Ha dolgozol pár órát, és elolvasol napi egy könyvet, megszállhatsz ebben a könyvesboltban

#1. Bræðurnir Eyjólfsson (Régi könyvesbolt) – Izland

Korábban írtam már izlandi nyaralásunkról, és egy váratlan élményről, ami nem volt más, mint a szigetország legrégebb óta működő könyvesboltja, a Bræðurnir Eyjólfsson, vagy más néven Old Bookstore (Régi könyvesbolt). Az egyik legmeglepőbb az üzlet elhelyezkedése volt. Izland területe körülbelül tizednyivel nagyobb, mint Magyarországé, lakosainak száma viszont a négyszázezret sem éri el (kb. mintha összeadnánk Debrecen és Szeged lakosságát), ráadásul ennek kétharmada Reykjavíkban és vonzáskörzetében él. Elképzelhetjük, mekkora a népsűrűség az ország más területein (és itt most csak a lakott részekről beszélünk, mert egy részében egyszerűen nincsenek települések).

Az ország egyik északnyugati halászfalujában, Flateyriben, amely lélekszámra mindössze 267 fő, 1914-ben alapítottak egy könyvesboltot, ami csodák csodájára azóta is létezik! Látogatásom óta gondolkodom azon, hogyan lehetséges, hogy egy ekkora településen mindeddig fenn tudott maradni egy könyvesbolt. Az alapító, Jón családjának immár ötödik generációja viszi ma az üzletet, a profiljuk némileg bővült az utóbbi időszakban. Jón 1915-től egészen az ötvenes évekig, a haláláig itt lakott, ma pedig egykori lakása egyfajta pici múzeumként ad korhű lenyomatot az életükről. A könyvesboltban izlandi és angol nyelvű könyveket árulnak, a használt könyveket kilóra adják, de kapni szépséges íróeszközöket, papírárut, illatgyertyákat és más ajándéktárgyakat is.

A karantén alatt, hogy ne veszítsék el a kapcsolatot a világgal (ne felejtsük el, hogy egy szigetről van szó, két kontinens között, az óceán közepén) és persze a turistákkal, a tulajdonostól kézzel írt, saját fotóval díszített képeslapot lehetett rendelni személyre szóló üzenettel.

S ha mindez nem lenne elég, kis időre akár be is költözhetünk ide – a könyvesbolt épületében ugyanis bérelhető vendégapartman is működik. 

#2. Shakespeare and Company – Párizs

A francia főváros leghíresebb angol nyelvű könyvesboltja a beavatottabbnak tűnő útikönyvek kedvelt szereplője. Megkockáztatom: a legszebb könyvesboltok egyike. A belül néhol galériázott, néhol valódi emeletre vezető lépcsőkkel tarkított, tizenvalahány, kacskaringósan egymásból nyíló szobából álló üzlet hangulata böngészésre csábít. Itt egy pamlag, amott egy kissé lepattant, de annál kényelmesebb fotel bújik meg egy-egy sarokban. Dekorációként angolszász és francia irodalmi nagyságok fotója, hangulatos díszek tagolják az új és régebbi kiadványokkal borított falakat.

Ha kinézünk az ablakon, most éppen az újjáépülő Notre Dame-ot látjuk. Igazán nagy múltú intézmény – bár valójában két bolt is létezett ezen a néven.

Az elsőt, amely egyszerre funkcionált könyvesboltként és könyvtárként, az amerikai Sylvia Beach alapította 1919-ben – ez két évig a Dupuytren utcában, majd 1921-től a rue de l’Odéon 12. szám alatt működött 1941-ig Párizs VI. kerületében. A két világháború között az angol nyelvű kulturális élet központja volt, rendszeresen megfordult benne Ezra Pound, Man Ray, F. Scott Fitzgerald vagy éppen a híres gyűjtő és mecénás, Gertrude Stein, de jártak ide franciák, többek között Louis Aragon és André Gide írók is. Ernest Hemingway Vándorünnep című művében idézi meg az első Shakespeare and Companyt és vendégeit, hiszen ő maga is törzsvendégnek számított. Irodalomtörténeti szempontból azonban Sylvia Beach és James Joyce kapcsolata a legjelentősebb, ugyanis Beach adta ki legelőször az Ulyssest, amelyet később betiltottak Angliában és az Egyesült Államokban is – e tényt ma emléktábla őrzi. Sylvia Beach 1941-ben, a német megszállás miatt kénytelen volt bezárni könyvesboltját.

A ma létező Shakespeare and Companyt a szintén amerikai George Whitman alapította 1951-ben a Notre Dame közelében, Párizs V. kerületében. Előbb Le Mistral néven futott, majd 1964-ben egyrészt Shakespeare születésének 400. évfordulója apropóján, másrészt a két évvel korábban elhunyt Sylvia Beach iránti tiszteletből megkapta a legendás nevet. Névadó elődjéhez méltó módon ez a könyvesbolt is vonzotta (és vonzza) az angol ajkú értelmiségieket.

Az ötvenes években a beatgeneráció alakjai, Allen Ginsberg, William S. Burroughs vendégeskedtek itt, halála előtt Jim Morrison is gyakran látogatta.

És amikor vendégségről beszélek, szó szerint értem. Whitman ugyanis úgy tartotta, hogy a Shakespeare and Company egy „szocialista utópia – könyvesboltnak álcázva”. A könyvespolcok közé egyszerű fekhelyeket helyezett el, és bárki tölthette ott az éjszakát, ha három feltételnek megfelelt: dolgozott néhány órát a könyvesboltban, elolvasott naponta egy könyvet, és írt egy egyoldalas önéletrajzot, amelyet fényképpel kísért. Fennállása óta a könyvesbolt mintegy harmincezer utazónak adott szállást ily módon.

George 2011-ben, két nappal a 98. születésnapja után hunyt el, az üzletet 2001 óta lánya, Sylvia Whitman vezeti, aki irodalmi fesztivált és díjat is alapított, valamint kulturális rendezvényekkel színesíti az üzlet profilját, 2015 óta pedig a Bob’s Bake Shoppal együttműködve kávézót is üzemeltetnek. A legendás könyvesbolt több filmben is szerepet kapott: feltűnik – többek között – a Highlander harmadik évadában, a Julie és Julia című filmben, valamint az Éjfélkor Párizsban című Woody Allen-opusban. Könyvesbolt lévén persze irodalmi műben is felbukkan – mégpedig a magyar gyökerekkel bíró amerikai írónő, Rebecca Makkai Négy betű című remek regényében.

Ez a hely hatalmas könyvkínálatával, mesebeli hangulatával a párizsi irodalmi helyszínek egyik ékköve, ha valakinek módja akad meglátogatni, ne hagyja ki!

#3. La Caverne aux Livres (Könyvbarlang) – Auvers-sur-Oise

A következő helyszínünk szintén Franciaország, mégpedig egy Párizs-közeli kisváros, Auvers-sur-Oise, amelynek vasútállomása mellett található a La Caverne aux Livres (Könyvbarlang) nevű antikvár könyvesbolt.

Az állomás mellett meglepő dologra figyelhetünk fel: sehová nem vezető sínpáron áll két, szépen felújított, egykori postavagon összekötve egy régi raktárépülettel, amelynek ajtaját könyvespolcok keretezik.

Aki veszi magának a fáradságot, hogy végigböngéssze a némileg romantikus, némileg kaotikus, laza rendezettségben tömött, magas polcokat, az a régmúlt utazások, levelek és csomagok helyén ma a használt könyvek óriási választékát, igazi kincsesbányát talál. Noha megtaláltam itt Illyés Gyula Petőfiről írt művének francia kiadását is, úgy érzem, az üzlet külleme és története talán még a belsejénél is érdekesebb. 

Alapítója, Philippe Ferry, 1997-ben helyezte el a két, aukción vásárolt vagont, amelyek az egykori épülettel egybenyitva így három, egymásból nyíló helyiséget alkotnak. Az 1930-as években egy 1897-es modell alapján épített, domború, „dóm tetejű” postakocsi egykor 20 tonnányi postarakományt is szállíthatott – ma ez az utolsó, még létező példány a szériából, ipari műemlékként is érdekes. A belsejében külön, a postai küldemények szortírozását segítő tárolószekrénykék és ülések segítették a munkát egykor utazás közben – ma persze ezek is kiadványokkal teltek meg.

Az üzlet 2017-ben a város tulajdonába került, azóta az alapító fia, Antoine Ferry üzemelteti. Hogy miért vásárolta meg a helyi önkormányzat az antikváriumot? A város vezetése szeretné, hogy Auvers-sur-Oise egyfajta szabadtéri múzeumként felkerüljön az UNESCO kulturális világörökségeket tartalmazó listájára, ezért megbecsüli és őrzi értékeit.

Írtam már róla, hogy az impresszionista festészet egyik technológiai előfeltétele a vasútvonalak fejlesztése volt, amellyel a festők gyorsan eljuthattak Párizs környéki helyszínekre, így többek között Auvers-sur-Oise-ba. Így tett Vincent van Gogh is, aki 1890-ben itt töltötte életének utolsó két és fél hónapját és közben megszállott ihletettséggel dolgozott. Az Oise menti települést jó pár képén megörökítette, az állomás környékét úgyszintén. Egyik festményén pedig, ha jól megnézzük, látszik az egykori áruraktár épülete. Valószínűleg nem sok kisváros antikváriuma büszkélkedhet azzal, hogy szerepel a festőzseni alkotásán. 

#4. Latitudes – Budapest

Az utolsó példánk még ebben a sorban is rendhagyó. Maradunk a francia nyelvű könyveknél, a helyszín mégis Magyarország. Az üzletvezetőt, László Kingát – akivel kamaszkorunk óta barátnők vagyunk – faggattam a részletekről. 

A francia nyelvű könyvesbolt nem sokkal a rendszerváltás után nyílt Budapesten, jelenlegi formájában, Latitudes néven, 18 éve működik. Fontos tudni, hogy bár a Francia Intézet földszintjén található, és számos közös munka fűzi az intézethez, ez egy magánkézben lévő, független könyvesbolt. Kinga 1997 óta dolgozik itt, régóta ő vezeti az üzletet, és kis részben társtulajdonos is (a tulajdonos Camille Defourny, aki Franciaországban él, ott is van egy könyvesboltja). 

A Latitudes több okból is különleges. Egyrészt képes fenntartani egy olyan, kb. 5000 címmel büszkélkedő általános készletet egy nem frankofón országban, amely nemcsak a nyelvoktatásra és az irodalomra terjed ki, de van önálló esszé, ifjúsági és gasztronómiai részlege is, sőt egyik falán összegyűjtik a jelenleg kapható összes francia nyelvű műfordítást a magyar irodalomból Adytól Weöresig, de természetesen Esterházy, Nádas, Kertész, Márai, Kosztolányi, vagy Krasznahorkai is mindig hozzáférhető itt. Másrészt számos kulturális rendezvényt szerveznek, például a 2016-ban elindították Egy könyv egy bor estjeiket, ezeken barátságos környezetben, közvetlen beszélgetések keretében ismertetik meg a közönséget egy-egy francia regénnyel, egy ismert vagy kevésbé ismert szerző és egy jó bor társaságában (hála a szomszédos francia bisztrónak). 

„Személyes kedvenceim, akikkel beszélgethettem, Olivier Tallec, Marie-Aude Murail, Jean-Claude Mourlevat, Serge Bloch, Jean-Philippe Arrou-Vignod, Vincent Cuvellier és Frédéric Boyer voltak, de nagy örömet szerzett Hervé Le Tellier, vagy legutóbb Mohamed Mbougar Sarr Goncourt-díjas írók látogatása is a boltban – meséli Kinga. – Volt példa olyanra is, amikor még – a Műcsarnoknak és a Francia Intézetnek köszönhetően – egy könyvhöz kapcsolódó kiállítást is sikerült elhozni Budapestre, és a könyv is megjelent magyarul a Scolar és a Vivandra Kiadó jóvoltából (Serge Bloch – Frédéric Boyer: Biblia – Az ősi történetek, ford. Pacskovszky Zsolt, 2019 és Egyszer volt, sokszor volt, Műcsarnok Box, 2019). Jó érzés ötletgazdának lenni. Persze számos más ember munkájáért (akiket most itt nem tudok név szerint felsorolni) is köszönet jár, hogy mindez megvalósulhatott.”

Arra is kíváncsi voltam, kik járnak hozzájuk. „Hogy mi a fő profilunk, azt nehéz lenne meghatározni. Kinek mi a fontos. Sokszínűnek kell lennünk, hiszen jönnek hozzánk olyanok, akik csak most kezdenek franciául tanulni, de vannak anyanyelvi törzsvásárlóink is, akik a legújabb francia regényeket keresik, vagy történészek, újságírók, illusztrátorok, akik néha konkrét elképzelésekkel érkeznek, máskor pedig épp csak felfedezőútra indulnak a gazdag francia könyvpiac útvesztőibe. És persze végül, de nem utolsósorban, nagyon szeretjük a franciatanárokat is, akik fontos szerepet töltenek be a könyvesbolt életében.”

Próbáltam Kingát belehúzni abba a banális csőbe, amikor is a legsikeresebb, illetve az ő személyes kedvenc íróit kellett volna megneveznie, de intelligens és könyvszeretőhöz illő módon, nem hagyta magát: 

„Én soha nem tudtam válaszolni a »kedvenc könyved« kérdésre. Olyan sok minden van. Melyik század? Milyen szempontból? Milyen korosztályt tekintve?

Pont azért kedvelem ezt a teret, amiben dolgozhatok, mert annyi minden vesz körül, amit szeretek – a hátsó polcon a klasszikusok mindig ott vannak: Baudelaire, Flaubert, Proust, Voltaire vagy Romain Gary. A kortársak is, rengeteg izgalmas könyv: Michel Houellebecq, Emmanuel Carrère, Jasmina Reza, Nicolas Mathieu. Az esszéknél a nagy klasszikusok: Roland Barthes, Michel Foucault stb. Az újdonság asztalon az aktuális megjelenések. Olvasunk, beszélgetünk, ajánlunk, emberekkel találkozunk és eszmét cserélünk. Franciául van erre egy jó szó: libraire, ami a magyar nyelvből sajnos fájóan hiányzik.”

Biztosan lehetne még sorolni hasonlóan szabálytalan, izgalmas helyeket, amelyekre betévedve egyszerre kóstolhatunk bele a helyi atmoszférába, és kerülhetünk a könyvek birodalmába. Tudom, hogy a papírkönyvek létjogosultságát, és ezáltal a könyvesboltok életképességét hosszú távon sokan megkérdőjelezik. Én is szeretem az elektronikus könyvek praktikusságát, ki is használom. De addig is, amíg tehetem, újra és újra betérek ezekbe a különleges üzletekbe, amelyek jóval többek, mint egyszerű kereskedelmi egységek. Beleszagolok a könyvekbe, tanácsot kérek a könyvesboltostól, és remélem, hogy a haladás sem lesz akadálya a fennmaradásuknak. 

Ti ismertek ilyen különleges üzleteket?

A képek a szerző tulajdonában vannak

Kis Zsuzsa