–

„Láthatatlan munka”

Bevallom őszintén, amellett, hogy természetesen minden héten legalább egyszer megváltjuk a világot (szívesen, világ), a WMN szerkesztőségben gyakran megesik, hogy ventiláljuk a saját kis életünk nagyon is földhözragadt problémáit. Gyakran kerül terítékre a házimunka, és annak a felosztása. Mert a saját bőrünkön is tapasztaljuk nap mint nap, hogy rengeteg konfliktus forrása a családokban az, hogy ki milyen mértékben, és hogyan száll bele a közösen végzett, úgynevezett „láthatatlan” munkába. Persze az egyenlőtlen felosztás a társadalmunk több évszázados öröksége, de az elmúlt évtizedekben elég sok ilyen örökségtől szabadultunk meg, szóval ideje ezt a kérdést is rendbe tenni.

Rémisztő statisztikák: egy nő átlagosan napi négy óra láthatatlan munkát végez

Bár magyar kutatás csak tíz és húsz évvel ezelőtt született a témában, ezek az adatok azért érdekesek, mert a mai fiatal felnőttek éppen ezt látták gyerek- és kamaszkorukban, vagyis ebből a mintából indulnak ki. És erről a mintáról sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy kiegyenlített volna a nemek időbeli hozzájárulása a közös otthon és az élet menedzseléséhez, na, azt nem. Mivel a nemzetközi statisztikák mindent együttesen számolnak (háztartási munka, gyermekgondozás, ház körüli feladatok, vásárlás, ügyintézés, más családtagról gondoskodás), ezért én is összeadtam a teljes közös élet menedzselési palettát. Ez jött ki:

1999–2000-ben egy átlagos magyar nő, napi 239 percet foglalkozott a családi élet és háztartás menedzselésével, míg egy átlagos férfi ugyanerre 94 percet szánt.

2009–2010-ben egy átlagos magyar nő, napi 249 percet töltött úgynevezett „láthatatlan” munkával, míg egy átlagos férfi 115 percet.

A kettő közötti különbség csökkent, bár a nők több mint kétszer annyi időt töltöttek otthoni munkával. Ezzel párhuzamosan egyébként a férfiak keresőtevékenységének az ideje csökkent a két mérés közötti tíz évben. Vagyis, ha ezt tendenciának tekintjük, a férfiak munkahelyen töltött ideje csökkent, az otthoni munkavégzéssel töltött ideje viszont nőtt. Azt gondolom, ez a családok szempontjából jó. Egy 2006-os európai statisztika szerint a magyar nők 298 percet töltenek háztartási munkával, a férfiak pedig 160 percet. Európai viszonylatban a férfiak munkavégzése kiemelkedőnek számít, de a kettő közötti különbség teljesen átlagos.

A szakember szerint a kommunikáció a kulcs

Józsa Balázs pszichológus, családterapeuta rendszeresen találkozik a háztartási munkamegosztás kérdésével a pácienseinél, így el tudja mondani, hogy hol hibázhatunk egy együttélés kezdetén:

„Kétféle helyzetben okoz problémát: akkor, ha a párkapcsolat két tagja nagyon különböző mintát hoz az eredő családjából, ahonnan jött, vagy ha már kialakult egy egyéni elképzelése róla (hosszabb egyedül élés miatt, vagy tartós párkapcsolatban). Az, hogy a két eltérő véleményt mennyire tudják összehangolni, azon múlik, hogy a pár tagjai mennyire érett személyiségek, mert ha azok, akkor leülnek, és megbeszélik. Ha nem azok, akkor mindenki elmondja a saját szemszögét, és várják a megoldást, de nincs igazi közös döntés. Ebben az esetben nehéz megoldani a helyzetet.

De gyakran eddig sem jutnak el a párok, ugyanis sok olyan esetet látok, ahol a nő azt várja, hogy a férfi észrevegye, hogy ez neki túl sok feladatot jelent, de nem igazán verbalizálja.

Számos esetben a férfiaknak fontos a családfenntartó szerep, és inkább többet dolgoznak, hogy több pénzt keressenek, párjukkal pedig csak együtt éreznek, de változás nem történik. Ha nem beszélik meg, akkor nem jutnak előre a probléma megoldásában. Ma már több a lehetőség arra is, hogy külső segítséget kérjenek a háztartási munkában, de ehhez kell egy konszenzus a családban. Azért is került előtérbe az elmúlt években ez a probléma, mert az erről való kommunikációnak köszönhetően ma már sokkal több választási lehetőség, sokkal több szerepminta van. Sok családban látom, hogy a korábbi anyai és apai feladatkörök változtak, nem olyan merevek a szerepek.”

Nem csak kommunikáció, önpromóció is kell

Michael Kimmel szociológus, aki alapvetően gendertémákkal foglalkozik, egy másik kérdés kapcsán említi a TEDx-előadásában (amiben a házimunkáról is beszél), hogy „a kiváltság láthatatlan azok számára, akik birtokolják”. Ez az, amit én is tapasztalok nap mint nap egy olyan háztartásban, ahol a feladatok megosztása természetes, de még(?) nem teljes az egyenlőség. Hogy a férjem, aki egyébként magától értetődően veszi ki a részét a kevésbé vonzó feladatokból, egy csomó mindent nem lát, amit én megcsinálok. Részben azért, mert egyáltalán nem érzékeny a témára, részben pedig azért, mert én nem írom ki a homlokomra, hogy mekkora király vagyok, amiért elvégeztem egy feladatot.

Elmondok egy egyszerű személyes példát. Nagyon jól gépesített a háztartásunk, a mosógép mellett szárítógépet is használunk, és nekünk a kampányszerű mosás vált be (heti két napon mosunk, de akkor sokat). Ilyenkor érdemes figyelni arra, hogy egyszerre járjon le a két gép, mert úgy nem gyűrődik a következő adag ruha a mosógépben, amíg lejár a szárítógép. Ehhez ügyes időzítés kell, mert nem egyforma a két gép programjának a hossza. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de heti egyszer nekem általában összejön az összehangolás, és ez nagyon elégedetté tesz. De sosem jutott eszembe ezt úgy megmutatni, ahogy a férjem tette, amikor ő is elérte ezt a szuper célt. Készített egy videót az egyszerre lejáró gépekről, és átküldte nekem. Persze nagyon röhögtem, amikor megkaptam, de közben azt is gondoltam, hogy „hű, milyen profi.”

Nem direkt módon az arcomba vágva, de azért egyértelműen kommunikálja, hogy ő bizony láthatatlan munkával tölti a délutánt. És a kapcsolatunkon belül máris láthatóvá tette. Ebben szerintem van mit tanulnunk nekünk, nőknek.

Adjunk jó mintát a gyerekeinknek

Viszont nagyon fontos, hogy nemcsak nekünk kell tanulnunk, hanem általánosságban az embereknek. Férfiaknak és nőknek is, és konkrétan a pároknak – azért is, hogy az utánunk következő generációnál már ne legyen ebből a kérdésből konfliktus, csak célirányos és egyszerű kommunikáció és feladatmegoldás. Még egy nagyon fontos dolgot mondott Józsa Balázs családterapeuta: „Nem az a fontos, hogy mit mutatunk meg a gyerekünknek, hogy megtanítjuk-e a lányokat becsavarni egy izzót, a fiúkkal pedig elsajátíttatjuk-e a rántottakészítés csínját-bínját, hanem az, hogy milyen modellt látnak a hétköznapokban. Ha azt látják, hogy otthon mindig az anyukájuk főz, akkor hiába képesek később férfiként megcsinálni egy ételt, nem azt tekintik mintának a saját családjukban, hogy a főzés a férfi feladata is.” Tegyünk érte, hogy jó mintát adjunk a gyerekeinknek. Nemcsak a munkamegosztásban, de az erről való kommunikációban is.

Tóth Flóra

A cikkben idézett statisztikák forrása ITT és ITT elérhető.