„Margita élt, szült, sírt, írt és akart” – Vészi Margit művésze(te)kben gazdag élete

–

Ady Endre írta a Margita élni akar „verses histórium” egyik darabjában:

„Margita élt, szült, sírt, írt és akart,

Jelképes útját tele-teleszőtte

Ákombákommal Sors íródiák

S a Szerelem, mely felé ment előre,

Holott soha tán kit sem szeretett,

De sorsa volt szerelmeket mutatni

S hogy ajkam egyszer fehér karját érte,

Esküszöm, hogy minden csatánk megérte.”

Húszéves volt Vészi Margit, amikor Adyval a századforduló egyik szellemi központjában, Vésziék dunavarsányi nyaralójában egymásba bolondultak, de a szerelem hamvába holt, ugyanis a zaklatott életű költő már akkoriban sem volt éppenséggel vágyott parti a lányos házakban. „Margita” ellenben nagyon kapós volt a fiatalemberek körében, hisz apja nagy hatalmú ember volt: Vészi József országgyűlési képviselő, a Budapesti Napló főszerkesztője – aki egyáltalán nem pártolta lánya és Ady kapcsolatát.

Vészi Margit ezután Párizsba ment tanulni, igaz, akkor már a másik udvarlóját, Molnár Ferencet hagyta faképnél, aki eljegyezte, de rosszul bánt vele: amikor összevesztek, megütötte. Párizsban azonban, mit tesz isten, épp a féltékeny Lédáért lobogó, és a lojalitást felé imigyen demonstráló Ady kampányolt „Margitánál” a bűnbánó Molnár érdekében, akit egyébiránt nem titkoltan utált.

Találtam a minap egy internetes árverésen egy karikatúrát, Vészi Margit rajzolta. Nagyon szellemes, igazán jó rajz. Unokája, Sárközi Mátyás író azt nyilatkozta, sokoldalú nagymamája képzőművészként volt igazán tehetséges. De énekelni, zongorázni is tanult és írt is, könyveket, újságcikkeket. Úgy nevelték, hogy aknázza ki a tehetségét, és ehhez minden támogatást megkapott a családjától. Modern nő volt, művelt, szellemes, világlátott, nyelveket beszélt. Nem múzsának szánták, hanem művésznek, de a sokféle irány, a sokféle próbálkozás (no meg a nem kevéssé zűrös történelem) végül szétforgácsolta. Így aztán elsősorban más művészek életrajzában bukkanhatunk rá a nevére, én például legutóbb Darvas Liliről írva feledkeztem bele Vészi Margit történetébe.  

Hogy mi, vagyis ki a közös pont e két nő sorsában?

Molnár Ferenc, az író, aki feleségül vette őket.

Vészi volt az első.

Adyt idézek ismét, aki a Mikor Párisból hazajöttünk című versében ezeket a szavakat adja a friss házas Margita szájába:

„Máskor talán minden másként lehetne,

Lehetnék kapós zsidó-feleség

Vagy zsidó Beniczkyné Bajza Lenke,

De most az Élet itt élni akar,

Ahogy soha, engem hív s vele tartok

És úgy lesz, ahogy dacosan kimondtam:

Ottleszek minden szédült izgalomban.”

A „dac” előtt még az após, Vészi József is meghajolt végül, aki pedig Molnár főnöke volt a Budapesti Naplónál

Ezt a frigyet már nem tudta megakadályozni.

Molnár Ferenc és Vészi Margit 1906-ban keltek egybe, és négy viharos éven át voltak házasok, de voltaképpen már fél év után külön költöztek – mivel Molnár ivott és verte a feleségét, még az ujját is eltörte egy alkalommal a várandós asszonynak. (A legenda szerint azon vesztek össze, belehányhat-e a kádba a részeg író.) Vészi hazahurcolkodott a szüleihez.

A házasság állítólag már csak azért sem működött, mert az író nehezen viselte, hogy a felesége finoman szólva erős akaratú, karakán és nagyon ambiciózus, nem elégszik meg az oldalborda, esetleg az önfeláldozó múzsa szerepkörrel, hanem saját karriert akar. Egy másik anekdota szerint egy ízben Molnár kivágta a szmokingnadrágját mindkét térdénél, és úgy adott vacsorát. Amikor a vendégek megkérdezték, mi történt, azt válaszolta, a festőművész feleségének nem volt ideje stoppolni.

(Habár Vészi művészként végül nem teljesedett ki, maradtak fenn ebből az időszakból figyelemre méltó munkái: Sarah Bernhardt-ról készített képe például a Magyar Nemzeti Galériában látható, és az első világháború kitörésekor plakátjaival szerepelt nemzetközi kiállításokon Berlinben, Párizsban, Londonban.)

Amikor Vészi elköltözött, Molnár megpróbálta visszaédesgetni

A Pál utcai fiúkat befejezvén megírta a Liliom című színdarabot, amely óriási siker lett, és valójában saját házasságának a története, kvázi bocsánatkérés. Vészi vissza is költözött egy időre a kislányukkal, Molnár Mártával (aki Sárközi Márta néven a második világháború alatti-utáni irodalmi élet egyik fontos alakja lett, és élettörténete nem kevésbé regényes, mint a szüleié, akik 1910-ben váltak el végül. 

Vészi Margit a válás után újságíró lett, és az I. világháború alatt haditudósítóként dolgozott, ahogy Molnár is. Igazából egyikük sem közvetlenül a frontról tudósított, mint például az idős festő, Mednyánszky, aki valóban járta a hadszíntereket, és meg is sebesült. Molnár leginkább a tűzharctól távoli kocsmákban vetette papírra a katonatörténeteket, Vészi pedig – mint egyetlen magyar női tagja az osztrák–magyar haditudósítói karnak –, az Est-lapok munkatársaként járta Európát, majd a háború vége felé Stockholmból tudósított (Svédország semleges állam volt a világháborúban).

Az első világháború után vándorolt: Rómában, Firenzében, Berlinben és Amerikában is élt

Az olasz fővárosban (Vészi maga nyilatkozta a lapoknak) belebolondult a (nős) zeneszerző Giacomo Puccini, akivel interjút készített. Levelek is tanúsítják e vonzalmat, amely leveleket később a család árverésen értékesítette. 

Molnár után lett egy második férje. Sárközi Mátyás így mesélt erről a frigyről a Beszélőnek: „Egy olasz báróhoz ment férjhez, aki Mussolini-ellenes újságíró volt, publicista, calabriai, délolasz. Vele élt egy ideig. Lényegesen idősebb volt, mint ő, és nagyanyám rettenetesen élvezte, hogy ő baronessa Mantica, bár a bárónak a címén kívül semmi mása nem volt. A báró még a háború előtt meghalt, de a nagyanyám egyébként is kissé hűtlenül otthagyta, mert Hollywoodba kapott szerződést mint dramaturg. Ott dolgozgatott, ebbe-abba belekezdett, belekóstolt. Élete végére viszont mindenből kicsöppent, és New Yorkban egy áruházban volt a porcelánosztályon eladó. Molnárral tartotta a barátságot, de ott volt New Yorkban Darvas Lili is, Molnár törvényes felesége, nem is beszélve Barta Vandáról, Molnár barátnőjéről.

A menage á trois, amely majd’ mindennap együtt ebédelt a Plaza Hotel mellett, Barta Vandából, Darvas Liliből és Molnárból állt, és Vészi Margit csak akkor került közelebb megint Molnárhoz, amikor súlyos beteg lett, és ápolni kellett. Akkor ő is kivette részét az ápolásból.”

Molnár 1955-ben halt meg, első felesége pedig élete végén Spanyolországba költözött, Mallorca szigetén élt. Alicantéban lett öngyilkos egy nagy adag altatóval 1961-ben 76 évesen egy szállodai szobában. Nem sokkal korábban egy régi, pesti ismerőse, akivel a kikötőben összefutott, állítólag rácsodálkozott, és azt mondta neki, úgy tudta, Vészi Margit már évek óta halott.

Kurucz Adrienn

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Sárközi Mátyás Margit című kötetében olvasható az író és nagymamája levelezése  

Kiemelt kép: Wikipedia Commons