„Egy zuhanyfüggöny előtt dolgoztam, miközben a gyerekeim a nappaliban üvöltöztek” – Ilyen az anyaság home office-ban

–

Kezdetnek álljon itt egy anyuka tételmondata, amit minden lehetséges módon igyekszem kiemelni:

„A home office-szal semmi gond nincs… amíg nincsenek otthon a gyerekek.”

Hány ember is vagyok tulajdonképpen?

Noémi az EMMA Egyesület oldalán foglalja össze, hogy a jelenlegi helyzetben éppen 13 ember feladatait végzik a férjével másfelen (a férje orvosként dolgozik). Mivel hasonló korú gyerekeink vannak, és az én férjem munkája sem engedi meg a home office-t (bár nem orvos), ezért eléggé tudok vele azonosulni. Természetesen értjük, hogy egy pedagógus nem egyetlen gyerekkel foglalkozik, de sajnos (vagyis ilyenkor sajnos) a feladatainak több olyan része is van, ami egyetlen gyerekkel pontosan ugyanannyi energiát igényel, mint huszonöttel. És nyilván egy csomó olyan is, ami meg sokkal többet. Ez már az én tapasztalatom:

ebben az óriási szerepzavarban nekem a klasszikus szülői feladataimra marad a legkevesebb energiám (a minőségi időre, a közös élményekre), mert sosem fogynak el a kipipálandó tételek a listámon.

Sokszor az iskolás gyerekekén sem.

Nem hiszem, hogy ez az időszak arról szól, hogy mi ne értékelnénk a gyerekeinket terelgető különböző szakemberek áldozatos munkáját, éppen ellenkezőleg, nagyon is, sőt, általában egyenesen imádjuk, ha ők csinálják élőben (szerintem nagyrészt ők is így vannak vele). Csak éppen most olyan a járványügyi helyzet, hogy ez nem lehetséges. Tudjuk és értjük, de azért nem mindig tudunk megértően viszonyulni ehhez.

Velem együtt majdnem harminc anya élményei és megélései következnek – van, aki csak a home office-ról írt, mások nem azokat a nehézségeket sem hallgatták el, amiket emellett a home schooling és home ovi okozott.

A házimunka sokszor szívás, de talán már senkinek nem láthatatlan

Egyes anyák arról számoltak be, hogy a velük élő családtagok (nagyobb gyerekek, férfiak) számára sokkal láthatóbbá vált, hogy mégis mennyi feladat van otthon, és jobban beszállnak a megnövekedett háztartási munkába. Mert minél többet és többen vannak otthon, annál több a feladat, még azoknál is, akik olyan szerencsések, hogy pénzügyileg és területileg is meg tudják oldani az ételrendelést, esetleg segítséget is kapnak hozzá az intézményektől.

Sajnos ennek az ellenkezője is igaz, főleg azokban a családokban, ahol az apa nem otthon dolgozik, hiszen olyankor jön a „te úgyis otthon vagy” meg az „ez nem is nehéz”, és a „legalább szusszansz egyet két meeting között”.

És valóban,

gyakorlatilag minden egyes anyuka arról számolt be, hogy olyankor végzi házimunkát a home office-ban (akár jelen vannak a gyerekek, akár nem), amikor a munkahelyén meginna egy kávét. Most viszont beiktat mellé egy gyors teregetést vagy valamit. „Pihenésképpen.” Aha.

Szerencsére néhányan azt is elmesélték, hogy az idő előrehaladtával sikerült valamennyire rendezniük a párjukkal a korábban konfliktust okozó házimunka kérdését, és mára kiegyenlítettebb lett a helyzet – de attól tartok, nem minden családban alakult így.

Én személyesen azt tudom mondani, hogy már a második körben sokkol, mennyit esznek a gyerekeim napközben, és ha majd újra intézménybe fognak járni, mindenképpen emlékeztetni fogom magam, hogy ne felejtsek el hálásnak lenni az intézményi étkezésért.

Hogy mi a legnehezebb? Ezt mondják el az anyák maguk:

„Amikor csörög a telefon, és az ügyfél hív vagy a főnököm. Közben nyávog az elsős, hogy valami nem jó az online óráján, nem működik a mikrofon, lemaradt, vagy nem érti… vagy csak szimplán kitört a ceruzája hegye. Közben lerobog az emeletről a nagykamasz, hogy éhes, és mi a kaja, most enne, mert tíz perc múlva online óra vagy német témazáró, ja, tényleg, abban tudnék segíteni? Szóval »mindent egyszerre kell csinálni«. Amint vége az egyik feladatnak, kezdődik elölről, ördögi kör.” (Judit)

„Akkor szabadul el a pokol, ha itthon van a gyerek is, miközben én egész nap ügyfelekkel beszélek rögzített vonalon.

Dühít, hogy azt várják el, tökéletesen dolgozzam, és emellett a gyerekem igényeit is kielégítsem. Akármennyire is szeretném, ez nem fog menni.

Mellé van egy nagy adag lelkiismeret-furdalásom, hogy itt ül mellettem a gyerekem a kanapén, de nem vele foglalkozom, hanem a munkámat igyekszem úgy-ahogy végezni.” (Noémi)

„A nap végére általában olyan szinten szét voltam esve mentálisan, hogy amikor estefelé a férjem, akinek ebben az időszakban rengeteg munkája volt, előkerült a dolgozószobából, én már csak arra vágytam, hogy ne szóljon hozzám senki. Ő viszont ilyenkor szerette volna ventilálni az egész napos stresszt, így súlyos kommunikációs szakadék alakult ki köztünk (ő mondta volna a bajait, de én nem bírtam meghallgatni), ami pár hónap alatt elvezetett a házasságunk eddigi legdurvább mélypontjáig, ezt jó fél év alatt sikerült csak helyrehoznunk.” (Zsófi)

„A gyerekeimnek korábban napi húsz perc képernyőidő volt engedélyezve, és hétvégente egy közös, egész estés moziélmény. Most a feladataink szabják meg a képernyőidőt, és igen, volt olyan, hogy gyakorlatilag reggeltől estig ment a Netflix, és a gyerekek a kanapén ettek rendelt gyorskaját.” (Flóra – a szerző)

„Nekem a főzés a legnagyobb kihívás, pedig a férjemmel felváltva csináljuk, de így is nehéz, hogy változatosan együnk otthon.” (Andi)

„Új pozícióban kezdtem home office-ban, nekem ebben a lelki rész volt a legnehezebb, hiányzik a közösség.” (Nóra)

„Az otthonunk kialakítása nem alkalmas arra, hogy ennyien dolgozzunk/tanuljunk egyszerre, ezért kompromisszumokat kellett kötnünk munkaidő vagy helyszín tekintetében”. (Több anyuka, köztük a szerző)

„A munka általában egész napra szétfolyik, hiszen nem tudsz pár órányi koncentrált figyelmet szentelni a feladataidnak, csak 645 részletben lehet mindent megcsinálni. Merő logisztika az egész,

amíg beteszem a mosást, elintézek egy telefont, konferenciahívás közben kavargatom a levest, két kattintás között feneket törlök. Bal kezemben fakanál, a jobb kezemben az egér, iszonyú frusztrált lettem ettől – pláne akkor, ha a végén meg se ették a kaját.” (Zsófi)

„Azzal, hogy kiesett az óvoda és a munkahely, mindennek egyetlen színtere lett: az otthonunk, és ez inkább teher, nagy kreativitást igényel. Ha a gyerek nem mehet oviba, akkor az egyetlen és legnagyobb kihívás a home office-ban maga a gyerek.” (Zsófia)

„Egyfolytában együtt vagyunk a férjemmel, de közben valójában nem is vagyunk együtt. Ez nagyon furcsa dinamikát ad a kapcsolatnak. Tudatosan le kell ülnünk néha beszélgetni, hogy tényleg minőségi időt is töltsünk egymással, különben úgy telnek el napok, hogy ugyan egyfolytában látjuk egymást, mégsem vagyunk együtt.” (Anna)

„A fiam ágyán ültem a laptoppal az ölemben, velem szemben a gyerekek a saját asztalaiknál. Egyetlen ép mondatot nem tudtam leírni egyben, mert valamelyiknek mindig segíteni kellett.

A tanáraik ugyanolyan elveszettek voltak, mint én, sőt az idősebbek még sokkal elveszettebbek!” (Annamária tanár, és két iskolás gyerek anyukája)

Azért vicces pillanatok is akadnak bőven

„A legnagyobb kihívás az, amikor a gyerekek otthon vannak, és például harminc iskolaigazgatónak tartok egy workshopot, a háttérben pedig megjelenik a nappali közepén a trambulinon ugrálva két pucér gyerek (true story). Mindenki röhög, és beletelik pár percbe, mire észlelem, hogy nem én vagyok ennyire humoros…” (Réka)

„A lakásomban nincs kifejezett dolgozósarok, tehát azon a kanapén ülök egész nap, ahol délután a gyerekkel játszunk, és ahol éjjel alszom. Szerintem lassan írok a gyártónak, hogy kár volt kivonni a forgalomból ezt a kanapét, mert az atomrobbanást is túlélné.” (Noémi)

„Az első karantén alatt a férjem mindennap küldött sms-t, hogy indul haza – aztán lejött az emeleti szobából.” (Dorottya)

„Sok ősz hajszál mellett nekem adott is valamit a home office-szal töltött idő. Sokkal nyugodtabb babavárást a kevesebb kontakt miatt, és

intimebb viszonyt a kollégákkal. Például amikor beleordította a telefonba a gyerek, hogy kakilt, és töröljem a fenekét, vagy azt, mennyire jó illatú a lábam, látszik, hogy reggel fürödtem.” (Zsófi)

Beszéljünk a jó oldaláról is

Sok családban egyszerűsödött a logisztika, tovább lehet aludni, több minőségi idő jut a káosz ellenére is. Van, aki pozitívumként említi, hogy nem kell csinosan felöltöznie, ezzel időt és pénzt is spórolt, és jobban átgondolta a ruhatárát.

Bár külföldi tapasztalat, de talán nem egyedi:

„A munkahelyünk érezteti, hogy megbízik az alkalmazottaiban, hogy otthon is el tudják végezni a munkát, ez jó élmény. Amikor minden be volt zárva, és a gyerekek otthon voltak, mindkettőnknél nagyon rugalmasan álltak a munkaidőhöz, segítettek a home office kialakításában, külön felhívták a figyelmet az e-mailek végén arra, hogy sokan flexibilis munkaidőben vannak, ne érezze senki, hogy azonnal válaszolni kell, ha üzenetet kap.” (Dorottya)

„A home schooling azon része, hogy rávegyem az elsős gyereket a nyolcadik héten is, hogy lelkesen üljön mellém, s amíg én dolgozom, tanuljon, elég gyötrelmes volt. Az a része viszont tetszett, hogy jobban beleláttam a sulis dolgaiba. Nekem és a gyerekeknek a kert és a kertészkedés adott sokat, a lezárás bejelentése után költöztünk az apukámtól örökölt kertes házba, hogy ne az erkély nélküli lakásban küzdjünk meg a helyzettel.” (Rita)

Emellett a munkavállalók és talán a munkáltatók is észrevették, hogy sok munkakörben a feladatok egy részét (akár nagy részét) el lehet végezni helyhez kötöttség nélkül is. Ez akár oda is vezet, hogy miután lecsengett az egész járványhelyzet, sok munkáltató átgondoltabban és mindenki számára praktikusabban találja ki a napi munkavégzés helyszínét. Idealista vagyok, de nagyon bízom abban, hogy ez az új helyzet lehetőséget ad arra is, hogy az anyák könnyebben, számukra megoldhatóbban tudjanak visszacsatlakozni a munkaerőpiacra. Én több mint hét éve dolgozom valamilyen mértékben home office-ban, és anyaként nagy segítséget jelent, ha a munkáltató rugalmas ebben.

A legtöbb anyuka kifejezetten jelezte, hogy a világjárvány után is szeretne részben home office-ban maradni, elsősorban a könnyebb családi logisztika miatt (nyilván akkor már úgy, hogy a gyerekek viszont intézménybe járnak).

Vannak, akik életük kalandját köszönheti a bezárásnak

Zsófia és családja Londonban élt, amikor egy hét leforgása alatt teljesen felfordult az életük, ő home office-ba került, a férje viszont nem tudott dolgozni (de kapott támogatást az államtól), a különböző korú gyerekeik pedig intézmények helyett otthon tanultak, játszottak. Eleinte küzdöttek a kis alapterületű lakásuk miatt, de amikor már a szomszédok is jelezték, hogy értik a helyzetet, viszont legyenek kicsit halkabbak (wtf – a szerk.), akkor hosszas dilemmázás után kihasználták a helyzetet, és hazaköltöztek. Végül fél év után kénytelenek voltak visszamenni, mert Zsófia szerette volna megtartani a jól fizető és szeretett állását, ami ráadásul valószínűleg a járvány után is nagyrészt home office-rendszerben marad. De az a fél év nagy kaland volt távmunkával, brit távoktatással, egy kis magyar iskolai kitérővel a gyerekeknek, és sok közös élménnyel. Ráadásul a londoni lakás helyett egy vidéki házba költöztek vissza, mert Zsófia munkája most végre lehetővé teszi ezt. Ettől függetlenül nyilván nekik is egy csomó nehéz döntés, küzdelmes helyzet adódott, de összességében pozitív a mérleg.

Azok a családok, pedig, akiknél bármelyik szülő sokat utazott, de a járványhelyzet miatt áthelyeződött a munkája az online térbe, kifejezetten előnyösnek ítélik a változást.

Egyes anyukák arról meséltek, hogy bár ők nem érintettek a home office-ban, mert pici babával vannak otthon, a párjuk viszont az otthoni munkavégzésnek köszönhetően nem maradt le egy csomó nagy pillanatról a gyereke életében. Egy ismerős kisbaba első lépéseit például egy meeting komplett csapata nézte végig.

Nyilván idealisztikus, és talán nem is túl életszerű elgondolás lenne, hogy minden család maga válassza ki, hogy ha a munka jellege megengedi, akkor milyen helyszínen végezzék. Amit ezekből a kemény hetekből továbbvihetünk, hogy rugalmasabban kezeljük a kereteket. Akár a sajátjainkat is.

Szintén fontos tapasztalat, hogy tudjuk egymást online is támogatni – ha csak egyetlen szívecskével, akkor azzal. Ennek jegyében kérdezem tőletek, ti most hogy vagytok a home office-ban?

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Image/Oliver Rossi

A cikkben található képek a szerző tulajdonai