„Akik mások sikereit irigylik, a beletett munkát általában figyelmen kívül szokták hagyni”

–

Ahol mindig zajlik az élet

A beszélgetésünk napján – ahogy minden reggel –  Nagy-Parádi Tímea hajnali négykor kelt, a napot pilátesszel kezdte, majd futással folytatta. Miután hazaért, felkészítette a családot az előttük álló napra – reggeli- és uzsonnakészítés után jöttek a puszik és az összebújás (már, akit lehetett és engedte), öltöztetés –, aztán a céges dolgokat intézte. Ezt követően pedig a saját vállalkozására és klienseire koncentrált, Timi ugyanis (aki külön kérte, hogy így szólítsuk a cikkben is – a szerk.) keresett coach, aki még futós coachingot is vállal. Két ügyfél között aztán megfőzött – és még mindig csak a nap felénél tartunk.

„Nálunk zajlik, pörög az élet” – mondja, miközben szóba kerül a frissítő is, amit közvetlenül a beszélgetésünk előtt készített magának. Különböző izgalmakkal bolondította meg, de ebben már nagy rutinja van, hiszen táplálkozási tanácsadóként az italaik ízvilágát is ő kísérletezte ki otthon – a tesztközönség pedig a gyerekei voltak.

Róluk kezdünk el beszélgetni, valamint a háztartásról, amit vezet, amiben a három fia és a férje igényeit igyekszik összehangolni.

Mint kiderült: náluk az egészség- és testtudatosság – amit a termékeikkel is hirdetnek – életforma, belső meggyőződés. „Mértéked az értéked” – erre tanította a gyerekeit már kiskoruktól kezdve, és bár most az étkezés kapcsán említi, azért lássuk be: ez az élet minden területén fontos tanítás.

Együtt építkezni

Nagy-Parádi Tímea és férje, Nagy Ervin húsz éve vágtak bele a ma már sport- és vitaminitalokat gyártó cégük felépítésébe.

A családi vállalkozás Timi apósának szódavíz-üzemével indult, amit még a nyolcvanas évek közepén létesített. A rendszerváltás után azonban a piac nagy átalakuláson ment keresztül, a megváltozott igényekhez igazodva pedig 1993-ban üdítőital-gyártásba kezdtek – ezt az üzletet már teljes egészében Ervin vitte, kezdetben még egyéni vállalkozóként.

Majd megismerte Timit, akivel egymásba szerettek, és a közös munka is hamar szóba került közöttük. „Ervin célja már akkor az volt, hogy az egyéni vállalkozásából céget építsen. Előtte nem dolgozott nagyvállalatnál, nekem viszont addigra már volt ilyen irányú tapasztalatom. Bár nem voltam tanult szervezetfejlesztő – inkább úgy fogalmaznék, hogy egy közgazdasági érettségivel rendelkező, józan paraszti ésszel megáldott lány –, láttam, hogyan épül fel egy cég. A munkás életemet ugyanis a Kecskeméti Konzervgyárban kezdtem, gyakorlatilag ott nőttem fel, az édesapámnak az volt az első munkahelye, és onnan is ment később nyugdíjba.”

Timi és Ervin lépésről lépésre haladtak előre a közös építkezésben. Egy idő után azonban a piac változásai újragondolásra késztették őket.

Eldöntötték, hogy az egészségtelen szénsavas üdítők helyett magasabb hozzáadott tápértékű, funkcionális sportitalokkal kezdenek foglalkozni, ami az életvitelükből adódóan is testhezállóbb feladatnak ígérkezett. Amerikában akkor ez már egy létező trend volt, amiről Ervin egy cikkben olvasott, ám itthon még közel sem ez volt a helyzet, így mindent szinte a nulláról kellett újrakezdeniük.

Nőtt a cég, nőtt a család

Nemcsak a termékek kifejlesztése hárult rájuk, de új partnereket is fel kellett kutatniuk, ami kihívás volt egy olyan piacon, ahol a szóban forgó sportitalokról kevés ismeret állt rendelkezésre. 2008-ban aztán megalapították az R-Water Kft-t, és piacra dobták az Absolute Live brandet, ami óriási sikert aratott. Sportlétesítményekben, edzőtermekben kezdték el értékesíteni, így közvetlenül jutottak el a célközönséghez. Ezt követték a vitaminital termékcsaládjaik: a Power Fruit, a Smart Vitamin, majd az Absolute Live Lifestyle és Fit Kid – aztán évekkel később a PRO+. Ezek ízvilágának megalkotása mind Timihez kötődik, az italokat pedig már új üzemben, hipermodern technológiával, érintésmentes gépsoron, magas fokú higiéniai normák alapján kezdték gyártani.

„Ez idő alatt pedig nemcsak a cég nőtt, hanem a család is: jött egy gyerek, majd kettő, végül megszületett a harmadik fiunk is. Rengeteget dolgoztunk, de a vállalkozás zászlóvivője mindig is Ervin volt, én a háttérországot adtam – otthon és a cégben is.”

Aztán berobbant a Covid – és padlóra küldte őket. Mivel abban az időben legfőképp sportlétesítményekben értékesítettek, a járvány miatti lezárások gyakorlatilag ellehetetlenítették a vállalkozásukat. „Nulla bevételünk volt – ezt írd és mondd” – mondja Nagy-Parádi Tímea.

Valami, ami csak az övé

Egyrészt a bizonytalanság miatt, másrészt, hogy elterelje a figyelmét a helyzetről, Timi belevetette magát a tanulásba. Mivel mindig is nagyon érdekelte az emberi lélek, a már megszerzett edzői, valamint táplálkozási tanácsadó végzettségek mellett a coaching felé fordult. „A sport és a lifecoaching mellett kitanultam többek közt a business, illetve teamcoachingot is. Az ezekből megszerzett tudást pedig igyekeztem bevinni Ervin cégvezetőként való fejlesztésébe, hogy ebben az iszonyat gyorsan változó világban talpon tudjunk maradni. És végül sikerült is, felálltunk.”

A coaching olyasvalami, ami csak Timié. Amikor arról kérdezem, miért volt fontos, hogy önállóan is létrehozzon valamit, azt mondja, amellett, hogy mindig is dolgozott benne egyfajta bizonyítási vágy, a segítő szellemiség zsigerileg a része. „Csak megtanultam hozzá a szakmát, hogy tudatosan, szakszerűen tudjam csinálni. Nagyon élvezem az egészet! Túl azon, hogy az embernek van egy plusz bevétele belőle – mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem motivál a pénz (szerintem mindenkit motivál) –, elképesztő látni azt a javulást, amit ezzel a technikával el lehet érni az embereknél. És ebben nem a saját szerepem a lényeg, hanem az, amit ők el tudnak érni. Ez fantasztikus.”

Elsősorban hátország, másodsorban üzletasszony

Annak ellenére, hogy a férje mellett egy ma már milliárdos árbevételű családi vállalat tulajdonos-ügyvezetője, Nagy-Parádi Tímea elsősorban édesanyának, támogató feleségnek, hátországnak tartja magát.

„Pont nemrég fogalmaztam meg a férjemnek, hogy másodiknak is tudni kell lenni. Ott van például Christiano Ronaldo felesége, Georgina. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni, de arra, amit ez a nő csinál – hogy ő adja a hátországot ennek a fantasztikus sportolónak –, nem mindenki lenne képes. Egy ilyen nő kell hozzá, aki nem akarja a férjét ledominálni, de aki mindemellett erős, és tudja őt tartani a viharban, ha arra van szükség. Ezt pedig a saját példánkból tudom, hogy nem könnyű.

Én hiszek a nők erejében, hiszek abban, hogy mi irányítjuk a világot – de ezt úgy jó tenni, ha a férfi megmaradhat férfinak mellettünk. Ne gondold viszont, hogy a mi kapcsolatunk mindig fenékig tejfel. Vannak nagy amplitúdók, nagy mélységek, olyan időszakok, amikor el tudunk távolodni egymástól. De az, hogy ilyenkor is szeretni akarjuk egymást, átsegít minket a nehézségeken”

– és ahogy Timi fogalmaz, nehézség mindig van.

„Olyan nincs, hogy ötünk közül a családban legalább egy ne legyen aktuálisan hülye. Olyan, hogy mind az öten egyszerre legyünk jól, és senkinek se legyen éppen semmi nyűgje-baja, még nem volt. Mert mindig van valaki, aki csak az életkorából vagy az élethelyzetéből adódóan épp valamilyen normatív krízist él át” – mondja nevetve.

Már gyerekkorában megtanulta, hogyan álljon meg a saját lábán

Timi a szülei szakítása óta saját magát látja el – tizennégy éves volt ekkor. Azt mondja, csúnya válás volt, ám az addig tőlük kapott alapok erősnek bizonyultak.

„A pszichológiában azt mondják, az első hét év meghatározó egy gyerek életében. Az nekem is nagyon stabil volt, bár ami utána összekuszálódhatott, az össze is kuszálódott. De a biztos alap lehetővé tette, hogy nehézség esetén mindig legyen mihez visszanyúlni.

Azt viszont, ahogy mi most egy párként, illetve családként élünk, nem a szüleimtől láttam, azt mi alakítottuk ki Ervinnel. Mi dolgoztunk meg azért, hogy egymás valódi partnerei legyünk az élet minden területén, és hogy még 20 év után is meg tudjuk őrizni a lángot”

– mondja Timi, aki azt is elárulta: épp a beszélgetésünk előtt két héttel újították meg ismét a házassági esküjüket. 

 

Bár a férje már a legelején megkérte a kezét, az esküvő gondolata csak sokára fogalmazódott meg bennük. Timi a negyvenhez közeledett, amikor felvetette: itt az idő, hogy eldöntsék, szeretnének-e harmadik gyereket, vagy sem. Ugyanis úgy érezte, be tudja vállalni az újabb várandósságot.

Miután pedig eldöntötték, hogy van hely a családjukban és a szívükben is egy kisbabának, Timi még egyetlen kérést fogalmazott meg a férje felé: akkor már házasodjanak is össze – tíz év jegyben járás, és két gyerek után ugyanis már eleget bizonyítottak egymásnak. Meg is tették, és azt is megfogadták, hogy ötévente megújítják az esküt – az pedig már hagyomány, hogy a legnagyobb gyerekük adja őket össze.

Nem mondja ki, de felesleges:

a saját hozott mintáink ellenében, azokat felülírva családot építeni, házasságot építeni, óriási belső munka eredménye.

Ha a pillér erős…

Nagy-Parádi Tímea életének azóta része az intenzív önismereti munka, hogy elkezdte a coachképzést. Nem tagadja, fontosnak tartja, hogy a saját lelki jóllétét is megteremtse. Akkor tudja ugyanis tartani a családját is, ha hátországként ő maga stabil pilléreken áll. Erre szolgál a sport is az életében: a testi-lelki egység megőrzésére.

„Szokták mondani, hogy három gyerek után, 50 évesen nagyon szerencsés genetikám van. Ilyenkor mosolygok, és arra gondolok: ha az illető velem jönne hajnali ötkor futni, neki is meglenne a szerencsés genetikája. Nekem is 24 órából áll a nap, és őszintén megmondom, hogy este kilenckor, amikor lefekszem az ágyba, van, hogy mondat közben elalszom. Nagyon sokszor érzem azt, hogy jó lenne még hatig-hétig az ágyban feküdni, de azt is tudom, hogy az a plusz két-három óra alvással töltött idő nem ad olyan mértékű magabiztosságot, energiát, jókedvet, motivációt, mint a mozgás.

Sokan csak a felszínt, a szép eredményeket látják, azt azonban kevesen tudják, milyen érzés hajnalban kelni, 35 éve minden áldott nap futócipőt húzni – mindent megtenni a céljaidért. Hogy vállalkozást vezetni azt is jelenti, hogy más családokért felelsz, és sokszor hétvégén is dolgozol.

A harmadik gyerekünkkel voltam várandós, már elfolyt a magzatvizem, de mielőtt elindultunk volna a kórházba, még átutaltam a számlákat, hogy a cég dolgaival minden rendben legyen, mert a nálunk dolgozókért mi felelünk. Ezt a beletett munkát az emberek általában figyelmen kívül szokták hagyni, amikor mások sikereit irigylik el. Azt látják csupán, milyen házban laksz, milyen autóval jársz, milyen ruhád van.”

Timi ugyanakkor kiemeli: hazudna, ha azt mondaná, nem érdekli, mit mondanak róla mások, mert ez nem igaz. De ötvenévesen már a helyén tudja kezelni, ha valaki undok vele vagy irigy rá. Ezért is meg kellett azonban dolgozni, hogy az alapvetően mindenkinek megfelelni vágyó nő megérkezzen ide lelkileg. De ha valami, a kemény munka sosem volt és nem is lesz idegen számára.

Filákovity Radojka