprezentáltak az alacsonyan fizetett pozíciókban –, és az is vitathatatlan, hogy a férfiak gyakorta jobb bértárgyalók a nőknél, így nagyobb eséllyel harcolnak ki maguknak magasabb fizetéseket. 

Az a heteroszexuális nő azonban, aki mégis többet keres a párjánál, gyakran kényelmetlenül érzi magát emiatt, és aggódik, hogy a társában milyen érzéseket szül, ha nem ő tölti be a fő kenyérkereső szerepét a háztartásban, nem érzi-e magát kevésbé férfiasnak, vagy épp kiszolgáltatottnak. Ez jó eséllyel nem téma azon pároknál, ahol a férfi keres többet.

Elsődleges kenyérkeresőként is a nőkre hárul a láthatatlan munka

Hiába ugrottak meg a korábbi évtizedekhez képest a nők kereseti lehetőségei, az ehhez kapcsolódó megítélések, berögződések, de még a nők saját szerepükkel szembeni hozzáállása sem változott jelentősen. Az ítélkező vélemények szerint például egy jól kereső, sikeres nő kizárólag olyan attitűddel rendelkezhet, mint Az ördög Pradát visel Miranda Priestlyje. Emellett a magánéletben a magasabb keresetű nők gyakorta még mindig görcsösen ragaszkodnak a hagyományos szerepekhez a háztartásban, ezzel is „bizonyítva”, hogy nem történik a négy fal között demaszkulinizáció. A nők annak érdekében, hogy megvédjék párkapcsolatukat, magukra vállalják az otthoni teendők és a gyermekgondozáshoz köthető feladatok oroszlánrészét, ami krónikus kimerüléshez és túlhajszoltsághoz vezethet.

Kutatások szerint azok a heteroszexuális kapcsolatok, ahol a nő tölti be a kenyérkereső szerepet, gyakrabban végződnek válással.

A történelem során jellemzően mindig is a férfiak vitték haza a több pénzt – ha a nő egyáltalán dolgozhatott – így a nőkre hárult a család ellátása és az otthoni feladatok elvégzése. A nők előretörése a munkaerőpiacon azonban máig nem hozta el a kiegyenlítődést a láthatatlan munka tekintetében (ami egyébként a világ egyik legfélrevezetőbb kifejezése szerintem, mert elég jól látható a tiszta ruha a szekrényben, az étel az ebédlőasztalon és a tiszta lakás). Tóth Flóra kolléganőm ebben a cikkben írt erről: „1999–2000-ben egy átlagos magyar nő napi 239 percet foglalkozott a családi élet és háztartás menedzselésével, míg egy átlagos férfi ugyanerre 94 percet szánt. 2009–2010-ben egy átlagos magyar nő napi 249 percet töltött úgynevezett »láthatatlan« munkával, míg egy átlagos férfi 115 percet.” Sajnos ennél frissebb statisztikák nem állnak rendelkezésre, de nincsenek illúzióim arról, hogy az arányok jelentősen változtak volna. A University College London docense, Raina Brands szerint – akinek kutatása a nemi sztereotípiákra összpontosít:

„A nők késztetést érezhetnek arra, hogy a hagyományos nemi szerepek megsértését családfenntartóként otthoni hozzájárulásuk megkétszerezésével kompenzálják.”

A szakértő úgy gondolja, mindenképp érdemes a pároknak szem előtt tartaniuk, hogy ezek a kellemetlen érzések akár teljesen irracionális döntésekhez is vezethetnek: például a nők ezért vállalnak alacsonyabb jövedelemmel járó munkákat, illetve hagyják ott teljes egészében a munkaerőpiacot, esetleg sokszorosan túlhajtják magukat az otthoni szerepeikben, amelyek anyagi, mentális és érzelmi hátrányokkal járhatnak. 

Egy kutatás szerint az Egyesült Királyságban a női családfenntartók 45 százaléka még mindig magára vállalja a háztartási feladatok jelentős részét, míg a férfi kenyérkeresők mindössze 12,5 százaléka teszi ugyanezt, továbbá arra a megállapításra jutottak, hogy az átlagos női kenyérkereső munkáján felül még 7,5 órát fordít a ház körüli teendőkre. A férfi családfenntartók viszont kétszer nagyobb valószínűséggel egyáltalán nem végeznek házimunkát.

A társadalom megítélése sem segít a nők helyzetén

Egy 2013-as tanulmány kimutatta, hogy

az amerikaiak 16 százaléka szerint negatív hatással van a gyerekekre, ha olyan családban nőnek fel, ahol az anya az elsődleges kereső.

A felnőttek 59 százaléka arról is meg volt győződve, hogy a gyerekeknek jobb, ha az egyik szülő otthon marad velük, a megkérdezettek 45 százaléka szerint ez az anya legyen, és csupán két százalékuk részesítette ezen a területen előnyben az apákat.

A BBC cikke arra is kitért, hogy nem meglepő módon ezek a mélyen rögzült attitűdök jelentősen befolyásolják, hogy a párok hogyan kommunikálják a külvilág felé, ha a nő többet keres a férfinál. Egyes kutatások még azt is alátámasztották, hogy a vegyes jövedelmű házastársak hajlamosak a férfiak javára hazudni keresetükről, ha a feleség többet keres a férjnél. De az sem ritka, hogy azok a nők, akiknek a jövedelme nagy eséllyel meghaladná a társukét – például azért, mert egy prosperálóbb iparágban szereztek képesítést –, szándékosan alulfizetett pozíciókat vállalnak inkább csak azért, hogy ne ők legyenek az elsődleges kenyérkeresők.

Osszátok meg velünk kommentben a véleményeteket, tapasztalataitokat a témában!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Charday Penn

Krajnyik Cintia