Mint arról korábban már írtam, a negyvenes éveim elejéig eléggé hidegen hagytak az északi tájak, mindenem volt a tenger és a napsütés, és meggyőződésem volt, hogy ha létezik reinkarnáció, akkor én biztosan Olaszországban laktam egy korábbi életemben, annyira otthonosnak éreztem mind a nyelvet, mind az országot. (Feltételezem, ezzel sokan vannak így, a dolce vita sokaknak hívogató.)

Aztán jött Norvégia, amely út meghatározó volt az életemben, és utána szép sorban más északi államok. Izland már évek óta kitűzött célpont volt, amelyet a külső körülmények minduntalan meghiúsítottak. Aztán idén, két krízis között (világjárvány után és energiaválság előtt) végre eljutottam az északi szigetre. A látogatásomból pedig első pillantásra szerelem lett. Mondom is, miért!

1. Itt van a világ legrégebb óta működő parlamentje

A Magyarországnál kicsivel nagyobb területű szigetre a IX. század második felében érkeztek a viking hódítók, és bár már a VIII. századból is maradtak fenn nyomok ír szerzetesek jelenlétéről, hagyományosan 874-re teszik az első letelepedett norvég, Ingólfr Arnarson érkezését. A különböző klánok 930-ban összegyűltek, és megalkották az AlÞingit, amelyet a világ első, ma is működő parlamentjeként tartanak számon. Ezután minden évben összejöttek, a körülbelül két hétig tartó törvényhozó találkozó egyben az sziget legfontosabb társasági eseményévé is vált. Nem lett állandó vezetőjük, háromévente más-más klán főnöke töltötte be ezt a tisztet. 

Az ezredfordulón (csakúgy, mint Szent István alatt a Kárpát-medencében) döntöttek a keresztény hit felvételéről. Amíg azonban Magyarországon ezt súlyos csaták során, tűzzel-vassal érték el, addig Izlandon némi csatározás után egy jóval pragmatikusabb megoldást találtak. Ehhez persze az is kellett, hogy a kemény időjárás miatt kevesen is voltak, és ha egymást mészárolták volna, nem sok esélyük maradt volna a fennmaradásra: kénytelenek voltak összefogni.

A főbb vezetők megegyeztek abban, hogy a kereszténység váljon a hivatalos vallássá, ugyanakkor azt is hozzátették, hogy „otthon, a négy fal között” mindenki azt csinál, amit akar, így az eredeti pogány, viking hitvilág hatása még megmaradt egy ideig. 

Az új parlament 1845 óta működik Reykjavíkban. A régi parlament helyszíne ma is látogatható a Þingvellir Nemzeti Parkban, helyét egy nemzeti zászló jelzi. Jelentősebb állami látogatásoknál a vendégek is tiszteletüket teszik itt, a két kontinens, az amerikai és az európai találkozásánál. 

irodalom utazás egyenjogúság Izland

A cikk a hirdetés után folytatódik!

2. Egyenjogúság, nem csak a szavakban

Köztudott, hogy Izland a világ élvonalához tartozik a női egyenjogúság terén. Csak néhány tényt említenék. A földön az elsők között az izlandi nők szavazhattak, 1882-től az önkormányzati, 1913-tól az országgyűlési választásokon (a magyarok részlegesen 1919-től, majd általánosan 1945-től). 1975. október 24-e az izlandi nők történelmi sztrájkjáról vált híressé. Állítólag aznap az izlandi nők 90 százaléka nem ment dolgozni, nem látta el a házimunkát, nem vigyázott a gyerekekre (számos férfi volt kénytelen a magával vinni őket a munkahelyére). Ehelyett elárasztották a főváros utcáit azonos jogokat és fizetést követelve. A tüntetés sikerét feltehetően elősegítette, hogy egy kis létszámú országban talán könnyebb megmozgatni a tömegeket is.

2018 óta törvény kötelezi a vállalatokat, hogy azonos poszton azonos fizetést kapjanak a férfi és női munkavállalók.

Az első női köztársasági elnököt is itt választották a világon 1980-ban (Vigdís Finnbogadóttir – és még háromszor újrázott), természetesen többször volt már női miniszterelnökük is. Jelenleg Katrín Jakobsdóttir tölti be ezt a posztot, immár öt éve. Ez a bölcsész végzettségű politikusnő fogta magát, és a pandémia alatt az egyik legnépszerűbb izlandi krimiíróval, Ragnar Jónassonnal közösen írt egy bűnügyi regényt, amely a napokban jelent meg Reykjavík címmel. 

 

3. Jólabókaflódðið, avagy a karácsonyi „könyvfolyam/-áradás”

Ezzel el is jutottunk egy következő tényhez, amely szerint az izlandi egy olvasó nemzet. A második világháború alatt alakult ki az a szokás, hogy könyvet ajándékoznak egymásnak karácsonyra az izlandiak. (Ennek az akkori szegénység is az egyik oka lehetett, csökkentették az importált játékok mennyiségét, a papír azonban megfizethető volt.) December 24-én este nekiülnek az olvasásnak és aztán gyakran meg is vitatják az olvasmányokat. Külön kifejezést adtak ennek a jelenségnek: a jólabókaflódðið, vagyis a karácsony előtti egy-két hónapban megjelenő rekordszámú, és az átlagosnál elérhetőbb árú könyváradat az izlandi könyvkiadás éves bevételének negyven százalékát adja. A 370 ezer lakosú szigetország irodalma világszerte ismert. Elsősorban a skandináv krimik népszerűsége nyomán jöttek divatba az izlandi bűnügyi történek, de az izlandi szépirodalom remekműveit is elismerik világszerte – legfrissebb kedvencem Jón Kalman Stefánsson 2020-as regénye, a Fjarvera þin er myrkur (Hiányod sötétség).

A statisztikák szerint egyébként tíz izlandiból egy kiad minimum egy könyvet élete során. 

Egyik legmeglepőbb élményem az volt, amikor egy 267 fő lakosú, északnyugati, apró izlandi halászfaluban, Flateyriben meglátogattunk egy kis könyvesboltot, amely egyben múzeumként is szolgál (https://flateyribookstore.com/stay/). Az üzletet 1914-ben alapították, ma az alapító családjának ötödik generációja működteti, és ezzel a legrégebb óta folyamatosan létező izlandi könyvesbolt. Elgondolkodtam, hogy tud megélni közel 110 éve egy család egy könyvesbolt forgalmából ebben a világvégi kis faluban. Amikor feltettem a kérdést a helyi idegenvezetőnknek, csak a vállát vonogatta: „Az izlandiak szeretnek olvasni.” Azóta is megfejthetetlen rejtély számomra, hogy ennyire gyér volt a vezetőnk helyi ismerete, vagy számára volt a kérdés értelmezhetetlen, mert annyira evidensnek tűnt számára ez az állapot. 

4. Hőforrásként pezsgő kultúra

Mondhatnánk, hogy a könyvkultusz visszavezethető azon egyszerű okokra, amely szerint a hónapokig tartó hosszan sötét napokon, az isten háta mögött nem is nagyon volt mit csinálni, jobb híján olvastak az emberek (most az alkoholfogyasztástól eltekintenék). Régen részben talán igaz is lehetett. Azonban Izlandon, és elsősorban Reykjavíkban, amelynek agglomerációjában a lakosság kétharmada él, kifejezetten gazdag kulturális élet zajlik. Beszélhetünk képzőművészetről, filmekről vagy akár zenéről, mindenhol találunk izgalmas izlandi művészeket. És akkor még nem is került szóba a különleges Björk (itt írtam róla), aki legalább annyira megismételhetetlen és egyedi állócsillaga a popkultúrának, mint amilyen a szülőföldje. 

5. Pezseg, forrong, kitör, lehűt

Nem hagyhatom ki a turisztikai ajánlók hívószavait sem, amelyek sallangnak hangozhatnak ugyan, de helyben egészen elképesztő élményt nyújtanak. A sziget az észak-amerikai és az eurázsiai kontinentális kőzetlemezek határán helyezkedik el. Idegenvezetőnk elvitt minket egy egyszerű(nek tűnő) szupermarketbe,

amelynek folyosóján egy több méter mély rés húzódik, erős, átlátszó lappal lefedve, mely alatt a mélyben magmavörös fényt láttunk. A lap fölé állva egyik lábunkkal az amerikai, másikkal az európai földrészen tartózkodtunk, szó szerint.

Persze ennek a különleges földrajzi fekvésnek egyéb következményei is akadnak. Az egyik az erőteljes vulkanikus aktivitás (nyáron egy nappal utánunk tört ki a Fagradalsfjall vulkán Reykjavík közelében), a szürkés-zöldes moha borította, megkövesedett, feketébe hajló lávamező, amely holdbéli táj szépségével ruház fel egyes területeket. A mélyből feltörő meleg vizű források olykor türkizkék tavakat (például a híres Kék lagúna), olykor kénszagú, a vörös, a piros és a narancs minden árnyalatában pompázó pocsolyákkal borított mezőket hagynak maguk után. Ez a magyarázata a bugyogó, majd a földből kitörő gejzíreknek is – a látványuk pedig egyszerűen lenyűgöző. De Izland, az ellentétek szigete, a hidegről, a gleccsereiről is ismert. A jég szikrázó kékje, a hó fehérje bárkit elvarázsol (ha elég melegen felöltözött). 

irodalom utazás egyenjogúság Izland

6. Zöld és tiszta 

A tektonikus mozgásnak tulajdoníthatóan a geotermikus mezők biztosítják az izlandi épületek fűtését évi 9-10 hónapon át – igen kedvező feltételekkel. Energiaválságos időkben nem megvetendő szempont, gondoljunk csak bele! Emellett területének tíz százalékát gleccser fedi, ami igen értékes víztartalékokat is jelent. A félelmetes szépségű vízesések is igen sok turistát vonzanak. Energiafelhasználás szempontjából Izland a világ egyik legtisztább országa. Biztonságos is, fegyvert nem is a rendőrök, hanem inkább a parti határőrök viselnek – ennek egyik oka, hogy szigetről van szó. 

irodalom utazás egyenjogúság Izland

A gazdag flóra és fauna rajongóinak valóban nem Izland az ideális célország. Két vonzó dolgot azért érdemes megemlíteni. 

Egyrészt az izlandi lovak – ezeket a kisebb termetű, robusztus, a kíméletlen időjárással is kitartóan dacoló állatokat a sziget nagy részén (a lakatlan, teljesen kopár keleti részeket leszámítva) ott látni az utak mellett, kerítéssel védett, hatalmas területeken (a juhokkal egyetemben). Az egyszeri lelkes turista, ha szépen kéri, rá tudja venni a buszsofőrt, hogy programon kívül is álljanak meg néhány percre megismerkedni velük (velem megtörtént).

Ha egyszer egy ilyen ló elhagyja Izland területét, többet nem térhet vissza – nagyon szigorúan védik a külső betegségektől a fajt, amely teljesen kiszolgáltatott lenne egy esetleges járványnak az évszázados elzárás miatt. 

Másrészt kellemes nyári meglepetés a szúnyogok hiánya. Nincsenek, és kész. Igaz, jórészt pulcsiban vagy kabátban telik a nyár, és a 17 fok már kánikulának számít, de szúnyog akkor sincs. 

irodalom utazás egyenjogúság Izland

7. Viccesek és praktikusak

Mivel az izlandiak kevesen vannak és viszonylag belterjesen szaporodtak az évszázadok alatt, könnyedén találni közelebbi-távolabbi rokonokat. Ezért ma már az izlandiak rendelkezésére áll egy társkereső applikáció, amely pillanatok alatt megmutatja, az illető nem áll-e túl közeli vérségi viszonyban a kiszemelt partnerrel.

8. És ami még kimaradt (egyelőre)

Mindezzel még nem merültek ki az izlandi lehetőségek. Vágyom továbbra is még, hogy lássak bálnákat, amik gyakori vendégek a sziget nyugati és főleg északi vidékén. Nagy álmom, mint sokaknak, hogy láthassak északi fényt – ehhez azonban ősz és tavasz között kell ellátogatni (amikor sötét van). Nem volt közeli szerencsém az Izland egyik jelképeként elhíresült madárhoz, az északi lundához sem. 

És hogy kicsit lehűtsük a kedélyeket: Izland, minden előnyével együtt, egy igen cudar klímájú ország. Noha a Golf-áramlatnak hála, Reykjavík környékén nincs extrém hó és hideg (az időjárását néha New Yorkéhoz hasonlítják), az északi területeken a sarki szelek próbára teszik a halandó lelkeket. Feltételezem, hogy ennek és a kisszámú lakosságnak is tulajdonítható az izlandi mentalitás:

egymásnak feszülés helyett inkább együttműködés, első- és másodosztályú nemek helyett természetesebb egyenjogúság – hagyományosan mindenkire szükség volt, hogy megbirkózzanak a természet adta nehézségekkel, nem engedhették meg maguknak, hogy bárkik hosszan uralkodjanak mások felett. 

Az időjárás mellett pedig tény: az árak meglehetősen magasak, mint az északi államokban általában, amire sziget volta csak rátesz egy lapáttal, ezért nem is mindennapos úti cél. Mindenesetre, ha rajtam múlik, visszatérek még erre a varázslatos helyre. Talán van remény: a kiskamasz gyerekem kitalálta, hogy ott szeretne egyetemre járni.

irodalom utazás egyenjogúság Izland

Forrás: ITT, ITT, ITT

A képek a szerző tulajdonában vannak

Kis Zsuzsa