–

A természeti katasztrófák, egészségügyi vészhelyzetek, háborúkról és fegyveres harcokról szóló híradások a gyerekek számára különösen félelmetesek lehetnek, amire legjobban úgy reagálhatunk szülőként, ha beszélgetünk velük, nem tabusítjuk a témát.

Ehelyett érdemes őszintén, nyíltan, és persze a gyerek életkorának megfelelő mélységben foglalkozni a dologgal az otthoni beszélgetésekben. És az aggodalmainkat sem kell eltagadni, csak fontos, hogy a megerősítés legyen fókuszban. 

1. Az alapszabály: figyeljünk oda a gyerekre!

Kérdezzük meg, hogy hallott-e a koronavírusról, beszélgettek-e róla az iskolában, mit mondtak a többiek stb. Figyeljünk arra, hogy milyen érzéseket fogalmaz meg a gyerek, illetve mit látunk rajta közben, hogyan beszél a témáról. Ezzel kapunk egy képet arról, hogy mi zajlik benne.

Már önmagában az odafigyelő szülői kérdések és a beszélgetés megnyugtatóan hat a gyerekre, ha engedjük, hogy szabadon kiadja, ami benne van.

Szülőként elsődlegesen nem az a dolgunk, hogy közegészségügyileg részletes információkkal lássuk el a gyereket, hanem az, hogy megerősítsük a komfort- és biztonságérzetét.

Lehetőséget kell adnunk arra, hogy a negatív érzéseket megfogalmazhassa, és persze arra, hogy kérdezhessen.

2. Próbáljunk higgadtan, megerősítően és megnyugtatóan beszélni!

Teljesen oké, ha a szülőben is félelem, aggodalom és bizonytalanság van az egész helyzettel kapcsolatban. A saját érzéseinkből ki lehet hangosítani a gyerek előtt néhányat azokból, amik számára is érthetők, figyelve arra, hogy mellétegyünk egy őszinte megerősítő gondolatot is. Például:

„Aggódom, hogy mekkorára nőhet a járvány, de látom, hogy a hatóságok mindent megtesznek a védelmünk érdekében, és ez megnyugtat.”

Vagy: „Bizonytalan vagyok abban, hogy mit jelent ez a fertőzéshullám, de a hatóságok folyamatosan tájékoztatnak minket, és ez jó.”

Kerüljük az általánosító, túlzó megjegyzéseket, mert a gyerekek számára ezek nagyon félelmetesek.

Ha lehet, ne mondjunk ilyeneket, hogy „Mindenki csak kapkod”, vagy „Senki nem tehet igazából semmit”, vagy „Ki vagyunk szolgáltatva”, vagy „Nem tudunk semmit”.

De általánosító, túlzó, felületes biztatásokat se mondjunk („Nem lesz semmi baj”; „Nem kell aggódni”; „Nem történt semmi”), mert igazából azokat még a gyerekek sem veszik be. Ráadásul ezekkel lezárjuk a beszélgetéseket, és nem segítjük a gyereket abban, hogy a saját érzéseit, aggodalmait, félelmeit elmondhassa nekünk.

3. Figyeljünk arra, hogy valóban csak a tényeket mondjuk el neki!

Az álhírek, megbízhatatlan forrásból származó információk hatalmas károkat okozhatnak ilyen helyzetben. Hiteles, megbízható forrásból származó adatokat, tényeket mondjunk csak a gyereknek – a közösségi médiában terjedő „beszámolók, bennfentes hírek stb.” nagyon gyakran kamuhíradások, és inkább a pánikkeltés eszközei, nem pedig a tájékoztatáséi.

Felnőtt, gondolkodó emberként a te felelősséged, hogy ne ülj föl a hisztériavonatra, maradj higgadt, és hiteles forrásokból tájékozódj. 

(Ezen a ponton ajánljuk elolvasásra vagy újraolvasásra DTK cikkét a fake news jelenségről, benne néhány hasznos tanáccsal.) 

4. Rendszerezzük a rendelkezésre álló információkat, és gondoljuk át, hogyan tudjuk a gyerekeknek érthetően elmondani!

A tényszerű információközlés segíti a gyerekeket abban, hogy lássák, jelenleg sem ők, sem a szeretteik nincsenek közvetlen veszélyben.

Fontos, hogy beszéljünk arról is, milyen erőfeszítéseket tesznek a hatóságok a vírus megfékezésére, és segítsünk nekik, hogy értsék azokat a kifejezéseket, amiket gyakran hallani (karantén, WHO, járvány, vírus stb.), és értsék a járvány sújtotta területekről érkező képeket, videókat.

Minden gyereket megillet az információhoz való jog. Ezt segítjük, amikor beszélgetünk velük.

Mutatok néhány konkrét jó példát:

„A vírus szemmel nem látható, apró élőlény, amely képes a levegőben is terjedni (például tüsszentéssel, köhögéssel), ezért viselnek az emberek maszkot azokban a városokban, amelyeket elért a járvány.”

„A vírusoknak sokféle fajtájuk van. Ami ezt a mostani járványt okozza, azért hívják koronavírusnak, mert az alakja hasonlít a napkoronára.”

Koronavírus mikroszkóp alatt - Forrás: Getty Images/By BSIP/UIG

„Ez a koronavírus tüdőgyulladást okoz, ami súlyos betegség, de önmagában nem halálos. A megfertőződött emberek 97,8 százaléka, tehát majdnem mindenki, meggyógyul. Azoknak, akik életüket vesztették eddig, valamilyen más betegségük is volt, vagy idős koruk, egészségi állapotuk miatt gyenge volt az immunrendszerük.”

„2019 decemberében betegedett meg az első ember ettől a koronavírustól. Majd később a vírus terjedni kezdett, egyre több ember kapta el egymástól, és így alakult ki a járvány.”

„Azért, hogy fertőzést ne kapja el még több ember, a kínai hatóságok lezárták azt a területet, ahonnan a járvány elindult. Az embereket arra kérik, hogy maradjanak otthon, ne találkozzanak másokkal, és jelentsék azonnal, ha azt érzik, hogy betegek. Ezt hívják karanténnak. A biztonság kedvéért most a Kínába való ki- és beutazást is korlátozzák, mert járvány esetén fontos cél, hogy a továbbterjedést megakadályozzák.”

„A kutatók dolgoznak azon, hogy legyen olyan gyógyszer, oltás, amivel megelőzhető, hogy valaki megbetegedjen (itt lehet beszélni arról, hogy gyerekkorában mindenki kap oltást, ami olyan betegségek ellen véd, amelyek korábban nagy járványokat okoztak).”

Nagyobb gyerekeknek lehet beszélni arról is, hogy a világ minden országa tagja az ENSZ-nek, amelynek van egy Egészségügyi Világszervezete, a WHO. Ebben a szervezetben olyan szakemberek dolgoznak, akik járványok esetén segítik a kutatást, a védekezést, és pontos információkkal látják el az embereket és az egyes országok hatóságait. Magyarországon az ÁNTSZ oldalán olvashatók a WHO-közlemények nyomán kiadott magyar nyelvű állásfoglalások (és más hasznos információk).

5. A praktikus tanácsokat se spóroljuk ki!

Törekedjünk arra, hogy a gyereknek legyen praktikus tudása arról, mit tehetünk azért, hogy ne kapjuk el a fertőzést. Ezek olyan általános tanácsok, amik nem csak járványidőszakban hasznosak.

Köhögés vagy tüsszentés esetén takarjuk el az orrunkat, szánkat. Mossunk rendszeresen szappannal kezet. Kerüljük a szemünk, orrunk, szánk érintését, ha a kezünk nem tiszta.

Legyünk biztosak abban, hogy a gyerekünk érti, a vírus két hónapja Kínából indult ki ugyan, de nem vírushordozó minden közöttünk élő, hozzánk látogató kínai, távol-keleti, ázsiai ember. És nem minden ázsiai kínai. 

Minden pánikhelyzet alkalmas arra, hogy a legrosszabb, legleegyszerűsítőbb válaszokat váltsa ki az emberből. Ha félünk, könnyebben fordulunk azok ellen, akikben veszélyt látunk.

De gyerekkorban a legkönnyebb megtanulni, hogy ilyenkor se vetkőzzünk ki emberi mivoltunkból, és bűnbakkeresés, vádaskodás, általánosítás helyett inkább figyeljünk oda magunkra és másokra. És tartsuk be az ajánlott higiénés szabályokat.

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt kép: Getty Images/Kevin Frayer