–

Múlt héten a hómofiszoló szülőkről írtam cikket (itt tudjátok megnézni), és már akkor felmerült, hogy csak a dolgozók kisebb hányada tudja megoldani az otthoni munkavégzést, és vajon mi van azokkal, akiknek be kell járniuk, vagy esetleg nagy koncentrációt igényel az otthoni munkavégzésük. Mivel több ilyen anyuka osztotta meg velem a történetét, úgy gondoltam, utánajárok, mikor és hogyan jár óvodai ügyelet. A kép elég vegyes, mivel a közlönyben ennyi jelent meg:

„(1) Az óvodában és az iskolában – a védelmi intézkedések ideiglenes szigorításáról szóló 104/2021. (III. 5.) Korm. rendelet szerint az óvodákban elrendelt rendkívüli szünet, illetve az általános iskolákban bevezetett tantermen kívüli, digitális munkarend időtartama alatt – a szülő, törvényes képviselő kérelmére az intézményvezető gondoskodik a gyermekek, tanulók napközbeni felügyeletének megszervezéséről.

(2) A szülő, törvényes képviselő (1) bekezdés szerinti kérelmét elektronikusan is benyújthatja az intézmény vezetőjének.

A Kormány – tudva, hogy a szülők számára a koronavírus-világjárvány harmadik hulláma elleni védekezés érdekében elrendelt rendkívüli óvodai szünet és az általános iskolák tantermen kívüli, digitális munkarendre történő átállása többlet erőfeszítést, újabb megoldandó feladatokat jelent, ugyanakkor tekintettel arra, hogy a járvány az oktatási intézményekben is terjed – felkéri a szülőket, hogy az 1. § (1) bekezdése szerinti

gyermekfelügyeletet csak a legszükségesebb esetben – különösen munkavégzés, védekezésben való részvétel – vegyék igénybe.”

Ki veheti igénybe az óvodai ügyeletet?

Bár a rendelet csak annyit jelöl meg, hogy „különösen munkavégzés, védekezésben való részvétel” esetén vegyék igénybe, az általam hallott, elsősorban szülői tapasztalatok szerint az óvodák elég szigorúak ebben.

Ki igazolhatja az egyéni vállakozók munkavégzését? Ők maguk?

„Katás egyéni vállalkozóként dolgozom, alapvetően egy munkahelyen, de bedolgozóként. A munkámnak van olyan része, ami jelenlétet kíván: heti két-három napot muszáj a munkahelyemen töltenem. Csakhogy az óvoda nem fogadja el a saját magam által kiállított igazolást, a munkahelyem pedig arra hivatkozik, hogy nem vagyok alkalmazott náluk, így ők nem mernek nekem igazolást kiállítani. Egyedülálló anya vagyok, a szüleim távol élnek, csak bébiszitter segítségével tudom megoldani, hogy dolgozhassak. Próbáltam megbeszélni az óvodával, de ők ragaszkodnak a munkahelyi igazoláshoz. Pedig tudják, hogy egyedül nevelem a kislányomat, hiszen étkezési támogatást is kapunk emiatt. Amikor megkerestem őket, ajánlották, hogy így is ingyen igénybe vehetjük az óvodai menzát. Ez szuper, de a fő problémámat nem oldja meg,

nekem jelenleg körülbelül havi hetvenezer forintba kerül a bébiszitter” – meséli egy anyuka, érthető okokból név nélkül.

 Aki otthon dolgozik, meg tudja oldani?

„Pénzügyi területen dolgozom, a járvány kezdete óta teljes mértékben home office-ban, de kötött munkaidőben, folyamatosan ügyfelekkel kommunikálva. Ez nagy koncentrációt igényel, nem tudom megszakítani a megbeszéléseket egy fenéktörlés miatt. Sajnos nem olyan az ügyfélkör, hogy ezt tolerálnák, hiába a speciális helyzet. Ráadásul kiemelten fontos, hogy ne hibázzam, hiszen nagy pénzösszegek múlnak rajta.

A párom informatikus, szintén home office-ban, de az ő munkája is túl nagy koncentrációt igényel ahhoz, hogy közben tudjon foglalkozni a gyerekünkkel. Amikor kiderült, hogy van ügyelet, rögtön jeleztem az óvodában, hogy ez a helyzet, és kérvényeztem az ügyeletet. A munkaadóm mindent leigazolt, de őszintén, tehát jelezték, hogy kötött munkaidőben, de home office-ban dolgozom. Erre hivatkozva nem került be a gyerekem ügyeletbe. Egy nap után rájöttem, hogy ez nem fog működni, végig attól rettegtem, hogy valami történik a még elég pici kisfiammal, miközben csak fél szemmel tudok rá figyelni. És mivel SNI-gyanús – jelenleg zajlik a vizsgálata –, előfordul olyan helyzet, hogy azonnal ugrani kell hozzá. (Ilyen helyzet teljesen tipikus fejlődésű gyerekeknél is előfordul – a szerk.) Végül hosszas magyarázkodás és könyörgés után mégis mehetett ügyeletbe, de

egyszerűen nem értem, hogy miért terhelnek mindent a szülőkre úgy, hogy semmi segítséget nem kapnak a megoldásban”

 – számolt be a küzdelmeiről egy másik anyuka, szintén névtelenül.

Mire számíthat, aki feketén dolgozik?

„Egyedülálló anya vagyok és teljesen feketén dolgozom, ráadásul olyan helyen, ahová mindennap be kell járnom, de erről senki nem ad nekem semmilyen papírt. Először úgy volt, hogy egyáltalán nem lesz ügyelet, akkor gyorsan levittem a kislányomat a vidéken élő pedagógus anyukámhoz. Ő otthon oktat mellette, de az még mindig jobb, mintha velem kellene jönnie a munkahelyemre mindennap. Így viszont csak hétvégén tudok vele találkozni. Azóta kiderült, hogy lenne ügyelet, de munkáltatói papírt kér az óvoda. Nem merem megkérdezni, hogy járhatna-e ügyeletbe igazolás nélkül, mert nem szeretném, ha kiderülne, hogy feketén dolgozom” – meséli egy ismerős ismerőse.

Biztos vagyok benne, hogy több száz olyan kisgyerek van, akinél semmiféle papírt nem kér az óvoda, mivel a rendelet szerint nem kötelező, hanem a szülő kérésére biztosítják az ügyeletet.

Viszont az is egyértelműen látszik, hogy sok helyen talán túl szigorúan értelmezik a rendeletet, és nem hiszik el a szülőknek „bemondásra”, hogy tényleg fontos igénybe venniük az ügyeletet. És, mint ahogy annyiszor elmondjuk, hogy minden gyerek egyedi eset – sok családban speciális a helyzet, amit nem mindig lehet megfelelően lepapírozni. Ezért lenne szuper, ha a szülők és az intézmények bíznának egymásban, különösebb szabályozás nélkül is.

Több óvodát megkerestem, hogy osszák meg velünk a náluk érvényben lévő ügyeleti rendszert. Volt, ahonnan egyáltalán nem jeleztek vissza, máshol a fenntartóhoz (általában a helyi önkormányzathoz) irányítottak. Egy egyházi óvodában dolgozó óvónő elmesélte – szigorúan név nélkül –, hogy náluk a saját vállalkozásban dolgozók gyerekeit fogadják, de a home office-oló szülőkét nem.

Kövesdy Katalin, a budapesti Cseppkő Óvoda vezetője összefoglalta, hogy náluk mi a helyzet:

„Az idei ügyeleti rendelet abban különbözik a tavalyitól, hogy nem írja elő részletesen, milyen feltételek mellett viheti a szülő óvodába a gyerekét, hanem szülői igény alapján kell biztosítaniuk az ügyeletet az intézményeknek.

Nálunk ez megtörtént: végeztünk egy igényfelmérést, és ez alapján számítunk a gyerekekre. A mi intézményünk speciális, mivel gyermekotthonban élő gyerekek is járnak hozzánk, náluk pedig nagy nehézséget jelentene az iskolások mellett megoldani az óvodások felügyeletét is, így számukra szükséges az óvodai ügyelet. Ezen a héten tizenöt gyerek jött óvodába, de a jövő hétre már húszan jelentkeztek be, valószínűleg azért, mert a szülők felismerték, hogy nem tudják megoldani munka mellett a gyerekekkel való törődést. Ez az emelkedő tendencia tavaly is jellemző volt, egészen nyárig, amikor vissza tudtunk térni a teljes működésre. Szerencsére nálunk egyelőre nem volt megbetegedés, pedig a nyári hónapok alatt fontosnak tartottuk, hogy pótoljuk a tavaszi zárás miatt elmaradt fejlesztéseket és foglalkozásokat.”

Beszéltem több olyan óvónővel is, aki név nélkül ugyanerről számolt be, mint Katalin: az idei zárásnál teljes mértékben a szülőkre bízzák a döntést, hogy igénybe szeretnék-e venni az ügyeletet, vagy sem (akár állami, akár magánintézményről van szó). Ez tökéletesen megfelel a kormányrendelet által meghatározottaknak, mégsem működik mindenhol – ahogy az a szülők beszámolóiból is kiderül.

Pásztory Dóri pedig elmesélte, hogy Nagy-Britanniában hogyan zajlott az ovi- és iskolazárás az elmúlt évben (náluk március 8-án kezdődött meg a nyitás, elsőként az oktatási intézményekkel, minden más szabályozás továbbra is érvényben maradt):

„Itt hároméves kortól kezdődik az állami oktatás, és ötévesen mennek iskolába a gyerekek. Az óvodák közül az állami és a magánintézmények is végig nyitva voltak a legszigorúbb lezárások idején is, a dolgozók folyamatos tesztelése mellett. Az iskolák esetében pedig volt egy pontosan meghatározott lista, hogy kinek a gyerekei mehetnek. Ebben a járvány elleni védekezésben érintettek, az élelmiszeriparban, az oktatásban, a rendvédelemben dolgozók, és a pénzügyi és telekommunikációs cégek alkalmazottai is szerepelnek (a teljes lista itt elérhető). Tapasztalatom szerint itt a pontos és központilag meghatározott rendszer és a több állami segítség miatt erősebb a társadalmi felelősségvállalás. Senki nem keres kiskapukat, mert átgondolt és átlátható döntések segítik a családokat.”

Magyarországon valószínűleg sok óvoda a tavalyi rendelkezésekből indul ki, ezért kérnek igazolást a szülőktől – akik viszont talán nem is tudják, hogy az idén a rendelet szerint az ő felelősen vállalt igényeik szerint megy vagy nem megy a gyerekük intézménybe.

Nyilván ez világszinten olyan helyzet, amilyenben még sosem voltunk, ezért nincs működő protokoll – azt épp most írják, írjuk. És olyan jó lenne, ha minden intézményben megvalósulna a kölcsönös bizalom a szülők és a dolgozók között.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/lisegagne