Nem az a kérdés, melyik kapura játszik – A futballpályán továbbra is tabu a melegség

–

Iker Casillas, a Real Madrid és a spanyol válogatott korábbi Európa-, világ- és Bajnokok Ligája-győztes futballistája írta ki Twitter-bejegyzésben ezt a négy szót. („Remélem, tisztelsz: meleg vagyok”)

A poszthoz ráadásul hozzászólt a Barcelona focicsapatának korábbi csapatkapitánya, Carles Puyol is, aki azt írta: „Itt az ideje, hogy eláruljuk az igazságot.” Casillas nem sokkal ezután törölte a bejegyzést, és azt állította, hogy feltörték a fiókját. Később ő és Puyol is bocsánatot kért az LMBTQ-közösségtől. A spanyol lapok szerint a két exfocista azért „viccelődött”, mert a helyi sajtóban hetek óta téma a negyvenegy éves korábbi kapus szerelmi élete, több nővel is összehozták, másfél évvel azután, hogy elvált két gyermeke édesanyjától, a televíziós újságíró Sara Carbonerótól, az egyszerű magyar és külföldi fociszurkolók pedig azon vitáznak, Casillas most akkor a férfiakhoz vonzódik-e, vagy sem.

A futballvilág még nagyon le van maradva

„Futballista vagyok, és meleg!”

Ezt egy gyakorlatilag ismeretlen ausztrál labdarúgó, Joshua Cavallo, az Adelaide United játékosa osztotta meg bő egy esztendővel ezelőtt csapata közösségi felületén.

„Meleg labdarúgóként meg kellett tanulnom leplezni az érzéseimet, hogy megfeleljek a profi futballista mintaképének. Melegként felnőni és focizni két olyan dolog volt, amelyek eddig nem keresztezték egymást.”

Dicséretes módon a huszonegy éves játékos kiállását akkor több sztárlabdarúgó is üdvözölte és támogatta. Ám ők sem felejtették el megjegyezni, hogy a lelátók, az öltözők közege nem éppen a melegség elfogadásáról ismert… „A futballvilág még nagyon le van maradva, de te segítesz nekünk az előrelépésben” – írta az ausztrál focista videójára reagálva Gerard Pique, a Barcelona sztárja. Megtippelni sem lehet, hogy a profi és az amatőr labdarúgás világában hány meleg-biszexuális játékos szerepelhet, arányaiban azonban messze ez a sportág az, amelyben legkevésbé meri nyíltan vállalni többségitől eltérő szexuális irányultságát egy fiatal. Ebben alighanem az első nyíltan homoszexuális focista, Justin Fashanu tragikus története is közrejátszik. 

A nigériai származású angol futballista hatalmas tehetségnek indult, az 1980-as években szerepelt az angol U21-es válogatottban is, és 1981-ben ő lett az első fekete bőrű játékos, akiért egymillió fontot fizettek a ligában. Fashanut a BEK-győztes Nottingham Forest vette meg, ám a focista karrierje itt hamar megfeneklett: edzője, Brian Clough ugyanis hírét vette, hogy a tehetség éjszakánként melegbárokban tölti az időt, ezért eltiltotta az edzések látogatásától.

Maga az edző írta le a beszélgetést önéletrajzi könyvében: „Hová mész, ha kell egy kenyér? – kérdeztem tőle. – A pékhez. – Hová mész, ha kell egy báránycomb? – A henteshez. – Hát akkor minek jársz még mindig azokba a rohadt buzibárokba?"

Fashanut kölcsönadták, egy sor angol, amerikai és kanadai csapatban focizott, de nem tudott újra csúcsra jutni. Az újságok címlapjára azonban igen: első hivatásos futballistaként 1990-ben bejelentette, hogy a saját neméhez vonzódik. Később kiderült, a focistát megfenyegették, ha nem áll nyilvánosság elé, kiteregetik a magánéletét, ezért ő inkább megelőzte mindezt nyilatkozatával. A Sunnak adta el a sztorit, ami nagy hibának bizonyult. A lap Fashanura hivatkozva parlamenti képviselőket is belekevert az ügybe, és több más nevezetes közéleti személyt is „melegváddal” illettek. Fashanunak semmi esélye nem maradt arra, hogy szülőhazájában normális élete legyen. Újságírók üldözték, szurkolók zaklatták. A focistát ráadásul saját bátyja, a szintén profi labdarúgó, John egy másik bulvárlapban az egész családja nevében kitagadta. Fashanu végül 1998-ban önkezével vetett véget életének. Felakasztotta magát, miután az Egyesült Államokban egy tizenhét éves fiú szexuális erőszakkal vádolta meg.

A futballpályákkal ellentétben más sportágak képviselői már évtizedek óta bátrabban kommunikálják azt, ha a saját nemükhöz vonzódnak

Riválisaik, csapattársaik és a szurkolók is jobban elfogadják LMB-irányultságukat, mint a focilelátók közege. 1981-ben a tenisz szupersztárja, Billie Jean King ismerte el, hogy férje mellett női szeretője volt.

„Nem hiszem, hogy bármelyik játékos elvesztette volna tiszteletét Billie Jean iránt”

– idézte a Washington Post egyik riválisát, Pam Shrivert, aki kiállt mellette – csakúgy, mint a női teniszezők szervezete, a WTA és a New York Times. King végül elvált férjétől, és azonos nemű kapcsolatban él a mai napig. 

Pont úgy, mint generációjának másik teniszcsillaga, a csehszlovák színekben feltűnő, majd amerikaiként is sikert sikerre halmozó Martina Navratilova, aki egyéniben és párosban összesen 59 Grand Slam-tornát nyert. Ő 2014-ben meg is kérte a párja kezét, majd három hónap múlva New Yorkban összeházasodtak.

A szintén teniszező francia Amélie Mauresmo 1999-ben bújt elő, és osztotta meg a nyilvánossággal leszbikusságát. Játékosként két Grand Slam-tornát nyert, és edzőként is sikeres: dolgozott többek között Victoria Azarenka, Marion Bartoli és Andy Murray trénereként. Az ausztrálok úszócsillaga, a 2000-es olimpián öt bajnoki címet szerző Ian Thorpe jóval pályafutása lezárása után ugyan, de 2014-ben egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy most már teljesen kényelmes azt mondania: meleg.

A sportvilág minden területén szerepelnek nyíltan meleg/biszexuális játékosok, még az olyan „kemény”, férfias sportágakban is, mint a rögbi vagy az amerikai futball. A férfi futballban azonban továbbra is tabunak számít, ha valaki vele azonos nemű emberekhez vonzódik. Szinte egyetlen valóban ismert labdarúgó sem mert még előbújni. A kivételt egyedül a német válogatottban ötvenkétszer pályára lépő középpályás, Thomas Hitzlsperger jelenti. Igaz, ő is 2013-ban történt visszavonulása után beszélt először a saját szexualitásával való megbékélésről. Hitzlsperger a Die Zeitnak adott interjúban elmesélte, hogy

mennyire kellemetlen volt számára melegként az öltözőben a melegvicceket hallgatni.

Bár az európai nagy klubok, a nemzeti futballszövetségek és a ligák vezetői évről évre kampányolnak a gyűlöletbeszéd, a rasszizmus és a homofóbia ellen, a szurkolói közegben mindezek máig erősen jelen vannak, és olyan mélyen gyökereznek, hogy egyszerű szabályozással vélhetően még hosszú-hosszú ideig kiirthatatlanok lesznek.

Nem csak külföldön, itthon is érzékeny téma a fociban a sokszínűség

2021 februárjában a nemzeti válogatott kapusa, Gulácsi Péter nyilvános posztban állt ki a szivárványcsaládok mellett. „A család az család – ez nem is lehet kérdés!” – nyitotta posztját a labdarúgó, aki azzal folytatta, hogy több mint tizennégy éve él külföldön, ez idő alatt rengeteg különböző nemzetiségű, kultúrájú, vallású, életfilozófiát képviselő emberrel találkozott. „Én kiállok a szivárványos családok mellett! Szólaljunk fel a gyűlölet ellen, legyünk elfogadóbbak és nyitottabbak!”

Habár nem is melegségét jelentette be, a kapusra már azért is gyűlölethullám zúdult, és mocskolódó kommentek ezreit kapta, mert az azonos nemű párok gyermekvállalása mellett foglalt állást. A drukkerek egy része a válogatottból való távozását is kikövetelte volna. Gulácsi posztjából országos vita lett, sőt, Németországban is témává vált, miután korábbi kapuskollégája, a szintén egykori válogatott futballista, Petry Zsolt a Magyar Nemzetnek – klubja engedélye nélkül nyilatkozva – többek között arról is beszélt, hogy nem mindenben ért egyet az RB Leipzig kapusával, Gulácsi Péterrel (Petry ugyanakkor a bevándorlókkal, menekültekkel kapcsolatban is meglehetősen elmarasztaló véleményt fogalmazott meg – a szerk.). Az akkor a Hertha Berlin kapusedzőjeként dolgozó Petrynek felmondott csapata. A klub közleményében azt írta, a Hertha elkötelezett az olyan értékek mellett, mint a sokszínűség és a tolerancia, ezek pedig nem voltak tetten érhetők Petry nyilatkozatában, amelyet nyilvánosan, a Hertha alkalmazottjaként tett. Ezért 2021. április 6-án felmentették őt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Péter Gulácsi (@petergulacsi) által megosztott bejegyzés

A klubok és szövetségek igyekezete azonban hiábavaló, amíg maguk a szereplők, a közeg esélyt sem ad a változásra. 2009-ben az akkori olasz futballkapitány, Marcello Lippi azt mondta: „Nem hiszem, hogy lennének meleg futballisták. A negyvenéves karrierem során eggyel sem találkoztam. Vagy ha vannak is, akkor ezt nem reklámozzák.” 2012-ben, miután híre ment, hogy az olasz válogatottban két meleg focista is van, Antonio Cassano, a válogatott csatára így reagált:

„Remélem, hogy nincsenek nálunk melegek. De ha vannak is, az az ő problémájuk.”   

A támadónak később magyarázkodnia kellett a szavai miatt. Aligha meglepő, hogy akkor a focisták érdekképviseletének elnöke, Damiano Tommasi korábbi olasz válogatott játékos egyenesen odáig ment, hogy azt javasolta a meleg futballistáknak, ne fedjék fel szexuális irányultságukat. A Gazzetta dello Sport című lap felmérése alátámasztotta Tomassi óvatosságát, a megkérdezettek nagy százaléka ugyanis úgy vélte, a meleg futballistákat nemcsak a csapattársak, de a szurkolók is másképp ítélnék meg.

Németh Attila

Kiemelt kép: Getty Images/ Alex Livesey

Németh Attila